Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1148 FOL YÓI I! ATSZEMLE Gábor : A történetíró Gvadánvi József (1963/2.); Zsuffa Tibor: Amit Kossuthról rosszul tudunk e. írása (1963/1.) néhány, a köztudatban tévesen élő életrajzi adatot helvesbít Kossuth gyermekkoráról. Soproni Szemle Az 1963/1. számban ugyancsak munkásmozgalmi és kultúrtörténeti adalékokat találunk\ Кölkendi István : : Soproni május elsejék és a szociáldemokrata pártszervezet kialakulása Sopronban, ós Kelényi Ferenc : Soproni gyermekkertek a 19. sz. második felében. Vasi Szemle Az"1963/1. számban a jobbágyság XVII. századi történetéhez találunk adalékokat Kiss Mária : Jobbágy kezeslevelek c. cikkében, amely a cisztercita rend szentgotthárdi apátsági levéltárában található iratokat ismertet. A magyar folyóiratszemlót összeállította: Szabó Miklós. KÜLFÖLDI 1 Isztorija SZSZSZR A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének a folyóirata a Szovjetunió történetével foglalkozó tanulmányokat közöl, inkább részkérdésekre vonatkozólag. Az 1963. évi 1. számban M. Sz. Dzsunuszov : A szovjet autonómiáról és a nacionalizmus maradványairól (3 — 21. 1.) címen egy S. aláírású levélíróval vitatkozik, aki kétsógbévonja a kis szovjet népek autonómiájának a hasznát. A szerző Baskiria példáján mutatja be az autonóm fejlődés eredményeit, hangsúlyozza az anyanyelven való oktatás fontosságát. — V. K. Jacunszkij: Még egyszer a földművelő parasztság tőkés differenciálódásának kérdéséhez a jobbágyreform előtti Oroszországban (119-141. 1.) c. vitacikkében az utóbbi években folyó vitához szól hozzá. A vita elsősorban az évente megrendezett kelet-európai agrártörténeti symposionokon gyűrűzött tovább. Jacunszkij újabb nagy bizonyítóanyagot hoz fel már régebben is többször kifejtett álláspontja mellett, s leszögezi, hogy a vita onnan származik: az 1940 —50-es években a szovjet történettudományban sok vonatkozásban eltúloztak bizonyos jelenségeket, így például minden áron be akarták bizonyítani az elmaradott Oroszország technikai elsőségét stb. Ugyanígy már a XVI. vagy legkésőbb a XVIII. században meg akarták találni a tőkés differenciálódást az orosz faluban, holott ez csak a XIX. század első felében jelenik meg, addig csak könnyen változó vagyoni különbségek vannak. A 2. számban L. V. Cserepnyin : A történelem és a jelenkor V. I. Lenin Október titán megírt munkáiban (23 — 34. 1.) azt mutatja, milyen fontosnak tartotta Lenin a múlt tanulságait a jelenkori problémákmegértése szempontjából. (N) Novaja i Novejsaja Isztorija A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének a folyóirata az új- ós legújabbkori egyetemes történelem kérdéseivel foglalkozik, tanulmányok és ismertetések mellett forrásokat is közöl (visszaemlékezéseket stb.). 1963. évi 2. számában Je. L. Hmelnyickaja : A „közös piac", történeti gyökerei és fő fejlődési tendenciái (93—107. 1.) c. tanulmányában mindenekelőtt azt szögezi le, hogy az európai közös piac létrejötte nem valamiféle európai egység lassú, évszázadok óta érlelődő megvalósulásának egyik fontos szakasza, hanem az 1945 utáni adott helyzetből fakadó szükséglete a burzsoáziának: az összefogás a szocializmus ellen. A szerző emlékeztet az első ós a második világháború idején jelentkező német kísérletekre, hogy Európát egyesítsék, s ezeknek a továbbélését látja a közös piacban. A közös piac megléte nyugati számítások szerint a közeljövőben a piachoz tartozó országokban 8 millió paraszti kisgazdaság felszámolására vezet majd. A munkásosztály ellenállását a közös piac létrehozásával szemben a szociáldemokrata pártok agitációja megzavarta. A közös piac új formákat próbál találni arra, hogy az egykori gyarmati országokat ismét gazdaságilag a kezébe kerítse. De a piachoz tartozó országok közötti, és a többi tőkés országgal szemben fennálló ellentétek még csak jobban kiéleződnek. — Je. D. Karpescsenko : A szocializmus győzelme a Román Népköztársaságban (75 — 92. 1.) címen az 1950-es évek elejétől napjainkig terjedő gazdasági és társadalmi fejlődés fő eredményeit sorolja fel, hangsúlyozva, hogy a sikerek kibontakozását egvideig megakadályozta az 1952-ben szétzúzott, párton belüli frakciók tevékenysége. A fejlődés kibontakozá-