Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

KRÓNIKA 1175 krónikus gyűjtés mellett kiterjed a régi magyar, sőt a külföldi munkákban található anyagra is. Ebben a tekintetben Comenius könyvének magyar fordítása is nagy szerepet fog játszani. Befejezésül a folklórtörténeti vonatkozások feltárását sürgette, és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Hegyalja kutatása olyan szétágazó feladat, melynek irányítására összefogó szerv, illetve bizottság lenne hivatott. R. Péter Katalin, a kötet egyik munkatársa, felszólalásában rámutatott arra, hogy a Hegyalján az ország szinte minden gazdasági-társadalmi és politikai tényezője megtalálható, s vizsgálatukat előnyös forrásadottságok könnyítik meg. Az ő feladata az ún. „szabad szőlők" vizsgálata volt. A szabad szőlő kialakulása feltehetőleg a familiaritásra vezethető vissza, s bár valószínűleg a XV. század végére tehető, konkrét adatok esak a XVI. századból állnak rendelkezésünkre. A statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szabad szőlők birtokosai — elsősorban extraneus nemesek, de rajtuk kívül jobbágyok is — nagyobb súllyal vettek részt a termelésben, mint ahogyan ez számarányuk alapján, ill. a terület arányából következnék. Astatisztikai módszer alkalmazása azonban szükségessé teszi, hogy néhány sokszor használt vagy használandó fogalmat — más kutatási ágak (technikatörténet, néprajz, stb.) segítségével — mennyiségileg meghatározzunk, pl. azt, hogy mennyi volt a parasztháztartások fogyasztása, mekkora a családtagok által megművelhető földterület stb. Román János levéltárvezető (Sárospatak) a munkacsoport keretében végzett ipartörténeti kutatásáról számolt be. Tanulmányának első felében a XVI — XVII. századi zempléni ipar termelési viszonyait ismertette. Az iparfejlődésre kedvezőtlen adottságok és körülmények következtében a megye XVI —XVII. századi ipara legfejlettebb megnyilvánulásaiban is csak a közvetlen értékesítéssel belső piacra termelő mezővárosi jobbágyipar szintjéig juthatott. Ezen a kereten belül általánosságban mégis egész korszakon át fejlődés észlelhető 1670 tájáig, mikor a történeti helyzet alakulása következtében a korszak zempléni ipara rohamos pusztulásnak indult. A kutatás és a tanulmány második, az ipari termelést ismertető része kidolgozásának során az iparűzés fogalmát a lehető legtágabb értelemben kellett használni, azaz iparűzésnek minősült mindaz a termelő tevékenység, mely nyersanyagok feldolgozása által kívánt saját, vagy idegen szükségleteket kielégíteni. Az iparfejlődést hátráltató tényezők között legsembetűnőbb a szőlőművelés közvetett gátló hatása. A szőlőművelés ui. az iparűzésnél általában jövedelmezőbb volt és jobb társadalmi emelkedést biztosított. A társadalmi fejlődésben mutatkozó kettősség egyébként az iparűző rétegre nézve is jelentkezik, az uradalmak saját érdekeiknek megfelelően szorítanak, vagy lazítanak az iparűző jobbágyréteg helyzetén. A kutatómunka nehézségei között első helyen említhető a középkori fejlődós részletes ismeretének hiánya, amin a forrásanyag hézagossága miatt egy alaposabb ilyenirányú kutatás sem sokat segíthetne. Hasonlóképp állandó nehézség marad a demográfiai alapok hiánya, mert az ipartörténeti kutatás a forrásanyag leggondosabb egybevetése után sem kaphatna megbízható képet a népesedési viszonyokról. Végül ezen a területen is érezhető a forráskiadványok hiánya, amin helyi kiadványokkal kellene elsősorban segíteni. T. Mérey Klára kandidátus (Pécs) az alapreferátumnak a jobbágyháztartásokkal foglalkozó részét méltatta. A történeti statisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy az ország paraszti lakossága jóval nagyobb volt, mint amennyit az adózásba bevontak. A statisztikai becslések és az eddigi történeti megállapítások között keletkezett űrt hidalta át részben H. Veress Éva vizsgálata, amely — Kosárv Domokosnak Pest megyéről írott tanulmányához hasonlóan — rámutat a jobbágyháztartásokban levő, de adózás alá nem vont munkaerő létére. Vörös Károly tudományos kutató (Budapest) hozzászólásában a hely történeti kutatásokban újabban — örvendetes módon — egyre erőteljesebben felhasznált statisztikai jellegű források, elsősorban a különböző összeírások kellő történeti kritika nélküli használatában rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet. E forrásokat ui. általában nem statisztikai vagy demográfiai, hanem adózási vagy más földesúri vagy állami jövedelembiztosítási célzattal készítették: bennük így nem a teljes népesség vagy a teljes gazdaság, hanem csakis az adóalany s a háztartásában levő más adóköteles személyek vagy objektumok vannak összeírva. Az "összeírások hatósugara pedig annak megfelelően változik, ahogy a földesúri és állami hatalom hatóköre a XVII. század végétől fokozatosan meggyorsuló ütemben mind területileg mind társadalmilag kiterjed: egyre nagyobb területen, egyre több olyan társadalmi elemet s bírt ingó ós ingatlan vagyont szorítva rá adózásra, mely elemek a XVI —XVTI. század zavaros éveiben maguknak ill. egyes adótárgyaiknak különböző privilégiumok révén adómentességet szereztek, és ennek folytán a korai adó-és földesúri összeírásokból egyaránt kimaradtak. Ezért egy adott terület a XVII. század végétől összeírt népességének létszáma és ezek adótárgyainak mennyisége mindig attól függ : mennyire haladt előre ott a felsőbbség e jogkiterjeszkedése : hogyan vontak be 15 Századok 1963/5.