Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1218 SZŰCS LÁSZLÓ sait, sőt az egész mozgalmat otthagyva, csak elméleti tevékenységet folytasson, és ilyen módon próbálja felnyitni az emberek szemét,30 hol pedig azt sürgette, hogy álljon be teljesen a harc közepébe, és „kergesse ki a kufárokat a mozgalomból".3 1 Mindenesetre hozzájárult a radikális értelmiség tevékenysége is ahhoz, hogy Szabó Ervin 1904-ben szakított a szociáldemokrata pártvezetőséggel és egyre távolabb került az egész magyar szociáldemokrata mozgalomtól is. Jászi Oszkár és Szabó Ervin 1904—1905. évi levelezésében mind gyakrabban tűntek fel olyan uralások, amelyek arra engednek következtetni, hogy a szociáldemokrata mozgalom és általában a magyar társadalom kérdéseinek megoldását egyre inkább közös utakon keresték. IV Jászi és Szabó közös útkeresésének egyik legfontosabb szakasza ahhoz a tervezethez fűződik, amelyet Jászi vetett fel 1904-ben, a Magyar Szocialista Párt formájában. Tervezete, amely a szociáldemokrata párt átszervezésére vagy esetleg új párt alakítására irányult, bizonyos elszántságot mutatott arra vonatkozóan, hogy leszámoljon a szociáldemokrácia ideológiájának mindazon részével, amely véleménye szerint gát jává vált a szocialista erők kibontakozásának. A magyar szociáldemokrácia ideológiájában is tükröződő lassalle-i „egységes reakciós tömb"-elmélet ellen irányította elsősorban tervezetét. Abból a lényegében helyes elgondolásból indult ki, hogy a szocializmus nem csak a munkásosztály ügye. „Fölösleges — írta Szabó Ervinnek —, hogy neked fejtegessem, ki nem kevésbé látod át, mint én, hogy a szocializmus már rég megszűnt az éhező néptömegek kizárólagos mozgalma lenni, hanem ez korunk kultiirproblémájává vált. . . Egy boldogabb jövő ragyogó synthezise ez, mely a lelkeket egyre ellenállhatatlanabbul maga felé repíti. Es ez a szocializmus erejének titka. Az, hogy nemcsak a legutolsó francia proletárt lelkesíti, de lelkesíti Anatole Franceot is, a francia esprit királyát."32 Ez a proletárforradalmak korában különösen nagy és termékeny igazság — Jászinak azzal az egyébként túlzóan optimista felismerésével együtt, hogy ,, . . .nincs Magyarországon 20 000 olyan ember, kinek a jelenlegi rend érdeke volna",3 3 — arra lett volna hivatva, hogy kiinduló pontja legyen egy olyan szocialista programnak, amely a magyar társadalom minden, haladásra képes rétegét felzárkóztatja a szocializmus ügye mellé. Az ilyen programban fel kellett volna mérnie a magyar társadalom összes égető kérdését — és így ez szükségképpen forradalmi program lett volna, s feltétlenül elvezette volna Jászit a forradalmi proletariátus jelentőségének a felismeréséhez. Jászi azonban, mint tulajdonképpeni polgár, már az erős revizionista hatások következtében sem volt képes arra, hogy ilyen programot dolgozzon ki. Álláspontja ügyanis — amely szerint „Európa legműveltebb proletáriátusa is . . . képzetlen ... a kollektivizmus megvalósítására . . .,"34 a magyar proletariátus pedig százszor inkább alkalmatlan erre — meggátolta abban, Hogy kiindulópontjának megfelelő, helyes következtetésekre jusson. 30 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. júl. 17. P. I. Arch. 507/33/a/14. sí Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1905. ápr. 27. P. I. Arch. 507/33/b/34. 32 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. okt. 16. P. I. Arch. 507/33/а/1б. 33 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. okt. 23. P. I. Arch. 507/33/a/16. 34 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. O. Sz. K. Kézirattár. 1904. okt. 19. <
