Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
118 TARDY LAJOS És haszonbérletbe vételnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy mekkora jövedelmet hajtanak; ellenőrizze a követelt árat, ennek kapcsán a kertek és épületek évi fenntartási költségeit, a munkások munkabérét, valamint azt, liogy milyen borhozamra lehet számítani és hogy milyen a borok ottani ára. Minderről küldjön előzetes jelentést: milyen úton lehet szállítani a bort, lehetséges-e a Visztula folyón Gdanskig vizi úton fuvarozni a borokat — ezt mind az ön megítélésére bízzuk. És jóllehet tudott dolog, hogy a szárazföldi úton történő szállítás Kievig sokkal költségesebb, mint a Visztulán történő fuvarozás, mégis mivel az újbor károsodást szenvedhet a tengeri szállítástól (bár ön e téren kedvező tapasztalatot szerzett már), mindennemű ön által vásárolt vagy szüretelt bort továbbít -tasson Kievig, — de a régi és új borok egytizedrészét szállítsá a Visztula-folyón Gdanskig, hogy megtudjuk: károsítja-e a borokat a tengeri szállítás vagy sem. Azt, hogy hová, mennyit, mikor és kivel fog küldeni, írja meg Bécsbe és Lengyelországba követeimnek, hogy ezek kellő időben kieszközölhessék az útleveleket. 1745. november 13., Szentpétervárott Erzsébet s. k."9 " Az első nagyobb tétellel nem л olt Visnyevszkijnek szerencséje. A borokat helyette ezúttal az időközben kapitánnyá előlépett Korszakov és Maksejev főhadnagy vásárolta meg, méghozzá nem a helyszínen, hanem a hegyaljai borok kassai lerakat-pincéjében, hordónként 20—24 jefimka áron. Prikopig szekéren s/állították a bort; itt hajóra rakták és a Visztulán Gdanskig továbbították. A hajóra, melynek bérleti díja, a hajósok bérével együtt 600 tinf91 volt, 200 antal bort lehetett rakodni. Duklán, Varsóban és Torunban kellett vámot fizetni; a cári borok azonban ez alól mentesítve voltak. A januárban útnak indított küldemény márciusban érkezett Gdanskba.9 2 Az orosz kancellár és Lancsinszkij bécsi követ levélváltásából kitűnik, hogy ez a nagy fáradsággal kiszállított bor csalódást okozott: „Érkezése után közvetlenül édesnek tűnt, de néhány havi pincében tárolás után savanykássá vált; kiderült, hogy nem aszúszemekből készült, hanem rendes szőlőből hamisították. Külföldiek azonban nem vásárolhatnak aszúszemet, és vagy megelégszenek azzal, hogy a helyszínen vásárolnak, vagy továbbra is igyekeznek saját szőlőbirtokot szerezni, ahol aztán a kívánt minőségű bort termeszthetik. De minthogy kitűnt, hogy Magyarországon külföldiek nem vásárolhatnak ingatlanokat, közvetítő megoldáshoz kell folyamodni: szőlőbirtokoknak pénzkölesönzés ellenében történő zálcgbavételéhez."9 3 Visnyevszkij minderről nagyon jól tud, de még egy kísérletet tesz: hátha akad olyan ösvény, amelyen keresztüljutva át lehet törni a magyar törvények sűrűjén — és a kevés jogbiztonságot nyújtó zálogbirtok helyett szabályos tulajdonjogot szerezhet a cárnőnek. A zálogbirtokkal kapcsolatos aggályait csak fokozza Lancsinszkij figyelmeztetése: Russzkij ArMv id. h., 278—279. 1. — Erzsétet cárnő leveleinek sek figytknirtnéltő vonatkozásától ki kel emel ni, hogy milyen kiemelkedő, mai szemmel nehezen rekonstruálható jelentőseget tulajdonított az uralkodónó a hegyaljai bor beszerzésének. Körültekintésre és aprőlékosságra valló, helyi részletekig menő érdeklődése és utasításai azt mutatják, hegy személyes kedvtelésén felül az egyébként rosszemlékezetű cárnő gondosan, igazi szakértelemmel foglalkozott a tokaji borral kapcsolatos ügyekkel; sok gyakorlati érzékkel és ismerettel rendelkezett. Az aszüborok külföldiek által történő vásárlásának tilalmát — eltekintve a levelében hivatkozott eseti kivételtől— csak szőlőbirtokszerzéssel lehetett ellensúlyozni; a cárnő itt félreértette Visnyevszkijt, aki ekkor már tárgyalásban állt a tokaji szőlőbirtokosokkal, és a 10.000 cservonyecet nem vétel, hanem zálogbirtokszerzés céljára kérte: a cárnő nem tudhatta, hogy az ingatlan-zálog magyar típusa a zálogbirtokos számára a záloglevél hatályának lejártáig a teljes dologi uralmat, mondhatni a tulajdonos jogállását biztosította, azzal a fentebb már ismertetett fogyatkozással, hogy a zálogbaadó, ill. törvényes örökösei és a korona a törvényes feltételek mellett vissza- ill. magukhoz válthatták, — külföldi zálogos esetében idő előtt is és bármely magyar nemes által is. A levelek szokatlanul bizalmas, mondhatni családias I angjaarra utal, hogy Visnyevszkij már régóta teljesít jelentős szolgálatokat a cárnő számára, aki ezeket meg is becsüli. Az ukrán kisnemesi családból származó Visnyevszkij első — még Anna cárnő uralkodása alatt — végzett tokaji útja során útban Oroszország felé Csemer községben (talán az állandó borszállítási útvonalon fekvő Eperjes melletti Csemernye, de lehetséges az is, hogy hasonló hangzású lengyel vagy ukrán falu forog szóban) 1731 januárban felfigyelt egy fiatal kozákra, akinek kellemes énekhangja, csincs külseje feltűnt neki. A fiatal kozákot, Alekszej Razumovszkijt magával vitte Pétervárra, ahol tagja lett az udvari énekkarnak, majd — miután Erzsébet trónörökösnő rokonszenvét megnyerte — átkerült az udvartartásba. Erzsébet trónrajutása után a cárnő titokban a grófi és tábornagyi rangra emelt Razumovszkij felesége lett (A. A. Vaszilcsikov : О gr. Razumovszkih. Izd. 2-е, t. 2. 626.1.). Ilyképp Razumovszkij egész szerencséjét Visnyevszkijnek köszönhette. Ez a körülmény egészen közel hozta Visnyevszkijt a cárnő személyéhez, aki élte fogytáig nem szűnt meg figyelmességgel viseltetni iránta és Zsarbovanovo falut is neki adományozta. Tokajba indulása előtt a következő levelet kapta a cárnőtől: „Tábornok úr ! Krisztus feltámadásának ünnepén, ünnepe előestéjén üdvözlöm önt és kívánom, hogy még sok ünnepet érjen meg teljes boldogságban: mellékelten küldöm önnek a Szent Anna-érdemrendet, mely önt utazása során őrizni fogja. Kívánom, hogy viselje egészséggel és szeretném látni, amikor ezt viseli. Mi st. templomba megyünk, kezünkben szentelt barkával. Sajnálom, hogy ön nincs itt, beteg csontjait a barkák meggyógyítanák. 1745. ápr. 6. Erzsébet s. k." fll A lengyel forint elnevezése; a magyarnál e korban már lényegesen csekélyebb az értéke. "Russzkij Vesztnyik id. h. 210. 1. " Uo., 211. 1.
