Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1232 SZŰCS LÁSZLÓ jogi Liga szervezésével — valójában azonban a Kristóffy-féle akció eszközévé vált. Részben a belügyminiszterhez fűzó'dő személyi kapcsolatuk6 9 tette ezt lehetővé, részben pedig az a körülmény, hogy pozitivista-revizionista elképzeléseik még a ferencferdinándi tervekkel is összeegyeztethetők voltak bizonyos szinten. Politikai függetlenségük látszatát azonban akkor még igyekeztek fenntartani — sőt, amikor az első Fejérváry-kormány lemondott, 1905 szeptemberében, azonnal lépést tettek a teljes elhatárolódásra. „Ami most politikai teendő hátra van — írta Jászi, — a ligának tisztességes kimúlást kell biztosítani, nehogy ránk száradjon a kormánnyal való paktálás gyanúja. E célból — folytatta — több vidéki népgyűlést kellene csinálni, melyeken össze kellene forrasztani a nemzeti követeléseket és az A. T. V. J.-ot."70 Más alkalommal, néhány nappal később, ismét annak a meggyőződésének adott hangot, ,, . . . hogy csak a nemzeti követelésekkel való egybeforradással lehetne tovább eredményesen dolgozni".7 1 Megpróbált tehát a radikális csoport az egészséges úton járni: megjelent a sajtóban néhány ilyen irányba tapogatódzó közleményük, népgyűléseken ilyen értelemben szólaltak fel stb. A nagybirtokosok uralma alatt álló koalíció azonban most már hallani sem akart egyébről, mint a nemzeti követelésekről, elsősorban pedig az alkotmánybiztosítékokról. A radikális csoport tehát nem találhatott érintkezési pontot a függetlenségi érzelmű tömegek gondolkodását uraló koalíció felé. Minthogy lényegében ugyanezen okok folytán az uralkodó sem tudott megegyezni a koalíció uraival, október 16-án kinevezte a második Fejérvárykormányt. Ez az esemény ismét változást hozott a radikálisok taktikájában. Minthogy az új kormány a választójog megvalósításának programjával alakult meg, a koalíció részéről ismételten értetlenséggel találkozó radikális csoport most már sokkal nyíltabban csatlakozott Kristóffyhoz. Újjászervezték a Választójogi Ligát, s széleskörű propagandát indítottak a választójog érdekében. A csoport legkiválóbb tagjainak propaganda-tevékenysége azonban még ekkor sem elsősorban a darabont-kormány céljait, hanem sokkal inkább a feudális, klerikális erők leleplezését és a nemzeti, illetve demokratikus erők egyesítésének útjában álló akadályok eltávolítását szolgálták. Az akcióhoz való csatlakozásuk jóhiszeműségét egyébként a „Haladó párt"-hoz való viszonyuk dokumentálja legjobban. A „legújabb" pártban a szétszóródott szabadelvűeket akarta Fejérváry ismét tömöríteni, az általa képviselt politika állandósítása céljával. Épp ezért a radikális csoport többsége — élén Jászival — a párt megalakításának tervéről érkező első hírekre mindjárt az elhatárolódás módjait kereste: „De nekem nem is kell haladó párt — írta Jászi egyik levelében Somlónak —, mert én 1., szocialista vagyok, 2., nem árulok egy gyékényen régi korrupt rendszerek kompromittált alakjaival."7 2 Ebben az elhatárolódásra való törekvésben annak a felismerése tükröződik, hogy a kormány által kezdeményezett párthoz való csatlakozásuk, távolabbi céljaikat szolgáló propagandájuk hitelét rontaná le. A későbbiek során — a választójogért folytatott harc hevében — mégis ennek az áldozatnak a meghozatalára is mutattak némi hajlandóságot. Ez utóbbi esetre azon-69 Kristóffy a T. T.-nek tagja в a Huszadik Századnak kezdettől munkatársa volt. 70 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. 1905. szept. 20. O. Sz. K. Kézirattár. (А. T. V. J. = Általános Titkos Választó Jog.) 71 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. 1905. szept. 27. O. Sz. K. Kézirattár. 72 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. É. n. (1905. szept. 20. ?), O. Sz. K. Kézirattár.
