Századok – 1963

Történeti irodalom - Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790–1848). (Ism. Trócsányi Zsolt) 1117

1118 TÖIiTÍXKTi IRODALOM zárul. Ezzel az Indulással fér rá all. József halála utáni restaurációs törekvések, az 1790/1-i országgyűlés előkészületei s a diéta vitái (a nyelvkérdés, az unió ügye, a Magyar és Erdélyi Udvari Kancellária egyesítésének kérdése, a Ii nemzet egymáshoz való viszonya körül) ismertetésére, a román probléma jelentkezéseinek és szász vonatkozásainak bemutatására, majd az 1790 után megélénkülő konzervatív publicisztikai tevékenység ábrázolására, a német kulturális életnek a szászokra tett hatására. Foglal kőzik az 1795 és 1812 közti szász regulatiokkal (a korábbi magyar irodalommal egyetértve, helyesen adva okukul a magistratusokvisszaéléseit).Szólaparasztság bomlásáról, a királyföldi jobbágyfalvak 1820 táji terheiről. Utal rá: a századforduló után a szász ipar kezdi elveszteni havasalföldi piacát (betörnek oda a nyugati iparcikkek, iparosok vándorolnak ki Erdélyből). Foglalkozik az 1790 ós 1830 közti kulturális fejlődéssel (iskoláztatás, tudomány, kulturális élet). Az 1830—1848 közti korszak rajzát ismét a gazdaság és társadalom ábrázolása vezeti be: a népességi arány eltolódik a románok javára; magasabb mezőgazdasági kultúra fejlődik ki a Királyföldön, mezőgazdasági reformok jönnek létre; az iparban hat a céhrendszer gátló volta, hanyatlik a kézművesség, viszont erőteljes manufakturális fejlődés indul meg, takarékpénztárak alakulnak, s végre rendbejönnek a szász közpénztárak is. A szász, nemzeti mozgalom megerősödik, s nő rokonszenve a német nemzeti mozgalmak iránt; a szász polgárság konzervatívokra s haladókra szakad, s a sajtóban is folytatja vitáját? megjelennek az egyesületek, fellendül az irodalmi élet. A munka érdemben a szászoknak a reformkor erdélyi országgyűlésein vitt szerepe s az ott felmerülő kérdések kapcsán diétán kívül folyt viták ismertetésével zárul. Sárközi munkája marxista igényű munka — de a lényeges kérdést, széles anyaga ellenére, mégis kiengedte kezéből. Elsősorban azért, mert a szász fejlődést az egész erdélyi fejlődésből kiszakít va tárgyalja, nem látja másutt az erők növekedését (vagy hajlamos az általa használt szász történeti művek szemüvegén át látni), s ahol a fejlődés egészéről kellene beszélni, ott is jórészt kitér ez elől. így azonban nehéz képet alkotni a szászok valódi helyzetéről az erdélyi társadalomban — s ráadásul ennek az erdélyi társadalomnak fejlődését is igen erősen az egész magyar fejlődés határozza meg. Amellett Sárközi igen erősen a szász történetírásra hagyatkozott — s bármily szorgalomról tanúskodik is ez a történetírás, erősen provinciális szinten maradt. Es Sárközi beleesett abba a hibába is, bogv — véleményünk szerint — túlértékelte a haladás elemeinek jelentkezését a szász, fejlődésben. Az anyag felhasználása nem a legszerencsésebben történt Sárközi munkájában. Jeleztük: a kellőnél kevesebb kritikával kezelte a korábbi irodalmat, s pl. permanensen idézi Fr. Teutsch szász történetét ott is, ahol jobb források is állnak rendelkezésre, szaktekintélyképpen hivatkozik Horner könyvére (amelynek történeti vonatkozásai igen pontatlanok), az erdélyi történet e szakasza egészére vonatkozó műveket nem vagy alig használta fel. A rendelkezésére állott levéltári anyag felhasználása sem elégséges. Igaz: ez az anyag irdatlan mennyiségű — de azért lehetőleg törekedjünk minél teljesebb anyagismeretre. Sárközi az alapvető jelentőségű 1750-i erdélyi országos adóösszeírást •pl. csak említi, de nem használja (még a szász terület közadósságaira vonatkozó részeket sem), a márginean-összeírásokból egyetlen, -alkalmilag kiragadott darabot használ fel, a munkájában a szász kérdés szempontjából ismertetett nyolc országgyűlés közül (az 1848-it nem számítjuk már ide) egyetlennek használja jegyzőkönyvét (azt is csak egy részletkérdésnél), más országgyűlési vonatkozású forrást egyáltalán nem, a kormányhatósági levéltárak statisztikai anyagába nem tekintett bele, az ügyirat anyagot is esak egyes, másunnan megfogott kérdéseknél használja stb. Mindez óhatatlanul vezet aztán az ítéletek nem megnyugtató voltához. S végül helytelen a jelentéktelen Szászvárosszék példájára annyiszor hivatkozni, amennyiszer ezt Sárközi teszi. Az elmondottakon kívül részletmegállapítások egész sorában nem érthetünk egyet Sárközivel (ill. korrigálnunk kell a kötetben, sajnos, nagyszámmal maradt tárgyi tévedéseket). Ezeket a kötet lapszám-rendjében rögzítjük. (A munka agrártörténeti vonatkozásaival itt nem foglalkozunk.) Helytelen a szászokat a fejedelmi korszakban „szabadparaszt és polgárnép"-nek tekinteni (8. 1.), hisz maga Sárközi írja le később : mennyivel összetettebb a XVII1. században a szász társadalom képlete. Ugyanakkor a 9. lapon (I. Tóth Zoltánnak a nemzetiségek csonka, ill. teljes társadalmára vonatkozó formuláját hibásan alkalmazva) teljes társadalomnak nevezi a szászságot, ami az ellenkező túlzás. Jakab Elek műve (A királyföldi viszonyok ismertetése) ugyan alapvető jelentőségű, de elsősorban és bevallottan publicisztika (s nem csak ..súrolja a publicisztika határait" — 12. 1.), bár széleskörű történeti dokumentációval. Téves azt állítani, hogy a XVIII. században Erdélyben egyTedül a Királyföldön él számottevő iparűző és kereskedő polgárság (25. 1.); Erdély magyar városainak is van ipara, kereskedelme, s azok a statisztikák, amelyeket Sárközi használ, feltehetően nem közlik a különböző fejlettségi fokú paraszt-