Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1 1172 KRÓNIKA tömegmozgósító erejében kereste. Megkezdtük a munkásmozgalom és a nemzeti történet kölcsönhatásának vizsgálatát, még pedig oly módon, hogy a társadalomtörténet kérdéseit és a politikai változásoknak a dolgozó osztályokra és ezek mozgalmaira gyakorolt hatását kutatja. A párttörtónetben is egyre nagyobb hely illeti meg az „ideológiatörténetet", a marxizmus hazai alkalmazásának kikristályosodását. Meg kell oldanunk azt a régóta vajúdó problémát, mennyiben tudott választ adni időről-időre a kommunista mozgalom a magyar történelem soron következő kérdéseire. De nem lehetünk elégedettek eddigi eredményeinkkel. Korántsem tudtunk még eleget tenni azon legfontosabb összefüggés feltárása iránti kötelességünknek, mely a munkásmozgalom és a kommunista párt fejlődésének kutatásához kiindulópontot kell képezzen. A nemzeti történettel való összefüggés ugyanis a munkásmozgalom kutatásának csak egyik összetevője. Nem kevésbé fontos összetevője azonban — éppen egyedülállóan internacionalista jellegénél fogva — a nemzetközi munkásmozgalom egeszének teoretikus és politikai helyzete, fejlődése. Világosan kell látnunk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom teoretikus fejlődése a kérdések hosszantartó vitákban és eszmecserékben történő tisztázása révén ment végbe. Minden olyan korszakban, amikor vitákra nem nyílt lehetőség, amikor a munkásmozgalom egysége sok szempontból monolitikus egység formáját öltötte, a marxista elmélet fejlődése megrekedt, s ez a hazai munkásmozgalomra, így hazánk történetének alakulására ie kedvezőtlenül hatott. Ezzel, a munkásmozgalom és marxista elmélet fejlődésének történetével kívánunk hozzájárulni történettudományunk további sikereihez. Szabolcs Olló kandidátus, tanszékvezető docens az iskolai történelemoktatás kérdéseiről beszélt. Elmondotta, hogy a különböző iskolákban közel egymillió tanuló tanul történelmet; a történettudomány tudatformáló szerepe tehát az iskolai oktatásban különös figyelmet érdemel. A referátum rámutatott arra a tényre, hogy az oktatás elmarad a tudomány eredményeitől. Ezt a maga részéről fáziskülönbségnek tekinti, amely részben abból következik, hogy az iskolai oktatás csak kiforrott eredményeket vehet át. (A kiforratlan eredmények átvétele a múltban igen károsnak bizonyult.) Ebből a szempontból az elmaradás legfeljebb csökkenthető. A másik ok az, hogy a történelemtanárok, akiknek ma már a fele marxista képzést kapott az egyetemen, a dogmatikus felfogás maradványaival csak azután szakíthatnak, ha azokat már a tudomány területén is felszámolták. Szólt azokról a nehézségekről, amelyeket a történettudomány eredményeinek közvetítésében az a körülmény jelent, hogy a tanárnak ezt a tanulók szellemi fejlettségének megfelelő leegyszerűsített formában kell megtennie. Majd azt hangsúlyozta, hogy a természettudományok egzakt törvényszerűségéhez szokott tanulók előtt a történelem hitele csak úgy biztosítható, ha nemcsak a törvényszerűségeket, hanem az alapvető tényeket is tanítják. Unger Mátyás egyetemi adjunktus ugyancsak a történettudomány és a tanítás kapcsolatának kérdésével foglalkozott. A kettő közötti fáziskülönbség a legjobban úgy csökkenthető, ha a tanárok megfelelő tájékoztatást kapnak, ha bekapcsolják őket a történettudomány vérkeringésébe. A tanároknak — kézikönyvként — jó összefoglalásokra van szükségük, s igen nagy hiányát érzik egy-egy elhanyagoltabb — de a tanítás szempontjából fontos — terület (pl. technikatörténet, gyarmati országok stb.) monográfiájának. Befejezésül azt kérte a történettudomány képviselőitől, hogy tudományos eredményeik rövid összefoglalásával segítsék a Századok új, tanári rovatát, kapcsolódjanak bele a tanári továbbképzés, a tankönyvírás munkálataiba, kísérjék figyelemmel a történelemtanárok munkáját. Vágó Mária tanár (Budapest) azokra az ellentmondásokra mutatott rá, melyek a tanárok tényleges helyzete és azon követelmény között találhatók, hogy minél kisebb késéssel vegyék át a tudomány legújabb eredményeit. A tanárnak a történettudomány fejlődését az őskortól napjainkig kellene figyelemmel kísérnie, nem is szólva második, esetleg harmadik szaktárgyáról. A tudományos dolgozók úgy segíthetnének a leghathatósabban tanárokon, ha eredményeiket rövid cikkekben összefoglalva adnák közre és támogatnák a szakkörök tevékenységét. Glalz Ferenc egyetemi hallgató felszólalásának első részében az egyetemi hallgatók és a Társulat kapcsolatával foglalkozva elmondotta, hogy a történész hallgatók mozgósításának legjobb formája a diákköröknek a tanári tagozat munkájába való bekapcsolódása volt. A továbbiakban saját dolgozatának eredményeit vázolta, amely a nemzeti ideológia alakulását kísérte nyomon 1939 — 41 között, a Nemzeti Könyvtár füzetsorozata alapján. A Csehszlovák Történelmi Társulatot meghívott vendégként képviselő dr. Julius Mesaros, a Szlovák Történelmi Társulat titkára, felszólalásában a két Társulat közötti — immár 10 éves múltra visszatekintő — együttműködés jelentőségót méltatta. A vitát