Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

FOLYÓIRATSZEMLE 1163 A nemzeti jellegű humanizmus .Magyarországon a XVII. században bontakozott ki, akkor azonban protestáns volt. A magyar humanizmus közvetlen itáliai átvétel volt. Az első humanista központ a királyi kancellárián alakult ki Vitéz János körül. A másik legjelentősebb egyéniség Janus Pannonius. Ismerteti a Mátyás körül kialakult humanista kört, és az 1520-as évekbon Erasmus hatását. A vallási reformtendenciákkal foglalkozó részben rámutat arra, hogy a humanista vonallal párhuzamosan volt egy vallási áramlat is, mely ferencesekkel összefüggésben kiinduló pontja lett a magyar nyelvű irodalomnak. Befejezésül az első magyar bibliafordítás kérdéseivel foglalkozva, elveti azt a megállapítást, mintha ez dualista ideológiát tükrözne. Ez a látszat a nyelvi gyengeségből adódik, az akkori magyar nyelv nem volt alkalmas olyan finom megkülönböztetésekre. mint amilyenek például az anima és spiritus különbségének pontos visszaadásához szükségesek lettek volna. (H) Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte A Deutsehe Forschungsgemeinschaft megbízásából kiadott folyóiratot Hermann Aubin szerkeszti. J962. évi 3. (okt.) számában Hermann Kellenbenz: A gazdaság-és társadalomtörténet alapproblémája címen (368 — 375. 1.) négy jelentős gazdaságtörténész munkájából bontja ki a gazdaság- és társadalomtörténet legújabb irányzatait. Ismerteti a francia Frédéric Mauronak azt a felfogását, hogy a történésznek mindig kora nyelvét keh beszélnie, ennek segítségével kell újjáteremtenie az elmúlt rendszereket. Használnia kell az összehasonlítást is, a múlt és jelen között párhuzamot vonva. Például szolgál erre a módszerre az a mód, mellyel az 1500 és 1800 közötti kereskedelmi fejlődést vizsgálva, az abból levont következtetéseket a mai gyengén fejlett államokra alkalmazzák. Az olasz Amintore Fanfani főleg a gazdaságtörténetbe való bevezetéssel és módszertannal tette ismertté nevét, első összefoglalását 1939-ben tette közzé. Felfogása körül eléggé kiterjedt vita alakult ki. Németországban ezzel a kérdéscsoporttal Ludwig Beutin foglalkozott, főleg részletkérdésekkel. Számára a gazdaságtörténet, mindig társadalomtörténettel jár együtt, s v égső soron kultúrtörténetet jelent. Falko Dovring az Egyesült Államokban dolgozik. Szerinte a történész tevékenysége társadalmi tevékenység. Mindent kritikával kell kezelni, az intuíció segítségül hívható, de csak módjával. A mai modern korban a történésznek a társadalomtörténetnek kell magát szentelnie, ez azonban nem jelenti a politikai történet .elhanyagolását. (II) Der Donauraum A bécsi Forschungsinstitut für den Donauraum kiadványaként jelenik meg. 1962. évi 5. számában Ferdinand D'urcansky A „Détruisez l'Autriche—Hongrie és a következmények" című tanulmányát közli (271 — 281. 1.). A szerző bemutatja Benes felfogását és politikai célkitűzéseit, amelyek a címben feltüntetett könyvében is kifejezésre jutottak: azt a törekvését, hogy magát a pánszlávizmus képviselőjeként feltüntetve, a pángermanizmus elleni harc élvonalába kerüljön, s Franciaországot felhasználja, politikai céljainak elérésében. Céljaihoz szorosan hozzátartozott a Monarchia szétzúzása is, mert az nem adta meg a nemzetiségek jogait. Viszont Benes és Masaryk sem adták meg másoknak azokat a jogokat , melyeket maguknak követeltek. Megállapítja, hogy a kisantant végeredményben nem német-, hanem Habsburg- és magyarellenes koalíció volt. A cseh —szovjet kapcsolatok lényegét abban látja, hogy Benes védelmet keresett Magyarország ellen. Ugyanakkor a nyugati hatalmak azon fáradoztak, hogy Közép- és Kelet-Európa népeit szovjetellenes szövetségbe tömörítsék. D'uröansky (aki egyébként a második világháború idején egy ideig az „önálló" Szlovákia külügyminisztere volt, háborús bűnös), végeredményben azt a nyugati körökben ma is sokszor hangoztatott nézetet próbálja igazolni, hogy a Habsburg-monarchia fennállása haszno4 volt, szétzúzása a nyugati hatalmak szempontjából káros következményekkel járt. (H) A külföldi folyóiratszemlót összeállították Hatos Géza (II), Jemnitz János (J), Niederhauser Emil (N) és Solt László (S).