Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1 1174 KRÓNIKA történet néhány megoldatlan kérdése a munkát a módszertani vizsgálódás felé térítette el. A munka csak az egyes jobbágygazdaságok megfigyelésével, struktúrájuk megállapításával volt elvégezhető, bár a források erre kevés reményt nyújtottak. A módszertani nehézség ott merült fel, hogy a jobbágygazdaságok és háztartások egyedi vizsgálatának a feudáliskori történetkutatásban nincsenek hagyományai, az agrárszociológia módszere viszont elsősorban azért nem alkalmazható, mivel kapitalista viszonyokra készült. A lorrások elemzése során problematikussá vált a termelő „gazdaság" és a fogyasztó „háztartás" fogalma, s a kettőnek egymáshoz való viszonya. A társadalmi munkamegoszlás kezdetlegesebb fokán ui. ezek még nem váltak cl, s a kor jobbágygazdasága igen bonyolult képződmény, mivel a jobbágy helyzetét a feudalizmus korában a földesúrtól való függés határozza meg. Az eredendően függő helyzet következtében más rentabilitási elv irányítja a jobbágy gazdaságának és háztartásának felépítését, döntő tényező bennük az a törekvés, hogy a javakai, ós a munkaerőt kivonják a feudális szolgáltatások alól. Ez legfeltűnőbben a jobbágyterhek ugrásszerű növekedésének periódusaiban érvényesül ós adott esetben különleges formációkat hozhat létre. így az a hegyaljai viszonylatban mái' említett tény, hogy a jobbágyok csökkenteni igyekeztek a szolgáltató telekegységek, ill. a nyilvántartott családfők számát, népes együtteseket hozott létre egy-egy árutermelő jobbágy telekrészén. Ezeknek összetétele és tulajdonviszonyai igen változatosak, ós sokszor már nem fedik a rokoni vagyonközösségen alapuló paraszti nagycsalád fogalmát. A döntő az egység szempontjából a jobbágytelek; mind a „háztartás", mind a „gazdaság" fogalom ezzel az egységgel helyettesíthető. Hasonló terminológiai nehézségek merültek fel a paraszti rétegződést jellemző fogalmak tekintetében, ahol sem az egykorú, sem a tőkés korbeli szóhasználat nem volt alkalmazható. A végrehajtott kísérletek ellenére is csupán a viszonylagos, a helyi viszonyoknak megfelelő csoportosítás tekinthető helytállónak. Ugyancsak a feudális viszonyokból következő mozzanat, hogy a jobbágyság gazdast.gi tevékenységének agrár- és ipari oldalát nem választhatjuk el egymástól élesen. Időszakunkban mind a kettő szétválása, mind egységük alacsony szinten való megmerevedése (mint retrográd jelenség), mind pedig mezőgazdasági javaknak iparoskózen való nagyfokú koncentrációja egymással párhuzamosan figyelhető meg, s ezért az árutermelés egészének megítélésekor nem hagyható figyelmen kívül. A felmerült módszertani kérdések egyedül az összeírások segítségével végrehajtott egyénenkénti feldolgozással voltak megoldhatók. Az összeírások egyeztetése eredményeként megállapítható volt, hogy az urbáriumok ós a dézsmajegyzékek névanyaga meglepő mértékben eltér egymástól ós több év során igen nagy különbségek vannak az azonos típusú lajstromokban is. Több oldalról vizsgálva ezt a jelenséget, kitűnt, hogy a névsorok eltéréseiben határozott szabályszerűségek vannak, s az eltérések elsősorban a lokális társadalmi-gazdasági struktúrával hozhatók összefüggésbe. Ezáltal az összeírások tartalmi ellentmondásai a további vizsgálat kiinduló pontjává lettek. A különböző jellegű összeírások a különféle jobbágyszolgáltatások kapcsán készültek, s így több oldalról világítják meg a jobbágygazdaságot. Abból, hogy kik milyen szolgáltatásban vettek részt, fény derült a termelés specializálódására, egyes rétegeknek a termelésből való kiszorulására, ill. a jobbágystátus, telekbirtok és a termelőtevékenység arányosságára vagy aránytalanságára, egyeseknek a termelésből való átmeneti kiesésére vagy gazdaságuknak a helység határán túl, extraneus-javak (bérelt szántók vagy szőlőbirtok) szerzésével való kiterjesztésére stb. A nagyarányú eltérések felvetették a jobbágynevek azonosításának kérdését is. Falvankónt, 3 — 4'lajstromtípusból származó, legalább 10 — 15, néha 28 — 30 névsor alapján, a névsorok összetételét, felsorolási rendjót, az előforduló névtípusokat elemezve, arra a megállapításra jutottunk, hogy a teljes névanyag 20%-a problematikus : 5%-ra tehetők a hibás összeírás esetei, 15%-ról pedig feltételezhető, hogy kevesebb jobbágy különböző elnevezéseit tartalmazza. Ezt tekintetbe véve, az összeírt jobbágylakosság mintegy 10%-kal (a kétséges nevek variánsaival, tehát a 20%-ra becsült esetek felével) lehetett kisebb az előforduló nevek számánál. Mindez az eddiginél nagyobb óvatosságra intett nemcsak a jobbágyok azonosítása terén, hanem az összeírt népesség számának és migrációjának becslésénél is. A vizsgálat azt is beigazolta, hogy a különböző lajstromok valóban a házak sorrendjében készültek. Az összeírások adatainak ilyen felhasználása felvetetette a történeti statisztika kérdését is. A referátumhoz elsőnek Bakos József főiskolai tanár (Eger) szólt hozzá. A Hegyalja történeti kutatását- az általa (eddig három részben) megjelentetett „A Hegyalja néprajzi, népnyelvi, hely-, gazdaság- és művelődéstörténeti irodalma" c. annotált bibliográfiájának összeállításával kívánta elősegíteni. A feladatok közül első helyen a források kiadását említette, mivel a régebbi kiadványok — főképpen Dongó Gyárfáséi — nyelvészeti szempontból teljesen használhatatlanok. Ismertette az Egri Tanárképző Főiskolán a hegyaljai szőllőművelés régi szókincsével kapcsolatban folyó munkát, amely a szin-