Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1160 FOLYÖIB ATSZEMLE pártnál, a párton belül pedig demokráciát kíván. A másik irányzat szerinte az, amely látja, hogy a munkásosztály önmagában véve nem elég erős a forradalmi változás végrehajtásához, mert — a nyugati országokban — túlságosan beágyazódott a meglevő társadalomba, ezért hajlandó a más osztályokkal való kompromisszumra, s így jut el a reformizmusig, a forradalomról való lemondásig, vagy pedig — a kelet-európai országokban — önmaga túl gyenge, csekély létszámú, ezért arra tör, hogy más osztályokkal együtt vívja meg a forradalmat. Ez az irányzat a pártot előbbre valónak tartja a proletariátusnál, hajlandó kompromisszumokra más pártokkal is. Goldmann szerint ez a két utóbbi tendencia volt a reális, ezért ezek hozzá is járultak a megfelelő társadalmak strukturális átszervezéséhez. (Világos, hogy Goldmann koncepciója csak egyik, látszólag marxista elvekkel is operáló változata azoknak a nyugati elméleteknek, amelyek a szocializmust a kelet-európai, elsősorban az orosz társadalmi fejlődés egyenes következményének tartják, s úgy vélik, hogy a nyugati társadalmi fejlődés ezt az útat nem járhatja meg.) A 2. (ápr. —jún.) számban Hermann тэт der Wee : A válságok tipológiája és strukturális változások Németalföldön (XV-XVI. század) (209-225. 1.) c. tanulmányában ugyancsak elsősorban az árak vizsgálata alapján arra a megállapításra jut. hogy a németalföldi forradalmat megelőző válságok nagyjából ugyanolyan jellegűek voltak, mint amilyeneket G. Labrousse a francia forradalmat megelőző időszakra vonatkozólag meghatározott. — Oelina Bobifiska tanulmányában (307 — 317. 1.) 1765 — 1800 közt vizsgálja Kis-Lengvelország fejlődését, és leszögezi, hogy annak ellenére, hogy az 1772-es első felosztás kettészakította ezt a területet, továbbra is erős gazdasági egységet képviselt Krakkóval, mint gazdasági központtal, s jelentős kapcsolatai voltak Sziléziával. Helena Madurowicz és Anton i Podraza tanulmánya pedig (318 — 328. 1.) ugyancsak a korabeli Kis-Lengyelországot vizsgálva az egyes gazdasági körzetek kialakulását és elkülönülését mutatja be. (N) Le Mouvement Social A háromhavonként megjelenő folyóiratot az E. Labrousse vezette Institut d'Histoire Sociale adja ki, anyagi fenntartásához a Centre National de la Recherche Scientifique is hozzájárul. A folyóiratot népes szerkesztőbizottság gondozza, főként a XIX. század munkás- és szociális problémái foglalkoztatják, de a XVIII. és XX. század történetéből is közöl cikkeket. Igen „ nagy gondot fordít a helytörténeti kérdésekre, a munkásság életkörülményeinek, szakszervezeti szervezkedéseinek megelevenítésére. Az 1962. évi 40. számban (1 — 18. 1.} A. Kriegel, R. Gossez, J. Rougerie : A munkásosztály szociális történetének forrásai, módszerei c. tanulmány szerzői figyelmeztetnek arra, hogy az olyannyira kutatott, megírt francia munkásmozgalom történetében is milyen jelentősek még a fehér foltok. Megemlítik, hogy a IH. Napoleon császárságát megelőző idők nincsenek kellően feltérképezve. Ismertebb a nyomdászok élete, története, de homályban marad a vasasoké, építőmunkásoké, bútoripariaké, amelyek a XIX. század derekán oly fontosak voltak. Általában hiányolnak egy igazán komplex módon megírt munkásmozgalomtörténetet, amely a gazdasági, technikai, intellektuális és szociális elemekre egyaránt figyelemmel lenne, bemutatná az osztály kialakulását, fejlődését, differenciálódását. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az 1848-as és 1871-es megtorlások után milyen hatalmas archivális anyagot gyűjtöttek össze az ügyészségeken (12.000, illetőleg 40.000 esetről), aminek analitikus feldolgozását még nem végezték el. A tanulmány az analitikus módszerre ad értékes példákat a lakosság társadalmi tagozódását illetően. Egyúttal példákat nyújt egyes gyűjtölapok felvételére vonatkozóan is. A szerzők egyúttal figyelmeztetnek a család körülményeinek, az illető szakmai gyakorlatának, végül egyéni életútjának szükséges megkülönböztetésére. Három részletes feldolgozási mintát mutatnak be: egyet az életrajzi anyag, egyet a családi körülmények, egyet a bírósági megtorlások adatainak feldolgozására. Maurice Dommanget:Blanqui élete a második császárság éveiben (74—87. 1.). Dommanget a francia munkásmozgalom egyik kiváló kutatója. Blanqui életútjáról első könyve az 1920-as évek elején jelent meg. Ebben a tanulmányában Blanqui börtöné veit dolgozza fel a levélhagyatékok — jórészt saját gyűjtése — alapján. Részletes feldolgozást nyújt Blanqui egészségi helyzetéről, súlyos betegségéről az 1861 —63-as periódusban (szívbaj, álmatlanság, étvágytalanság, fejfájások), barátairól, akik őt a börtönben látogatták. Kitűnő portrét fest Blanqui nővéréről, aki testvéréről gondoskodott, aki érzelmileg legközelebb állt hozzá, s aki anyagi szükségletein kívül ellátta olvasmányokkal, újságokkal, elhelyezte kéziratait, sőt azokat megőrizte a rendőri kutatások elöl is. Dommanget megemlíti, hogy az 1860-as évek elején Blanqui a börtönben f