Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

KRÓNIKA 1173 a maga részéről igen hasznosnak ós értékesnek találta, annál is inkább, mert a cseh és szlovák történészek ugyanezekkel a problémákkal foglalkoznak. Felszólalt az ülésen Ludwig Langerbeck, a Deutsche Historiker Gesellschaft vendégként jelenlevő titkára is. Ismertette a Németország Szocialista Egységpártja VI. Kongresszusa után a német történettudományra váró feladatokat, majd a két Társulat közti együttműködés kiszélesítése érdekében öt pontból álló javaslatot olvasott fel, mely a kölcsönös tájékoztatáson, kiadvány- és előadócserén kívül delegációk meghívására terjedt ki. Degré Alajos leltárvezető (Zalaegerszeg) a tanárok tudományos munkába történő bekapcsolásának nehézségeire utalt, hangsúlyozva a megoldás szükségességét, mert szerinte is kétségtelen, hogy a jó tanár egyben kutató is. Ránki György elnöki zárszavában összefoglalta a vita legfontosabb kérdéseit, s minthogy a történettudomány aktuális kérdéseiről már sokszor volt szó, a Társulat feladatát a továbbiakra vonatkozóan abban jelölte meg, hogy ezt a nagy, általános problémakört konkrét részkérdésekre bontva vitassa meg. * A délután folyamán a vándorgyűlés résztvevői Romá?i János levéltárvezető ós Filep Antal múzeumigazgató vezetésével városnézésen vettek részt, s megtekintették a Kollégium gyűjteményeit és a Vármúzeumot. * Augusztus 28-án de. a vándorgyűlés Makkai László kandidátus elnöklete alatt a Hegy alja történetének kutatását vitatta meg, H. Veress Évának írásban előre kiküldött referátuma alapján. A Hegyalja történetével foglalkozó (Makkai László vezetése alatt Kirilly Zsigmondné, N. Kiss István, R. Péter Katalin, Román János és II. Veress Éva munkatársakból alakult) kutatócsoport 1957-ben a Történettudományi Intézetben alakult meg és az Agrártudományi Bizottság támogatásával működött ; működésének eredményét a közeljövőben megjelenő „Agrártörténeti tanulmányok, XVI —XVII. század" c. kötet fogja tartalmazni. A munkacsoport feladata az volt, hogy az anyagi kultúra jelenségeit, a jelenségek gazdasági-társadalmi kereteit konkrét történelmi körülmények közt vizsgálja meg. Ezen belül többiiányú, egyfelől a terület mezőgazdasági és ipari kultúráját, másfelől a helyi feudális nagybirtok és jobbágygazdaság fejlődését érintő, kísérletező munka folyt, s a referátum elsősorban a kutatás módszeréről és néhány általánosabb jellegű végkövetkeztetésről kívánt beszámolni. A Hegyalja a XVI — XVII. század folyamán természeti adottságai és központi jellege következtében messze földről gyűjtötte össze a jobbágyság felfelé törekvő elemeit, akik itt munkaalkalmat, puszta telkeket, a kézművesek sorába való bejutásra lehetőséget találtak, s nagy befogadóképességű belső piac előnyeihez jutottak. Az allodiális fejlődés — mely már a XVI. század első felében a Perényiek idejében megindult — rövid idő alatt mértéktelenre duzzasztotta a robotot, s tetszőleges módon sajátítva ki a jobbágy termelőerejét és legfontosabb termelési eszközét, az igaerőt, a jobbágytermelést alapjaiban támadta meg. A jobbágyság emiatt többé nem volt érdekelt a régi típusú termelés fenntartásában, a jobbágytelek értéke csökkent és megkezdődött az árutermelés más ágaira (bor, haszonállatok) s egyéb kereseti forrásokra való átállás jól ismert folyamata. Ez — mint ismeretes — némiképpen fékezte, de lényegében nem gátolhatta meg a nagy tömegek deklasszálódását, míg a jobbágytermelés egésze visszaesett, a jobbágyság összetétele és társadalmi eloszlása pedig döntő módon átalakult. Az allodiális gazdálkodás kiépítésével párhuzamosan nagyarányú pusztásodás indult meg, a középréteg helyzete megrendült, ami viszont a jobbágy társadalom polarizációja felé vezetett. Az árutermelés élenjáró rétege — kezdetben anélkül, hogy ténylegesen gyarapodott volna, később törvényszerűen növekvő potenciállal — mindinkább kiemelkedett a körülötte lesüllyedők közül. Létszámának alakulását egyelőre nem ismerjük, de úgy tűnik, hogy a XVI. század folyamán megmaradt létszám később alig csökkenhetett, legfeljebb helyi változások adódtak. Amikor ez a jobbágyréteg, fokozatosan megváltva magát, kilépett a jobbágysorból, már bekövetkezett a Hegyalján a javak koncentrációjának ós a társadalmi polarizációnak az a magas foka, mely a feudális körülmények közt lehetséges paraszti fejlődés csúcspontjához ért el. Míg ezek a vonások már a munka kezdetén nagyjából világosan álltak a munkatársak előtt7

_a felmerülő forráskritikai problémák és a hazai gazdaság- és társadalom-