Századok – 1963

Történeti irodalom - Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790–1848). (Ism. Trócsányi Zsolt) 1117

TÖRTÉNETI IRODALOM •>1117 így pl. helyesen mutat rá a Dionysos- és Demeter-kultusz társadalmi hátterére, arra, hogy az elnyomott földműves lakosságnak az uralkodó osztály elleni elégedetlensége hogyan jut kifejezésre ezeknek az istenségeknek a tiszteletében. A materialista görög természettudományos gondolkozás, az ión természet-filozófia kialakulását ugyancsak értékes áttekintésben és helyes elemzéssel mutatja be a szerző, aki az i. е. VIII—VI. századi görög irodalom és művészet rövid áttekintésével zárja le a kötetet. A szovjet Világtörténet 1. kötetének magyar kiadása jelentős gazdagodása egyetemes történeti és ókortudományi irodalmunknak. A szinkronisztikus rendet követő korszakbeosztás, mely jól szemlélteti a fejlődés egyenlőtlenségét a világtörténet sodrában, a maga kedvező és kedvezőtlen velejáróival (mely utóbbiak közé sorolhatók az ismétlések, továbbá ugyanazon nép történetének gyakori megszakadása ós ezért nehéz éttekinthetősége) határozottan új és érdekes kísérletnek tekinthető, mely tökéletesedése esetén feltétlenül követőket fog találni. A sok szerző közreműködése ellenére biztosítja a mű egységét a közös módszer és szemlélet: a történelmi materializmus. Az a világtörténet, mely ebben a kötetben elénk tárul, valóban a világ népeinek története, és nincs leszűkítve a „vezető népek" történetére, mint a múlt polgári történetírásának nem egy reprezentáns alkotásában. Ha a korok és népek történetének bemutatása helyenként nem is mentes a sematikus vonásoktól, a marxista fejlődóselmélet sablonszerű alkalmazásának hibáitól, egészében mind az őstörténet, mind az ókor megelevenítése során a történelmi materializmus következetes érvényesítése a marxista történetírás kiemelkedő alkotásává avatja a Világtörténet I. kötetét. FBRENCZY ENDRE SÁRKÖZI ZOLTÁN: AZ ERDÉLYI SZÁSZOK A NEMZETI ÉBREDÉS KORÁBAN (1790-1848) (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 28. Budapest, Akadémiai kiadó. 1963. 152 1.) A történelmi köztudat a reakció oldalán tartja nyilván az 1790 és 1848 közti időszakban az erdélyi szászokat. A zömmel szabad parasztságból s városi polgárságból meg szegénységből álló erdélyi szászság látszatra tán előnyös helyzetben indulna neki a polgári fejlődésnek, s mégis védekezésbo kényszerül; olyan problémákkal kerül szembe, amelyeket nincs ereje megoldani, látszatra vagy valóban előnytelenebb helyzetből induló konkurrensei elébevágnak, s az elszigetelt, a lemaradó törvényszerűen, s mégis elsősorban saját hibájából sodródik a reakció oldalára. Igen tanulságos dolog lenne szembenézni ezzel a problémával — de Sárközi . Zoltán ezt a lehetőséget elszalasztotta. Az 1790—1848. évek szász története helyett egy, az adalék jellegen nem sokkal felülemelkedő tényrázlatot kapunk munkájában. Nem mintha a munka nem törekednék az erdélyi szász történelem e korszakának lehető széleskörű ismertetésére s a tények marxista csoportosítására s részben elemzésére is. A munka vázlatot ad a szász történelem 1790 előtti szakaszáról, a betelepedéstől kezdve az önkormányzat kialakulásának egyes szakaszain, a szászoknak az önálló Erdély korszakában tanúsított magatartásán át egészen a XVIII. század elején már Sárközi szerint (aki itt Szekfűre hivatkozik) fellépő „ausztriai hazafiság"-ukig, a XV11I. századi szász társadalmi képletről, a szászokra vonatkozó történeti irodalomról, majd két nagyobb szakasz (1790 — 1830, ill. 1830—1848) számos fejezetében foglalkozik tulajdonképpeni tárgyával. A XVIII. századvégi — XIX. század eleji királyföldi gazdaságot és társadalmat ismertetve, jelzi a földközösség meglétét s jelentőségót, foglalkozik a földközösség és a magántulajdon viszonyával , a szász paraszt ok egyházi és állami terheivel, a tisztviselők túlkapásaival s a magistratusoknak a köznéptől való elkülönülésével, a székek, hét bírák, a szász egyetem jobbágybirtokszerzésóvel; ut al a megyék területén levő szász falvak íobbágysorsra jutására (csak a Küküllő megyei 13 falu esetével foglalkozva részletesebben), a városi s falusi zselléresedésre. Ismerteti a szász papság jogi helyzetét, életformáját. Szól a szász céhes iparról s a manufaktúra-ipar jelentkezéséről; rámutat arra, hogy ez az ipar széles belső (Erdély, azon túl Magyarország, a Bánát és Szlavónia, de egyáltalán az egész Habsburg-Birodalom) és külső (Havasalföld, Moldva) piacra támaszkodik; beszél ennek kapcsán a „görög" kereskedők szerepéről, a lionoráciorokról (kormányhatóságiakról s helyiekről), a szabadkőművesség terjedéséről köztük. A munka e fejezete H. József rendelkezéseinek ismertetésével