Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1 1166 KRÓNIKA Ausztriát ós III. Napoleont tekintve a cárral szemben természetes szövetségeseiknek. A Czartoryski által számításba vett ellentétek ugyan valóban fennálltak, de nem voltak eléggé nagyok ahhoz, hogy általános európai konfliktust robbantsanak ki, s így a lengyel felkelés csupán ütőkártya maradt a diplomáciai játékban. A felkelés külpolitikailag a csalódások hosszú sorozatává vált. A bonyolult helyzetben sem az angol, sem a francia politikusok nem óhajtottak komoly segítséget nyújtani a lengyeleknek, Galíciának a felkelésből való kikapcsolásával pedig az osztrák kormány ideiglenes és látszólagos semlegességét a Monarchia elnyomott nemzeteinek szövetsége árán kellett megfizetni. A vörösöknek már csak 1863 őszén sikerült fokozottabb szerephez jutniuk, amikor a fehérek külpolitikai koncepciója teljes kudarcot vallott, s a felkelés sokat vesztett kezdeti lendültéből. A külpolitikai csőd nemcsak a fehérekben, de a lengyel társadalom szélesebb köreiben is kiábrándulást keltett; a burzsoázia a cárizmus felé vezető utat kezdte egyengetni. Ilyen körülmények között vette át diktátorként Romuald Traugutt a felkelés vezetését 1863. október 17-én. Traugutt diktatúrája politikai szempontból a felkelés felfelé ívelő szakasza volt, fokozottabban vonta be a parasztságot, ellenőriztette a jobbágyfelszabadítás végrehajtását. Külpolitikai szempontból is levonta a következtetéseket, kapcsolatba lépett a magyar emigrációval és az olasz nemzeti mozgalom vezetőivel; velük szerződést kötött. A felkelés katonai történetének kérdése egyike a legtisztázottabbaknak. Az impozáns módon kitört felkelés hadserege a létszámban (10 000 lengyel katonával szemben 90 000 cári szurony), szervezettségben és ellátásban fennálló hátrányát önfeláldozó hősiességgel és partizánháborúval igyekezett kiegyenlíteni. A partizán harcmodort a körülmények szükségessége kényszerítette rá a felkelésre, de ez önmagában nem volt elegendő a végső győzelemhez. A nemzeti függetlenségért harcba induló felkelés nagy pozitívumának tekinthető a lengyel jobbágyfelszabadítás, ós annak különösen az a vonása, hogy az oroszországinál jobb feltételeket, biztosított a parasztság számára. A felkelés emigrációban élő vezetői pedig a század második felének haladó mozgalmaiban találták meg a helyes utat, melyet 1861 — 63 között is kerestek. Szokolay Katalin kandidátus hozzászólásában a munkásosztály szerepének jelentőségére mutatott, rá. A „vörösök" radikális szárnyának bázisa a lengyel (különösen pedig a varsói) munkásság volt, az ő soraikból került ki a titkos szervezetekben harcolók túlnyomó többsége, az ipari vidékek tartották magukat a legtovább. A felkelők kapcsolatot kerestek a nyugati (angol és francia) munkásmozgalommal, s a felkeléssel szembeni szimpátia a leghatározottabban a munkásság részéről nyilvánult meg. A lengyelek érdekében kibontakozó mozgalom hozzájárult az angol és francia munkásosztály öntudatosodásához és kiinduló pontja lett a proletariátus nemzetközi összefogásának. Az Angliában 1863-ban létrehozott: „National League for the Independence of Poland" közvetlen szerepet játszott az I. Internacionálé előkészítésében., Amikor pedig 1863. szeptember 28-án megalakult a proletariátus első nemzetközi szervezete, célkitűzései közé beiktatta Lengyelország függetlenségének kivívását is. Csapláros István professzor (Varsó) az 1863. évi felkelés magyar irodalmi visszhangjával foglalkozott felszólalásában. A visszhang első megnyilatkozásai még 1861-re nyúlnak vissza, amikor a magyar sajtó részletesen foglalkozott a lengyel eseményekkel: Thaly Kálmán lengyelből fordított versekkel, Jókai pedig saját műveivel fejezi ki a magyarság rokonszenvét. A felkelés kirobbanásakor a sajtó az egyetlen politikai forum a közvélemény megszólaltatására; a beszámolókat,, jelentéseket Kemény Zsigmond vezércikkei, Jókai és Tóth Kálmán vicclapjainak szatirikus megnyilvánulásai egészítik ki. A magyar irodalom és sajtó a szabadság és nemzeti függetlenség tiszteletére nevelte ugyan olvasóit, nagyobblélegzetű ós főképpen tartós irodalmi értéket jelentő művek azonban nem születtek az események hatására. A két korreferátum után az ülés Mályusz Elemér elnöki zárszavával ért véget. * A délután folyamán a vándorgyűlés résztvevői tanulmányi kirándulást tettek Sátoraljaújhelyre, Széphalomra ós Füzér-vár romjaihoz. * A vándorgyűlés második napjának délelőttjén Bánki György, a történettudományok doktora elnökletével Pamlényi Ervin a Történettudományi Intézet osztályvezetője, a Századok felelős szerkesztője tartott előadást „Történettudományuk néhány időszerű, kérdése" címmel.