Századok – 1963

Történeti irodalom - Irinyi Károly lásd Benda Kálmán - Jabloński; Henryk: Polytika Polskiej Partii Socjalistycznej w czasie wojny 1914–1918 (Ism. P. Szokolay Katalin) 1125

1126 TÖRTÉNETI IRODALOM és a többi lengyel nacionalista politikust is igyekezt ek felmenteni a felelősség alól. Д vitában igen élesen csaptak össze a marxista és antimarxista nézetek. Ezek a téves álláspontok még sokáig kísértettek, nyomai fellelhetők voltak például az 1958 szeptemberében tartott Lengyel Történész Kongresszus vitájában is. Ezekre méltó válasz Henryk Jablonski könyve. Igen finom eszközökkel, alaposan, körültekintően elemzi a szerző ezt a politikát. A történetíró tudományosságával, tudományos lelkiismeretével párosul a kortárs kor* ismerete. Ítéletet mond a szerző a Lengyel Szocialista Párt volt vezetői felett, emberek felett, akiket maga is személyesen ismert és közülük nem egyet nagyra is becsült. Ez az ítélet elmarasztaló. De ez az elmarasztalás ment minden leegyszerűsítéstől. Rendkívül ügyel arra, hogy analíziséből ne az eleve ítélő szándék tűnjék elő. Könyvében több helyen azzal a lenini idézettel figyelmezteti politikai ellenfeleit: „Eszükbe ne jusson félremagyarázni szavaimat. Ne kiabáljanak, hogy tudatos árulással vádolom önöket." Sokszor úgy tűnik, hogy a szerző már szinte kínosan ügyel arra, nehogy a leegyszerűsítés vagy az elhamarkodott ítélet vádjával illethessék. Ez azonban kétségtelenül érdeme a könyvnek. Politikai értékítéletének skálája igen gazdag. Bemutatja a legbonyolultabb viszonylatokat, folyamatokat is. Ami még igen fontos, a tényekkel, a történelmi adatokkal mondatja ki a végítéletet. Miközben a LSzP volt tekintélyes vezetőivel vitatkozik, a történelmi tények erejével bizonyítja be, hogy vezethet bár egy politikust szubjektíve jó szándék, ha ez, mint az adott esetben is, objektíve negatív eredményre vezet, nincsen olyan ítélet, amely felmentheti a történelem ítélőszéke előtt.. Henryk Jablonski könyve éppen ezért valóban leleplező munka. Éis ha hosszasan elidőztünk a könyv módszertani tanulságai felett, azazért történt, mert eppen ezek azok a kérdések, amelyek miatt a könyv a széles történész rétegek számára is igen tanulságos és például szolgálhat a mai történész generáció számára a pártos, valóban objektív történetírás értelmezésére. A könyv másik nagy érdeme, hogy a szerzőnek sikerült a LSzP, a lengyel nép történetét beágyaznia az egyetemes történelembe. A lengyel kérdés másként meg sem érthető. Az első világháború alatti lengyel történelem minden egyes mozzanata szorosan összefügg a háborús erőviszonyok alakulásával, az európai történelemmel. Egy kicsit német, egy kicsit osztrák-magyar, egy kicsit orosz történelmet is ír az, aki megírja az 1914— 1918-as lengyel történelmet. Nehéz a kérdés is, hogy ki bábáskodott a független lengyel állam megalakulásánál 1918-ban. Igen gyakran találkozunk még ma is olyan nézetekkel, melyek szerint vagy a központi hatalmakat, vagy pedig az antantot illeti meg az oroszlánrész a független lengyel állam megteremtésében. Az előbbinek elsősorban a revansista ro':met történetírók a hívei, míg a Wilson-kultusz az angol—francia történetírásban erősebb. Ez érthető is, mert annak bizonyításával, hogy lényegében a wilsoni elvek érvényesülése alapján jött létre a független Lengyelország, próbálják csökkenteni azt a ma már nyugati burzsoá történetírók által sem letagadható szerepet, amelyet az oroszországi forradalmak és elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom játszott a független lengyel állam létrejöttében. Az a politikai elemzés, a tényeknek az a felsorakoztatása, amellyel a szerző az imperialista nagyhatalmak politikáját bemutatja, minden kétséget kizáróan, meggyőző erővel bizonyítja, hogy az orosz forradalmak tették nemzetközivé a lengyel kérdést, és a döntő fordulatot a lengyel függetlenség kérdésében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményezte. Ilogy a kérdésnek milyen súlya van mai valóságunk megértésében, bizonyítja, hogy a szerző a könyv megjelenésével szinte egyidőben két külön tanulmányt is jelentetett meg e kérdések tisztázására. Az első, „Rewolucja Pazdziernikowa a odbudowa Panstwa Polskiego w 1918 r." (Az Októberi Forradalom és a lengyel állam újjászületése 1918-ban), a „Z Pola Walki" lengyel párttörténet folyóirat 1958. évi 1. számában jelent meg, a második, „Powstania drugiej Rzeczypospolitej Polsk'iej w 1918 r. na tie europiejskiej politiki" (A második Lengyel Köztársaság 1918-as megalakulásának összefüggései az európai történelemmel) címen a „Kwartalnik Historyczny" 1958. 4. számában látott napvilágot. A könyvben és a tanulmányokban kifejtettek vereséget mérnek a lengyel nacionalizmus, a Wilson-kultusz még meglévő maradványaira, ugyanakkor egy igen érdekes keresztmetszetet adnak az első világháború alatti és elsősorban az 1917 —1918-as európai politikai helyzetről. Az első világháború német és osztrák-magyar politikájának kutatói ma már nem nélkülözhetik Henryk Jablonski igen érdekes megállapításait. A könyv öt nagy fejezetre oszlik. Az első fejezet a világháború első esztendejét ölel i fel (1914 augusztus—1915 augusztus), s a LSzP-nak Pilsudski fegyveres akciójához való viszonyát vizsgálja. A második fejezet (1915 augusztus—1916 noveinber) à párt