Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1 1176 KRÓNIKA adóösszeírásaikba egyre több adóalanyt és adótárgyat. Ennek igazolására nébány példát is felhozott Vas megyei vonatkozásban folytatott saját kutatásainak eredményeiből, érzékeltetni kívánva ezáltal azt, hogy az ország különböző részeinek eltérő ütemű állami és földesúri megszervezése mekkora eltéréseket eredményez akár egyidőből is származó, de különböző területeken készített összeírások adatszolgáltatásában. Végül ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a numerikus adatokat tartalmazó forrásokat tehát megfelelő előzetes kritikai szempontok érvényesítésével ós mindenekelőtt a terület konkrét földesúri és állami — bizonyos esetekben egyházi — viszonyainak, sőt részben történeti sorsa megelőző alakulásának ismeretében, kell és lehet csak eredményesen felhasználni. Wellmann Imre, a Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetője Vörös Károly felszólalásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy az összeírások között finomabb megkülönböztetést kell tenni, főképpen a részletes földesúri ós a kevésbé részletes állami összeírások között. Az újkori források, elsősorban a parasztság történetére vonatkozóak, részletes kritikai mérlegelése is sürgős és fontos megoldandó feladatunk. Véleménye szerint Veress Éva igen szép referátuma ennél részletesebb megvitatást igényelne. Perjés Géza tudományos kutató (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy a kor agrártermelési viszonyai között első és legfontosabb cél a mindennapi kenyér előteremtése volt. Csak ennek a primer szükségletnek biztosítása után jöhetett szóba a gabonatermesztés mellett más kultúrák kifejlesztése. És éppen a bortermelő Hegyaljával kapcsolatban közeli a veszély, hogy a kutató erről elfeledkezzék, holott valószínű, hogy a Hegyalja kiterjedt szőlőkultúrája ellenére sem volt egészében gabonaimportáló vidék. Kifejezte azt a véleményét, hogy a történészeknek igenis meg kell tanulniok a statisztikát, mert rossz az a munkamegosztás, melyben a történész a forrást felkutatja, az anyagot bizonyos mértékig feldolgozza, s azután jön a statisztikus, aki azt interpretálja. Gyimesi Sándor levéltárvezető (Miskolc) a Borsod megyei hely történetírás helyzetéről számolt be. A Hegyalja történetének kutatása és a helytörténeti lexikon előkészítése a megyén kívül folyik. A megyén belül a publikációs lehetőséggel rendelkező múzeumok (a miskolci Hermann Ottó múzeum és a kohászati múzeum, valamint a sárospataki Rákóczi-múzeum) körül csoportosulnak a kutatók. Tájékoztatók és bibliográfia készítésével újabban a Megyei Könyvtár is belekapcsolódott a munkába. Témakörök szerint első helyen az üzemek támogatását élvező ipartörténet és a munkásmozgalom áll, viszont alig akad agrár-, ill. falutörténettel foglalkozó munka. A legsürgősebb feladat az agrártörténeti kutatásoknak — esetleg a sárospataki múzeum köré tömörülő kutatócsoport létrehozásával történő — megszervezése, a helytörténeti lexikonnak a volt abaúji és zempléni részekre való kiterjesztése, intenzív várostörténeti (elsősorban Miskolcra kiterjedő) kutatás, valamint a Horthy-korszak és a felszabadulás utáni időszak kutatásának a megyei pártbizottság mellett működő munkásmozgalmi albizottság segítségével történő megindítása. Ennek természetesen elengedhetetlen előfeltétele az országos és helyi kutatómunka koordinálása, és a helytörténeti kutatásban résztvevők számára megfelelő munkakörülmények biztosítása. Pápa Miklós, a Magyar Természetbarátok Szövetségének képviselője, felszólalásában kérte, hogy a helytörténet művelői megbízható anyagfeltárással és közléssel támo gassák a magyar turisztika kultúráltabbá tételéért folyó és eddig már szép eredményeket felmutató erőfeszítéseket. Makkai László elnöki zárszavában az országos történeti kutatás szempontjából méltatta a Hegyalja történetének kutatása során elért eredményeket, amelyek egyrészt — különösen tekintettel a terület jelentőségére — sürgetőleg vetik fel a Gyimesi által is említett és a sárospataki múzeumhoz kapcsolódó kutatócsoport felállítását, másrészt egy, a helytörténészeket képző tanfolyam szervezésének kérdését. Végül köszönetet mondott a vándorgyűlés szervezési munkáit magára vállaló Román János levéltérvezetőnek és Filep Antal múzeumigazgatónak. BESZÁMOLÓ KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁIRÓL Borús József ,,Az ellentámadás problémája 1849 februárjában (Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata)" című kandidátusi értekezése az 1848 —49-es forradalmi harc egyik fontos mozzanatát emeli ki a szabadságharc történetéből. Az értekezés négy nagyobb fejezetben tárgyalja az eseményeket a főváros feladásától a kápolnai csata kezdetéig; foglalkozik a győzelem esélyeivel; részletesen