Századok – 1963

Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205

1212 SZŰCS LÁSZLÓ jelentős része rokonszenvvel, vagy legalábbis nem ellenérzéssel tekintett a szocialista jövő felé. Nem egy intellektuelt pedig egyenesen a szocializmus táborába vitt a marxizmus éles dialektikája és a munkástömegek megújuló, imponálóan hatalmas méretű megmozdulásai. Hasonló folyamatok indultak meg ebben az időben Magyarországon is. A szociáldemokrata párt vezetősége sajnos nem állt mindenben a hivatása magaslatán . Ezzel szemben azonban egyrészről mind nagyobb aktivitást mutatott az új időket megérző magyar munkásosztály, másrészről pedig kialakultak idővel a párton belül olyan csoportok, amelyek, ha nem is tudtak előremutatóan választ adni az ország munkásmozgalmainak, — de mondhatnánk ugy is, hogy az ország jövő fejlődésének — nagy kérdéseire, mindenesetre szembehelyezkedtek a pártvezetőség magatartásával. Ugyanekkor a szocialista fejlődés kérdései iránti párton kívüli érdeklődés is meglehetősen intenzív volt, bár lényegesen szűkebb körre korlátozódott , mint külföldön — minthogy a magyar értelmiség figyelmét jórészt a nemzeti függetlenség problémája kötötte le. A növekvő érdeklődésre utalt többek között az a körülmény, hogy a Huszadik Század egyre gyakrabban közölt tanulmányokat, cikkeket a szocializmus problematikája köréből. Ezek a cikkek nemcsak és nem elsősorban — a Huszadik Századba ugyancsak író — szociáldemokrata ideológusok tolla alól kerültek ki, akik egyébként ugyancsak a polgári értelmiség legjobbjai közül jutottak el a szociáldemokrata pártba, hanem az értelmiség legkülönbözőbb elveket valló képviselőinek nézeteit juttatták kifejezésre. így nemcsak Szabó Ervin, Rácz Gyula, Pór Ödön, Dániel Arnold cikkei foglalkoztak a Huszadik Század oldalain a szocializmus különböző problémáival, hanem megjelentek olyan tanulmányok is, mint Berinkey Dénesnek „Egy szociáldemokrata eretnek kudarca"1

4

, Lesszner Richardnak „A németországi nemzeti szocialista párt"1

5

, Káldor Imrének „Különbözik-e a proletárosztályharc az eddigi osztályharcoktól"1

6

és másoknak hasonló tanulmányai. Az ilyen jellegű cikkek egyre gyakoribbakká váltak. A magyar értelmiség egy részének a szocializmus problematikája felé fordulását dokumentálta egyébként az a vitaciklus is, amelyet a Társadalomtudományi Társaság [a továbbiakbanT.T.] rendezett 1904-ben a társadalom fejlődésének jövő irányáról. A vita bevezetéseként Batthyány Ervin az anarchizmusról, Geöcze Sarolta a konzervativizmusról, Gratz Gusztáv a übe- , ralizmusról, Szabó Ervin pedig a szocializmusról tartott előadást és fejtette ki világnézete elképzeléseit a társadalom jövő alakulásáról. Már az előadók is, de különösen a vita során felszólalók, nemcsak hogy a szocializmus problémáját nem tudták elkerülni, de a különböző irányból elhangzott érvelések végül is ezt a kérdést állították a vita középpontjába. A vita résztvevőinek lelkiállapotát — általában 3—400-an jelentek meg T. T. tagok és kívülállók is — Méray fejezte ki legtalálóbban, aki írásban beadott véleménye végső következtetéseként megállapította, hogy akár lelkesednek érte, akár nem, a régi rendszerek lejárták magukat — és a társadalom bajait már csak a szocializmus képes orvosolni. Egyben „megjósolta" azt is, hogy a következő 25—30 éven belül bekövetkezik a konzervativizmusba kényszerült régi rendszer és a szocializmus végső nagy összecsapása.17 14

Huszadik Század, 1900. I. 38. 1. 15

Uo. 145. 1. 16

Huszadik Század, 1903. VIII. 896. 1. 17

A társadalmi fejlődés iránya. Bpest. 1904. 126. 1. (különlenyomat a Huszadik Századból).