Századok – 1963

Történeti irodalom - Világtörténet I. köt. (Ism. Ferenczy Endre) 1113

TÖRTÉNETI IRODALOM 1113 tőit a mechanikus és felületes hasonlatokra, pontatlanságokra. Mindezeket a hibákat a kötet esetleges második kiadása során ki lehet küszöbölni, s evvel még értékesebbé lehetne tenni az egyébként is rendkívül hasznos kiadványt, amelynek sikeréért a szerkesztőket komoly elismerés illeti. KÁN KI GYÖRGY VILÁGTÖRTÉNET I. KÖTET. Szerkesztették: J. P. Francev (felelős szerkesztő), I. M. Gyakonov, G. F. Iljin, Sz. V. Kiszelj о v, V. V. Sztruve. (Budapest, Kossuth Kiadó. 1962. 742 1., 13 t.) Hét évvel ezelőtt, 1955-ben jelent meg Moszkvában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája keretében működő három tudományos intézet (a Történettudományi Intézet, a Keletkutató Intézet és az Anyagi Kultúra Történetének Intézete) kiadásában a Vszemirnaja Isztorija (Világtörténet) I. kötete. E munka magyar nyelven most látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában, minden elismerést megérdemlő reprezentatív kiállításban. Jelentősége a történelmi materializmus alapján álló történettudomány szempontjából annyira kiemelkedő, hogy megérdemli a behatóbb megbeszélést. A Világtörténet a marxista-leninista történetírás eddig legnagyobb, valóban reprezentatív alkotása. Szerzői kolletkívájában a szovjet történetkutatás legjobb szakemberei szerepelnek, közöttük olyanok, akiknek nevét megérdemelt világhír övezi. A cél, melyet a Világtörténet szerzői maguk elé tűztek, nemcsak nagy, hanem úttörő munka elvégzését kívánta meg, hiszen az emberiség történetének ilyen részletes és ugyanekkor összefoglaló ábrázolása a történelmi materializmus elvi és módszertani alapján most először került megvalósításra. A világtörténet egyes korszakainak marxista rekonstrukciója terén a szovjet történettudomány már eddig is figyelemreméltó alkotásokra tekinthetett vissza (pl. Az Isztorija drevnego mira I—III. Moszkva, 1936 — 1937), a Világtörténet I. kötete azonban mind felépítése, mind pedig színvonala tekintetében komoly fejlődést mutat az egyes korok történetét tárgyaló eddig megjelent szovjet összefoglalásokhoz képest. A polgári történetírás közel egyidejűleg megjelent nagy összefoglaló művei (az 1952-től megjelenő História Mundi, az 1953-tól kezdve kiadott Historie générale des civilisations stb.) mellett a Világtörténet méltóan képviseli a történelmi materializmus alapján álló történetkutatást nemcsak az által, hogy következetesen törekszik a marxizmus—leninizmus elveinek megfelelő történetszemlélet érvényrejuttatására, hanem abban is, hogy a legújabb kutatási eredményeket — köztük elsősorban a szovjet történetkutatás eredményeit — használja fel a maga újraszerkesztő munkájában. Ez utóbbinak a jelentősége azért fontos, mert a marxista történetírás eredetiségót és egyben a polgári történetírástól való önállóságát juttatja kifejezésre. Meggyőző bizonyítókokkal szolgál arra, hogy a történelmi materializmus alapján álló történetkutatás nem érheti be azzal, hogy a polgári történetírás eredményeit egyszerűen „átértékelje" a maga történetszemléletének megfelelően. Az ún. „átértékelések" a polgári történetírásban időnként felülkerekedő új irányok magatartása a korábbi irányok eredményeivel szemben, amely azonban nem érintette nézeteiknek a történeti folyamatok alapvető kérdéseiben mutatkozó megegyezését. A Világtörténet szerkesztőbizottságának előszava élesen alá is húzza a történelmi materializmus alapján álló történetírásnak ezt az alapvetően eltérő jellegét a polgári történetírás szemléletétől: ,,. . . a marxista történettudomány gyökeresen különbözik a nem marxista történettudomány minden irányzatától. A nem marxista történettudomány még fejlődésének tetőpontján sem jutott tovább a tények leszögezésónél és rendszerezésénél, a történelmi folyamat egyes oldalainak megvilágításánál, és számos mélyreható megfigyelés, helyes gondolat ellenére sem tudta feltárni a társadalmi folyamat objektív törvényszerűségeit, amelyek a történelem rendkívül bonyolult és ellentmondás s menetét, a politikai intézmények, államok, ideológiák és kultúrák váltakozását meghatározzák." A materialista történelemfelfogás, Marx és Engels felfedezése „vetette meg alapját a szó valódi értelmében vett történettudománynak, amely az emberiség történetét, mint a társadalmi fejlődés törvényszerű, belső ellentmondások által mozgatott folyamatát vizsgálja." Ha azt vizsgáljuk, hogy a Világtörténet I. kötete mennyiben tesz eleget annak a programnak, melyet szerkesztői maguk elé tűztek, azaz sikerült-e az általa felölelt hatalmas történeti tényanyagot, a marxizmus —leninizmus szemlélete alapján történeti szinté-12*