Századok – 1963

Történeti irodalom - Világtörténet I. köt. (Ism. Ferenczy Endre) 1113

1114 TÖRTÉNETI ERODÁLOM zissé feldolgoznia, határozottan igennel kell válaszolnunk. A szerzői kollektíva valóban úttörő munkát végzett, és a polgári történetírás hagyományaival szembefordulva új utakon, új módszerekkel tett sikeres kísérletet az emberiség őskorának, valamint az ókor egy időtartamát tekintve jelentős korszakának (a keleti kultúrák, valamint a régi görög és itáliai fejlődés) történeti újraszerkesztésére. Az anyag csoportosításában is érdekes az a kezdeményezés, mellyel a Világtörténet 1. kötetében találkozunk. A szinkronisztikus korszak bemutatás azzal, hogy jól szemlélteti a történeti fejlődós egyenlőtlenségét különböző földrajzi tájakon ugyanazon a korszakon belül, kiválóan alkalmas módszer annak a szemléletnek a szolgálatában, mely a történetírás régi előítéleteivel, elsősorban az „európacentrikus" történelemszemlélettel szembefordulva, elfogulatlan képet akar adni az emberiség legrégibb civilizációinak a kialakulásáról. A Világtörténet I. kötete szerepüknek és jelentőségüknek megfelelő helyre állítja az Európán kívüli műveltségi központokat az őskortól kezdődően, és éppen a szinkronisztikus módszer segítségével nyílik lehetősége arra, hogy ugyanazon korszakon belül egymás mellett tárgyalja a különböző tájak kultúráit, rávilágítva arra a fontosságra, mely az európai civilizáció szempontjából is az Európán kívül kifejlődött kultúrákat megilleti. Nagyjelentőségű változásokat hoz a szovjet régészet eredményeinek előtérbe állítása magának az európai őstörténetnek a szemléletében is. így pl. a kosztyonki felső-paleolit kultúra, mely fölött a nyugat-európai őstörténeti szintézisek szinte csak átsiklanak, vagyis megelégszenek nevének egyszerű említésével (vö. R. Pittioni : Die urgeschichtlichen Grundlagen der europäischen Kultur, Wien 1949. 31. 1.), A. P. Okladnyikov beállításában kiemelkedő fontos lelőhelye az európai felső-paleolit kultúráknak, és az itt felismert jellegzetességek általános érvényű következtetésekre jogosítanak a felső-paleolit lakótelepek életére. Hasonló jelentőséget érdemelnek a Kurszk környéki avgyejevszkajai és a csehszlovákiai Dolní Vest onicé-ban kiásott felsőpaleolit lakótelepek is, továbbá a V. A. Gorodcov által feltárt — az előbbieknél bonyolultabb lakóópítmény — a Brjanszk alatti Gyeszna községben Tyimonovszkaja-ban, ahol négyszögletes, mintegy három méter mély földkunyhókra bukkantak, melyeket télen mesterséges barlangként használtak a paleolit-kori községek. Általában a régészet és az etnográfiai kutatás újsága, eredetisége és érdekessége jellemzi az ősközösséget tárgyaló fejezeteket. A felső-paleolit vallásáról és művészetéről, éppenúgy, mint a fejlett neolitról és a fémkorba való átmenetről írt fejezetek, melyek Sz. V. Kiszeljov és A. P. Okladnyikov tollából valók, magas tudományos színvonalat képviselnek, és jól szemléltetik a szovjet kutatóknak az utolsó évtizedekben a Szovjetúnió régészeti feltárásában elért eredményeit. Nyugat-Európa és Közép-Európa őstörténete ugyan nincs olyan alaposan kidolgozva, mint a Keleté, de az önálló kutatások hiányát nagyobbrészt feledteti az a széleskörű anyaggyűjtés és áttekintő előadás, mely megbízható képet fest Nyugat- és Közép-Európa őstörténetének legfontosabb kultúráiról. Á történeti idők előadása, melyből a túlnyomó rész azl. kötetben természetesen az ókori Kelet civilizációira esik, méltóképpen juttatja kifejezésre a szovjet orientalisztika nemzetközileg elismert magas színvonalát. Az ókori Egyiptommal öt fejezet foglalkozik, melyeknek többségét J. J. Perepjolkin írta. A források és a hatalmas szakirodalom alapos ismeretét sok önálló kutatás egészíti ki, főként a gazdaság óstársadalomtörténet vonalán, mert a polgári történetírás a rabszolgaság kialakulásának és jelentőségének kidolgozását a korai és óbirodalom történetével kapcsolatban meglehetősen elhanyagolta (vö. J. Pirenne : Histoire des institutions et du droit privé de l'Áncien Empire I—III. Bruxelles, 1932 — 1935, E. Seidl : Einführung in die ägyptische Rechtsgeschichte bis zum Ende des neuen Reiches, 2. ed. Glückstadt, 1951). Különösen érdekesek a társadalom rétegződését és a termelőerők fejlődését tárgyaló részek, viszont kevésbé sikerült az Óbirodalom hanyatlásának bemutatása ós a Középbirodalom kezdetének kora. A Középbirodalom politikai történetének leírása túlságosan rövid, sokszor sematikus, a kronológiai sorrend elmosódik. Sokkal jobban sikerült a Középbirodalom bukásának a társadalmi hátteret jól szemléltető ábrázolása. Az idevonatkozó források megszólaltatása valamint kritikájuk a történeti szituáció helyes értékeléséről tanúskodnak. Az "Újbirodalom történetét (a XII. fejezetben) J. J. Perepjolkin igen helyesen a rabszolgarendszer teljes kifejlődésének kora gyanánt értékeli ós kimutatja a rabszolgarendszer döntő befolyását a gazdasági élet egész területén. Kiemelkedik az Újbirodalom gazdasági képének rajzából a földművelők helyzetéről írt fejezet, mely jelentőségének megfelelően domborítja ki ennek a fontos társadalmi osztálynak a szerepét. Ugyanígy sikerültnek mondható az Újbirodalom politikai fejlődésének rajza, valamint IV. Amenhotep vallási reformjának bemutatása, melynek társadalmi hátterét gondosan megvilágítja. Azt a nézetet, hogy IV. Amenhotep Aton kultusza egyistenliit volt, a szerző mint megalapozatlant elutasítja. Kevésbé tekinthető sikerültnek az egyiptomi kultúra és vallás rajza, mely éppenúgy, mint az egyiptomi irodalom és filozófia bemutatása, túlságosan vázlatos.