Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1234 SZŰCS LÁSZLÓ tömegek felé orientálódni, másrészről pedig a magyar társadalom fejlődésének — a függetlenségi párt által cserbenhagyott — igazi nagy problémái felé fordították figyelmüket. Ilyen módon — tehát a demokratikus és a nemzeti törekvések összekapcsolása folytán — a polgári demokratikus feladatok forradalmi felvetésének közvetlen közelébe jutottak. A válság által felvetett problémák közül különösen behatóan foglalkoztak az önálló vámterület kérdésével. Ilyen irányú publicisztikai működésük legjelentősebb terméke, a radikális csoporthoz ezzel a munkájával csatlakozó Szende Pál, „Önálló vámterület és osztályharc" című tanulmánya volt.7 6 Dolgozatában kimutatta Szende, hogy a közös vámterület egyedül a nagybirtokos arisztokrácia politikai uralmának biztosítékául szolgál, és hogy ez sérti a magyar társadalom minden más rétegének alapvető érdekét. Elsősorban azonban a szociáldemokráciának a vámkérdést elhanyagoló magatartását vette bírálat alá. Rámutatott arra, hogy a szociáldemokrata vezetők által az önálló vámterület bagatellizálására felhozott ideológiai tételek t ulajdonképpen a saját gyengeségük elleplezését szolgálják. így Garamival vitatkozva mindenekelőtt annak a bebizonyítására törekedett, hogy a szabadkereskedelmi irányzat nem szükségszerű álláspontja a szociáldemokráciának, és hogy a vámvédelem nemcsak néhány „profit emelésre éhes kapitalistának tesz szolgálatot".77 A proletárinternacionalizmusra apelláló szociáldemokrata érvelést pedig azzal utasította vissza, hogy „...a nemzetközi szolidaritás sohasem terjedhet odáig, hogy az egyik ország munkássága a másik jólétének érdekében a saját jövőjét, haladását feláldozza".7 8 Szende tanulmánya tehát — épp úgy mint mások hasonló jellegű cikkei — tulajdonképpen a szociáldemokráciának az egyik igen fontos nemzeti követelésért folyó küzdelembe való bekapcsolását kívánta szolgálni, valamint a szociáldemokrata párt és a jóhiszemű függetlenségi tömegek közeledésének az útját egyengette. Végső soron azonban ő is a polgári radikális álláspont keretein belül maradt, amennyiben a polgári demokratikus átalakulásért folyó harcban a vezető szerepet ő is a burzsoáziának szánta. Részlegesen helyes észrevételei ellenére sem akart tehát, vagy talán nem is tudott számolni a magyar társadalomban kívánt átalakulás forradalmi lehetőségével. 1906 tavaszáig mégis ez a Szende által képviselt álláspont volt az, amely talán legmélyebben hatolt be a válság problematikájába. Az eddig nem látott méreteket öltő ipari sztrájkmozgalom, a függetlenségi pártból ugyancsak kiábrándult parasztság szervezkedése, valamint az óriási aratósztrájkok, 1906 tavaszán és nyarán megérttettek valamit a radikális tábor tagjaival a polgári demokratikus átalakulásban a proletariátusra és a vele szövetséges parasztságra váró szerepből. Segítségükre volt ebben a munkásosztály és a parasztság összefogásának kérdését feszegető szociáldemokrata Dániel Arnold, aki egyébként ekkor már egyre inkább a radikális csoporthoz közeledett, s később ide is csatlakozott. Dániel számos nagyon érdekes — és sokszor a lényegre tapintó — fejtegetéséből azonban elsősorban a revizionista tendenciájú következtetések ragadták meg a radikálisokat. A szindikalistákhoz hasonlóan Dániel is a proletariátus, illetőleg az agrárproletariátus sikeres sztrájkjaitól, a munkabérek emelkedésétől várt eredményt, vagyis a földbirtok 76 Szende Pál : Önálló vámterület és osztályharc. Bpest. 1906 (különlenyomat a Huszadik Századból). 77 Uo. 55. 1. 78 Uo. 71. 1.
