Századok – 1963

Történeti irodalom - Irinyi Károly lásd Benda Kálmán - Jabloński; Henryk: Polytika Polskiej Partii Socjalistycznej w czasie wojny 1914–1918 (Ism. P. Szokolay Katalin) 1125

TÖRTÉNETI IRODALOM 1127 álláspontját ismerteti a lengyel állam jövőjére vonatkozó tervekkel kapcsolatosan. A harmadik fejezetben (1916 november—1917 március) a szerző elemzi a LSzP-nak a Lengyel bábállam felállításáért, az ún. „Nebenregierung"-ért folytatott harcát. Mind egyetemes, mind pedig a lengyel nép sorsa szempont jából kétségtelenül a két utolsó fejezet a legérdekesebb. A negyedik fejezet (1917 március—1917 november) a két orosz forradalomnak a lengyel társadalom szempontjából játszott döntő szerepét és jelentőségét ismerteti. Foglalkozik a LSzP politikájában ezzel kapcsolatosan beállt változásokkal. Az ötödik fejezetben, mintegy az előző fejezetekben elmondottak konzekvenciájaként, a LSzP-nak a lengyel állam megalakításában játszott tragikus szerepét ismerjük meg. A párt politikájának elemzésénél a szerző rendkívül nagy súlyt helyezett annak bemutatására, hogy mi volt ebben a politikában azonos a II. Internacionálé reformista pártjainak politikájával és mi speciálisan lengyel sajátosság. Éppen ez utóbbinak megértéséhez tartotta szükségesnek egy hosszabb bevezető beiktatását „A Lengyel Szocialista Párt az I. világháború előtt" címmel. A bevezető fejezetben 40 oldalon keresztül megismerkedünk a LSzP genezisével. Mesterien ragadta meg a szerző a párt politikájának a lényegét, összetételére, politikai célkitűzéseire vonatkozó megállapításai úttörőek és megadják a kulcsot a LSzP világháborús politikája megértéséhez. A sajátos lengyel viszonyok következtében a lengyel munkásmozgalom megalakulását és fejlődését befolyásolta a nemzeti kérdés, a függetlenségi harc kérdése. A 90-es évek elején megalakuló LSzP bölcsőjénél a burzsoá nacionalista erők vállalták a keresztapaságot. Megalakulása pillanatától kezdve valamiféle „felkelő epigonizmus" — szerző által használt kifejezés — jellemezte a pártot. A XVIII — XIX. századi függetlenségi harcok örökösének tekintve magát, elég sajátos módon értelmezve ezt az örökséget, osztályprogramját alárendelte a nemzeti kérdésnek. Sőt volt idő, amikor osztályprogramja teljesen elhanyagolható volt. Ez a „felkelő epigonizmus" egyengette az utat — írja a szerző — a megegyezésre a nacionalista ós reformista elemek között. Sajátosan meghatározta a LSzP összetételét, az értelmiségi rétegek erős befolyását különösen annak vezető rétegeire. „A munkásmozgalomba olyan emberek kezdtek jönni, akik számára a proletariátus nem eél volt, hanem eszköz. Nem a proletariátus osztályérdekeiért folyó harci kedv irányította őket a szocialista mozgalomba, hanem az a meggyőződés, hogy csak a munkásosztály képezheti azt a tömegbázist, amelynek segítségével Lengyelország függetlensége kivívható" (12—13. 1.). Így érthető meg például az a sajátos helyzet is, amelyre a könyv számos példát hoz, hogy egyes ismert lengyel politikusok egymás után, sőt nem egyszer egy időben találhatók a LSzP vezetésében és valamelyik szélsőjobboldali pártban. Nem a párt társadalmi programja, hanem elsősorban a politikai orientáció kérdése befolyásolta hovatartozásukat. A LSzP az első világháború idején ennek következtében lényegében a pilsudskista nacionalista irányzat propagandagépezete volt. És ezzel magyarázható, hogy a háború idején Pilsudskikat és hasonló burzsoá-nacionalista politikusokat produkált. „A LSzP általános értékeléséhez nem fér kétség — írja a szerző a befejezés, ben. — Igaz az, hogy a Lengyel SzP változtatta orientálódását, különbözőképpen alakította ki szövetségeseit, hogy végül is soraiban állandóan növekedett nemcsak a lengyel állam, de a szocializmus híveinek a száma is — megnőtt a LSzPnak a szerepe is, annak arányában, de mindennek az eredménye más, mint azt a párttagság széles tömegei szerették volna. Sőt mi több, az eredmény még a szocializmus reformista értelmezésével is ellentétes. Mindez a nemzet és a proletár osztály érdekei közötti viszony téves értelmezéséből fakadt, és a burzsoázia vezető szerepének az elfogadásához vezetett a függetlenségi harcban. Nem kis szerepet játszott ebben az orosz-ellenes nacionalista előítélet. . . Az idő multával »az osztályérdekek alávetése« egyre veszélyesebbé vált a íegszélesebb néptömegek számára. 1918—1919 fordulóján pedig hosszú évekre döntő módon befolyásolta a nemzet életét" (506-507 1.). Ez az elemzés meggyőző és teljes választ ad az egész pilsudskizmus kérdésére is. Állandóan fel-felütötte a fejét az eddigi történetírásban a kísérlet, amely Pilsudskit, a lengyel fasizmusnak ezt a jellegzetes alakját, felmenteni igyekezett. Il a egyes történetírók el is ismerték, hogy Pilsudski társadalmi programja reakciós volt, mint nemzeti hős még tartotta pozícióit a burzsoá történetírásban. Ez az egész függetlenségi nimbusz összedől Jablonski tolla alatt. És az ettől megfosztott Pilsudski bizony elég szánalmasan kerül az olvasó elé. Plasztikusan mutatja be a szerző, hogy amíg a lengyel burzsoá-nacionalista politikusok Bécsben, Berlinben vagy Párizsban akartak kivitatkozni a lengyel nemzet számára valamelyes önálló létet, addig az már tőlük függetlenül, sőt ellenükre érlelődött. A proletárforradalom hullámai elseperték az idegen megszállást Lengyelországban. Nehéz egy ilyen hatalmas, rengeteg problémát átfogó és meg is oldó munkáról bírálatot írni. Még azzal az igénnyel sem léphetünk fel, hogy csak a legfontosabb kérdése-12 Századok 1963/5.