Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

FOLYÓI RATSZEMLE 1161 tanulmányozta Machiavelli írásait és 1848 történetével foglalkozott. A 41. számban Georges Haupt : A szocialista Internacionálé története, vagy az internacionális szocializmus története (13 — 34. 1.) c. tanulmánya egy a Sorbonne történeti tanszékén megvédett doktori disszertáció részeként jelent meg. G. Haupt bőséges anyag alapján veti fel, hogy a II. Internacionálé történeti korszakát többnyire az Internacionálé kongresszusai alapján dolgozzák fel, ami nem lehet kielégítő. Egy másik módszer is mutatkozott (J. Longuet és G. D. II. Cole követte), amely az egyes népek szocialista mozgalmainak egymás mellé helyezésével kívánta az űrt betölteni. Ez szintén nem lehet kielégítő. Mindezideig — írja Haupt — a II. Internacionálénak nincs megfelelő feldolgozása, noha a forrásanyag eléggé ismert. Véleménye szerint Stockholmban Ilaag előadása ellenére sem fordítottak elég gondot e kérdésre. Megjegyzi, hogy a feldolgozásnál még egy alapprobléma vetődik fel: ideológiatörténetet, vagy mozgalomtörténetet kell-e írni? Amennyiben az eszmei történetet veszik pusztán alapul, akkor elkerülhetetlenül a politikai pártok, a kongresszusok, párton belüli viták, pártvezetők megítélése kerül előtérbe. Haupt nem vitatja ennek szükségességét, de nem tekinti egyedül kielégítőnek. Komplex módszert követel, amely figyelemmel lenne a gazdasági-ipari struktúra, a munkásosztály összetétele alakulására, az osztályharcra, a politikai küzdelmekre s a szocialista gondolat fejlődésére egyaránt. G. Haupt ezután felveti a nemzetközi munkásmozgalom új periodizálásának szükségességét. Szerinte az 1889-es dátum nem igazi korszakhatár, csak részlegesen képezhet kisebb cezúrát. Úgy véli, hogy az I. Internacionálé felosztását követően az igazi korszakhatár a századforduló, a reformizmus jelentkezése. Az első korszakon belül is különböző fázisokat, jelenségeket rögzít: többek között a szocializmus behatolását Oroszországba és a Balkánra, ahol új társadalmi struktúrával találkozik. Erre az időre a szakszervezeti mozgalom és a parlamentáris szerep fokozódása a jellemző, a politikai földrajzban pedig a korábban fontos Svájc elszürkül, és Oroszország kiemelkedik. Az első nagy periódus vége felé válik az Internacionálé világmozgalommá, az európai szervezeteken kívül ekkor válik jelentősebbé az észak-amerikai, de lassan a latin-amerikai mozgalom is, ekkor szövődnek a kapcsolatok Japánnal, Kínával. G. Haupt ezután a századfordulónál meghúzott periódushatárt indokolja, majd azt taglalja, hogy a II. Internacionálé első négy kongresszusa — nézete szerint — tulajdonképpen még a letűnő korszak problémáit tükrözte, majd az új korszak jellemző vitáit mutatja be. Haupt úgy véli, hogy az internacionálé nem foglalkozott kielégítően a gyarmati kérdéssel, s véleménye szerint a stuttgarti kongresszus sem adott e tekintetben világos feleletet. Felveti az egyetemes törvényszerűségek és a nemzeti sajátságok összefüggését, a német párt szerepét az Internacionáléban. Hangsúlyozza, hogy nem szabad e kérdés vizsgálatánál pusztán az összehasonlításnál megállni, hanem egy lépéssel tovább menve a munkásság strukturális adottságait kell összevetni, ennek alapján lehet csak megnyugtató következtetéseket levonni. (J) Studi Storici Az Istituto Gramsci kiadásában megjelenő folyóirat 1963. évi 1. számában Albert Soboul : Jean-Jacques Rousseau és a jakobinizmus címmel (3 — 23. 1.) Rousseau és a jakobinusok szellemi rokonságát fejtegeti. Kimutatja azt a szerepet, melyet RousSeaunak a társadalmi szerződésre vonatkozó elmélete játszott a jakobinus alkotmány megalkotásában. (H) The American Historical Review Az Amerikai Történelmi Társulat kiadásában megjelenő folyóirat 1962. évi októberi számában Wilcomb E. Washburn A „felfedezés" fogalma a 15. és 16. században c. tanulmányában (1 — 21. 1.) gazdag — részben egykorú — forrásanyag alapján vizsgálja témáját és sok hasznos tanulsággal szolgál a címben jelzett századok földrajzi fogalomvilágára (különösképpen a 'tierra firme' képzetére) vonatkozóan. Washburn úgy véli, hogy e. téren térképészek, történészek, nyelvészek, irodalmárok részére még bőven marad feltárásra, tisztázásra váró feladat. A mai olasz társadalmi és politikai valóság és egyben a fasizmus történelmi eredői után is nyomozva, a Risorgimento és az azt követő liberális periódus historiográfiai kérdéseit boncolja A. William Salomone tanulmánya (38 — 56. 1.). Az olasz történetírás újabb képviselői (köztük a marxista történészek) egyre sokoldalúbban tárják fel a Risorgimento belső osztályellentéteit, az elmaradt forradalom problémáit, és ennek kapcsán a cavouri koncepció, a „giolittismo" és a fasizmus megjelenésének történelmi összefüggéseit. A szerző ma is legszívesebben a „Storia d'Europa"-ban és a „Storia DTtalia"-ban testet öltött eroeei liberális történetszemléletet kon-14*