Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

FOLYÓID ATSZ KM T. F. 1159 lések pártolásában. A szerző kronológiai elemzést is nyújt, s megállapítja, liogy a radikális balszárny a Boulanger-válság idején volt a leggyengébb, mikor feladták ellenzékiségüket a köztársaságiak törzsével szemben. A szerző nagy anyag alapján mutatja be, hogy 1870 — 90 között a radikális balszárny miként követelte a munkásság szervezkedési jogának biztosítását, még a Kommünt követő fehér terror idején is. Nagy szerepük volt az 1880-as évek elején a szakszervezetek elismertetéséhen (1884-es törvény), majd a jogi rendezés után a tőkések gyakorlati akadékoskodásának, megtorlásainak leszerelésében. A radikálisok természetesen nem a proletariátus osztályharcát helyeselték, tie a tőkések és munkások harmonikus együttműködését szorgalmazva károsnak ítélték a kormányszervek és a munkáltatók minden terrorisztikus fellépését. E felfogás érvényesülését a szerző zömmel a szakszervezeti jogok megadásának fényében ábrázolja. (J) Annales. Economies, sociétés, civilisations A Centre National de la Recherche Scientifique és az Ecole Pratique des Hautes Etudes VI. osztálya támogatásával megjelenő folyóirat Fernand Braudel, Georges Friedmann és Charles Morazé szerkesztésében a francia polgári történetírásnak azt az irányzatát képviseli, amely a politikai történet helyett a gazdasági és társadalmi fejlődés kérdéseit állítja az előtérbe, a fejlődési folyamatokat és a társadalom struktúráját vizsgálja. Az 1 163. évi 1. (jan. —márc.) számban Dante Zanetti: Adalék a gazdasági struktúrák vizsgálatához: Pavia élelmezése a XVI. században (44-62. 1.) 1539 — 1603 között kilenc ízben összeállított felmérés alapján vizsgálja meg a városi lakosság anyagi helyzetét. Ezeknek a felméréseknek a során (amelyek közül csak egy, az 1555. évi terjedt ki a város egész lakosságára) részletesen összeírták a lakosság kezében levő gabonakészletek nagyságát (a készletekre a rossz termésekkor fenyegető éhínség miatt volt szükség). A szerző részletes adatokat ós grafikai táblázatokat közöl arról, hogy az egyes családoknak .hánv zsák készletük volt. Részletesen csak a búza-készleteket vizsgálja. 1555-ben kiderül, hogy a városi családok közel 60%-ának egyáltalán nincs készlete, ennek az évnek a grafikonja eltér a többi négy (1539, 1573, 1602 és 1603) évi összeállítás adataitól, amelyekben csak azok a családok szerepelnek, amelyeknek volt búzakészletük. A statisztikai vizsgálódás alapján Zanetti kimutatja, hogy a sza-14 Századok 1963/5. bad foglalkozásúak és a gabonakereskedők készletei minden adatfelvételi időpontban az egy családra jutó átlag felett vannak, a többi rétegé (kézművesek, egyéb kereskedők stb.) az átlag alatt. Az előbbi kategórián belül különösen nagy készletekkel rendelkeztek a felsőbb városi tisztviselők ós az egyházi emberek, akiknél a készletek felhalmozásában a vagyoni lehetőségek mellett különböző kiváltságok is közrejátszanak. A faluról behozott áruk elosztása egyszerű volt, a szerző szerint tőkés közvetítő még nem játszott ebben szerepet . — Ruggiero Romano : Az árak mozgása és a gazdasági fejlődós. Dél-Amerika a XVIII. században (63- 74. 1.) néhány terület árainak a vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy az árak általában stagnálnak, ami a naturális gazdálkodás uralmára mutat, a különböző állami monopóliumok csak még inkább konzerválják ezt a stagnálást, s így megakadályozzák a pénzgazdálkodás kifejlődését. — A folyóirat szinte rendszeresen közli lengyel történészek tanulmányait, így ebben a számban Andrzej Wyczwhski a folyóirat kedvelt módszerét alkalmazva az árak mozgása alapján vizsgálja meg a lengyel nemesi birtok gazdálkodását 1500 — 1580 között (81 — 87. 1.), Andrzej Zajq.czkowski pedig a lengyel nemesség rétegeződését fejtegeti a XVII. század dereka és a XVIII. század dereka között (88-102. 1.). A folyóirat közli G. G. Diligenszkijnek a Voproszi Isztorii 1962. évi 7. számában megjelent ismertetését az Annales-ról (103 — 113. 1.), a szerkesztő Fernand Braudel előszavával, amely pozitívnak tartja a szovjet történészek részéről jövő bírálatot. — Lucien Goldmann : A marxizmussal foglalkozó tanulmányok marxista megközelítéséért (114-118. 1.) címen, tóteleit csak röviden összefoglalva, s nem széleskörűen feltárva, azt állítja, hogy a marxista történészek éppen a marxista elmélet keletkezésére és fejlődésére vonatkozólag nem alkalmazzák a marxista vizsgálódási módszereket. A maga részéről úgy látja, hogy egy ilyen vizsgálat pontosabban meghatározná az ifjú Marx helyét az 1848-as forradalmakat előkészítő burzsoá demokratikus irányzatok között. A XIX. század utolsó harmadára és a XX. század elejére vonatkozóan pedig azt javasolja, hogy a munkáspártok eddig emlegetni szokott három irányzata, a forradalmi baloldal, a megalkuvó jobboldal ós a centrum helyett más alapon kellene az irányzatokat elválasztani, még pedig két alapvető irányzatot különböztet meg: az egyik úgy látja, hogy a munkásosztály teljesen szemben áll a társadalom egyéb rétegeivel, ennek megfelelően ellenez minden kompromisszumot, a proletariátust előbbrevalónak tartja a