Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYABORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1217 megfigyelhetők Szabó nyilatkozatain. A filozófia alapkérdésében például szinte szórói-szóra ugyanazt a felfogást vallotta Szabó Ervin, mint Jászi Oszkár.2 7 Végül, de nem utolsósorban ugyancsak a revizionizmus felé terelte érdeklődésüket a magukat következetes marxistának tartó magyar szociáldemokrata pártvezetőség jelentős részének a kor követelményeitől elmaradó politikai irányító munkája is. Mindezek folytán tehát a szociáldemokrácia revizionista szárnyához kerültek közel olyan módon, hogy pozitivista szociMógiai alapfelfogásukba a "l marxizmus elemeit revizionista torzításokkal, a „legális marxizmus" színvo- | nalán építették be. Ez esetben azonban hangsúlyozni kell, hogy más dolog a forradalmi marxizmustól a revizionizmushoz lecsúszni, mint egy határozottan a burzsoá rend örökkévalóságát hirdető és ideológiai védelmét jelentő pozitivista szociológia talajáról eljutni a szocializmus igenléséig — még ha ez az igenlés revizionista formában jelentkezik is. Ez a teljesítmény is nagy dolog volt annak a magyar polgárságnak egy csoportja részéről, amely polgárság általában még a saját érdekeinek következetes védelmére sem volt képes a feudalizmus idejéből ittmaradt hatalmasságokkal szemben. Jásziék tehát eljutottak arra az álláspontra, hogy a szocializmusra szükség van, de egyben hangoztatták azt is, hogy megvalósulásáig még hosszú idő fog eltelni. A szocializmushoz vezető útnak az ilyen módon való felfogása azonban kétségtelenül sokkal inkább megfelelt az imperializmus szorításából menekülni akaró kisburzsoáziának, mint a munkástömegek forradalmi lendületének. Ideológiájuknak a szocialista í elmélettel, illetve ennek revizionista válfajával való kiegészülése tehát perspektívában a modern, XX. századi, kispolgári szocializmus felé tett lépést jelentette, s ezek az elemek végső soron a polgári radikális ideológia szerves részévé váltak. Több megnyilvánulásuk mégis arra enged következtetni, hogy kezdetben a szociáldemokrata párton belüli tevékenységgel szándékozták érvényesíteni elgondolásaikat. A szociáldemokrata pártba azonban nem léptek be. Visszatartották őket ettől, hivatali állásuk féltése mellett, a párt vezetőségében uralkodó állapotokról szociáldemokrata barátaiktól — főleg Szabó Ervintől — szerzett értesüléseik is.2 8 Mindezek miatt is, tehát nemcsak azért, mert a magyar szociáldemokrata vezetők magatartásával szemben az opportunizmusnak egy másik, „kulturáltabb" válfaját képviselték, bizonyos távolságban tartották magukat a szociáldemokrata párttól. Jászi és társai azonban nemcsak a magyar szociáldemokrácia egyes vezetőinek magatartását kifogásolták, de kifejezésre jutott ebben az állásfoglalásukban a párt forradalmi jellegével szembeni polgári idegenkedésük is. Rájuk is vonatkozik Kautskynak az 1870-es évek Mehringjéről alkotott véleménye, mely szerint: „Az idegenítette őt el a párttól, hogy lebecsülte a proletariátust, amelyet nem értett meg."2 9 Ennek ellenére, mint ahogy egyébként Mehring is, közeledtek, legalábbis egy ideig a munkásmozgalom problémáihoz. A társadalom progresszív irányú átalakulásának őszinte óhajtása és a szociáldemokrata pártvezetőség tevékenységének bírálata közelebb vitte őket a hasonló problémákkal küzdő Szabó Ervinhez. A kivezető utat •keresve Jászi hol arra kérte Szabót, hogy a pártvezetőség kicsinyes taktikázá-27 Jászi Oszkár-, i. m. 8. 1. (jegyzet). Szabó nézetére lásd Huszadik Század, 1903. VII. 357. 1. 28 Erre vonatkozólag lásd különösen Jászi Oszkár és Leopold Lajos 1904-ben Szabó Ervinhez Írott leveleit. P. I. Areh. 507. 29 Kari Kautsky. Franz Mehring. „Die Neue Zeit", 22. évf. I. köt. 4. sz. 103. 1. I
