Századok – 1963

Történeti irodalom - Világtörténet I. köt. (Ism. Ferenczy Endre) 1113

TÖRTÉNETI IRODALOM •>1115 Az:Újbirodalom művészetéről adott áttekintés viszont rövidsége mellett is érdekes és határozottan instruktiv hatású. Az ókori Mezopotámia államainak a története során V. V. Szlruve, a szovjet orientalisztika világhírű mestere mutatja be Dél-Mezopotámia lakosságának társadalmi fejlődését az ősközösségből a rabszolgarendszer felé (VI. fejezet). A templomgazdaságok levéltári anyagának tükrében tárgyalja Sumer város-államainak gazdasági-társadalmi viszonyait és az itt kifejlődött osztályharc problémáit. Urukagina reformjait, mint az egyszerű faluközösségi tagok védelmében, a nemzetségek ellen hozott rendszabályokat mutatja be. Színesen rajzolja az akkad uralom társadalmi állapotát, és behatóan elemzi e birodalom összeomlásának okait. A gutik uralomra jutásának nem tulajdonít különösebb jelentőséget és — helyesen — nem következtet ebből komolyabb társadalmi hanyatlásra. Megállapításainak mintegy igazolása az a virágzás, melyre a III. Ur-i dinasztia korszakában emelkedett .Mezopotámia. Az a többszázezerre menő írásos dokumentum, mely a III. Ur-i dinasztia periódusának pezsgő gazdasági-társadalmi életét szemlélteti, igazolja a szerző következtetéseit a Sumer-ban kifejlődött rabszolgarendszer életerejét illetően. Az óbabiloni birodalom korszaka (X. fejezet), mely Szlruve ós I. M. Gyakonov alkotása, a legújabb kutatások, elsősorban a Mari-i ásatások nyomári feltárt hatalmas levéltár felhasználásával fest maradandó képet a Hammurapi korszakról. A történeti források gazdagsága — a levéltári anyagon kívül elsősorban a Codex Hammurapi — módot nyújt arra, hogy a társadalom életét színesen és szinte aprólékos részletességge 1 mutassák be. A teljes jogú ós nem teljes jogú szabadok osztályainak a vizsgálata során а szerző а muskenu sokat vitatott problémájával foglalkozva a Codex Hammurapi megfelelő helyeinek magyarázata alapján azt a feltételezést fogadja el, hogy a muskenuk a nem teljes jogú szabadok volt ak, akik Babi Ion és a többi területek leigázott lakosságából kerültek ki. Ez a feltevés nem látszik meggyőzőnek és valószínűbb a muskenuk eredetére vonatkozólag az a magyarázat, mely szerint olyan, szabadok voltak, akik nem tartoztak semmiféle közösségbe, hanem szolgálatukért vagy a termés egy bizonyos hányada fejében földparcellát kaptak az udvartól (vö. VDI 1952. 2. 265 — 266. 1.).' Asszíria ós Mitanni történetéről I. M. Gyakonov tollából olvashatunk magasszínvonalú összefoglalást a legújabb kut atások alapján (XI., XXI. fejezet). A Nuzi-i levéltár felfedezése az 1 930-as években új fénnyel sugározta be a hurriták történetét, akiknek legjelentősebb állama, Mitanni, az i. e. 2. évezred közepén a Közel-Kelet legnagyobb hatalmává emelkedett. Mitanni és Asszíria harca a hegemóniáért, mely végül Asszíria felemelkedéséhez vezetett, a harmadik nagyhatalom a kis-ázsiai hettiták államának terjeszkedésével szoros összefüggésben zajlott le. A Hettita Birodalom története azonban a kötetben •eléggé el van szakítva Mitanni és Asszíria történetétől (a XIII. fejezetben), ami szükségképpen ismétlésekre vezet. Ettől eltekintve a Hettita Birodalomról írt fejezet, valamint a'következő (XIV.). mely Fönícia. Palesztina és Szíria történetét tárgyalja az i. e. 2. évezredben, a kötet legiobb részei közé. számítanak (mindkettőnek Szlruve a szerzője). Az ókori Közel-Keleten az i.e. 1. évezred első századaiban nagyhatalommá emelkedett Urartu történetét 1. .1/. Gyakonov és О. V. Kudrjaveev írta meg (XX. fejezet). Mint ismeretes, ennek az ókori államnak a területe az Örmény-fennsíkon feküdt, és egy része a jelenlegi transzkaukázusi szovjet köztársaságok területét is magába foglalta. Ennek tulajdonítható, hogy a szovjet régészek hatalmas részt vállaltak az urartui emlékek feltárásában, és már megelőzően több jeles monografikus feldolgozásban elevenítették meg történetét. Urartu átvette a megszűnt Hurrita Birodalom kulturális és politikai örökségét, majd terjeszkedése délre ós délnyugatra sorozatos háborúkba sodorta Asszíriával, melynek története hosszú időn át elválaszthatatlanul együtt fejlődött Urartu történetével. A szovjet szerzők a töredékes forrásanyag ellenére kitűnő újraszerkesztő munkával keltettek elet re Urartu történétét, bár ezzel a dolog természeténél fogva együtt járt egy sor ma még nem igazolható feltevés beépítése a források által nyújtott tényanyagba. A kimmerek, majd a szkíták betörése, párosulva Asszíria újabb felemelkedésével, végül az urartui állam lehanyatlásához vezetett. Nagyfontosságúak a Világtörténet I. kötetének azok a fejezetei, melyek az ókori India, Kína és Belső-Azsia legrégibb történetének a korszakaival foglalkoznak. G. F. IIjin összefoglalása az ókori India kultúráiról (XVI. fejezet) egy rövid földrajzi bevezető után részletesen elemzi azokat a forrásokat, melyek India legrégibb történetét megvilágítják. A régészeti források mellett vizsgálat alá veszi az írott hagyományt, is, és — bár vázlatosan — áttekintő képet ad az ősközösségi rendről, majd az Indus völgyében létrejött városi kultúrák keletkezési folyamatáról. A III. évezred végén virágzó magasszín vonalú Harappa-kultúra ismertetése, valamint a Mohenjo-Daro-ban feltárt, régészeti leletek alapján arra a következtetésre jut, hogy a 3. és 2. évezred fordulóján magas civilizációval rendelkező rabszolgatartó jellegű államok kialakulásával számolha-