Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

KRÓNIKA KELEMEN LAJOS (1877 — 1963) 1963. július 30-án, 86 éves korában Kolozsvárt elhúnyt Kelemen Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, a régi erdélyi magyar történész-nemzedék utolsó nagy képviselője. Élete, a külső szemlélő számára, szinte eseménytelen volt. Marosvásárhelyt született, az egyetemet Kolozsvárt végezte. Pályáját könyvtárosként kezdte, majd másfél évtizeden át gimnáziumi tanár volt. 1918-ban került az Erdélyi Múzeum levéltárához, s itt dolgozott 1944-ig, végleges nyugalomba vonulásáig, 1940-től múzeumi és levéltári főigazgatóként. Negyedszázadnyi fáradhatatlan gyűjtő és rendező tevékenysége eredményeként alakult ki az Erdélyi Múzeum páratlan értékű, hatalmas gyűjteménye, az erdélyi múltnak ez a gazdag kincsesbányája, amely a Román Népköztársaság Akadémiája Kolozsvári Történeti Levéltáraként szolgálja a tudományos kutatást. Történeti tanulmányaiban elsősorban a XVI—XVIII. századi Erdéllyel foglalkozott. Minden érdekelte, ami szülőföldje múltjához tartozik. Nagyszámban tett közzé kisebb-nagyobb históriai forrásokat, tisztázta egyes események hiteles rendjét, kinyomozta személyek életrajzi adatait és családi kapcsolatait, a legszívesebben azonban a művelődési mozzanatoknál időzött. Kisebb tanulmányok sorát szentelte Erdély gazdasági, néprajzi, szellemi és mindenekelőtt művészeti emlékei bemutatására, a maga korában úttörő módszertani kezdeményezéssel példát mutatva a tárgyi emlékek és az írásos följegyzések együttes megszólaltatására, a való élet sokszínűségének különböző tudományszakok eredményeinek összegezésén keresztül való megközelítésére. Az elméleti kérdések, a fejlődés nagy és bonyolult vonalai nem vonzották, ezekkel nem foglalkozott. Az élet mindennapi jelenségei kötötték le érdeklődését, ezekről ízes, olvasmányos formában számolt be folyóiratok és napilapok hasábjain, a sok apró mozaikot azonban meg sem kísérelte egységes képbe illeszteni. A régi erdélyi polihisztoroknak volt kései utóda, aki szűkebb szakmája, a történelem mellett a társadalomtudományok egész területére kiterjesztette vizsgálódásait . Tanulmányai elsősorban adatgazdagságukkal tűnnek ki. Bármiről írt, mindig megbízható adatokat, leszűrt és átgondolt eredményeket tett közzés.Közleményei így termékeny indításokat adnak, s ugyanakkor biztos kiindulópontjai a további kutatásnak. Ösztönösen feHsmerte a megoldásra váró problémákat, s kezdeményezéseivel irányt szabott a kutatásnak is. Az utolsó félévszázad erdélyi magyar társadalomtudományi kutató nemzedéke érdeklődésének alakulására talán mindenki másnál nagyobb hatása volt. Tudományos súlyát és egyénisége rendkívübségét éppen az mutatja