Századok – 1963

Történeti irodalom - Horthy Miklós titkos iratai (Ism. Ránki György) 1108

1112 TÖRTÉNETI IRODALOM tették — nem elégednek meg az iratoknak levéltári szempontból pontos közzétételével „ esetleg a legszükségesebb jegyzetekkel való ellátásával, hanem arra törekednek, hogy lehetőleg az iratok keletkezésének körülményeit, céljukat és további hatásukat is megmagyarázzák. Az iratok közzététele tehát benyomásunk szerint kevés kívánnivalót hagy maga után. Bizonyos öncélú túlzást látunk viszont például, midőn egy Lausanneból kelt levélhez odaírják, hogy a levélpapíron svájci gyár vízjele látható (18. 1.). Meg kell mondanunk, hogy nem értünk egyet avval, hogy néhány iratból bizonyos részeket — mégha azok tartalmát jelezték is — kihagytak. Néhány esetben komoly nehézséget jelentett az iratok keletkezésének pontos idejét megállapítani. Többségükben a megállapítások helyesnek bizonyulnak, két dokumentumnál azonban vitatnunk kell az irat feltételezett keltezését. Az első esetben a szerkesztők hibáztak. A 34. dokumentumot, amelyben Horthy a nyilas szervezkedésről és a Szovjetunió elleni háborúról ír Hitlernek, 1938 tavaszáról keltezték. Az irat azonban 1939 őszén íródott, amit a szerkesztők, ha ismerték volna a német külügyminisztérium közzétett dokumentumait, maguk is észrevehettek volna. A másik tévedés szintén Horthynak Hitlerhez intézett levelével kapcsolatos. Az 58. dokumentumot 1941 júniusra tették. Véleményünk szerint a dokumentum 1941 áprilisából származik. A kötet szerkesztői nem ismerhették azt az általunk a német külügyminisztérium iratanyagában megtalált — nem publikált — jelentést, amelyben Horthy a Teleki temetésére ideérkezett Butti olasz követnek kijelentette, hogy levélben fogja felhívni Hitler figyelmét, ne Anglia, hanem a Szovjetunió ellen támadjon. Részletesebben kell foglalkoznunk a magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel. A dokumentumgyűjtemény jellege, a közzétett iratok tárgyi sokfélesége indokolttá teszi, hogy a szerzők ne elégedjenek meg a szokásos minimális jegyzeteléssel — amely véleményünk szerint az egységes típusú kiadványoknál, például: Külügyminisztérium iratai, helyes —, hanem ennél többre törekedjenek. A magyarázó jegyzetek általában érthetővé teszik az olvasók számára az iratok keletkezésének körülményeit, célját, és jórészt bemutatják következményeiket is. A szövegekkel azonban jó néhány esetben sem a módszert, sem a tartalmat illetően nem tudunk egyetérteni. Egyrészt a túlságosan terjengős, olykor „szájbarágó" magyarázat véleményünk szerint felesleges. Például az 1944. március 19-i koronatanácsi ülés jegyzőkönyvének közzétételét több mint két oldalas magyarázat előzi meg. Másrészt sok a mechanikus hasonlat, következtetés, a felületes — egy-egy esetben téves — megállapítás. Ezek közül néhányat kívánunk megemlíteni. Ilyen felületes és felesleges a 15/b. irat jegyzete, midőn megállapítják, hogy az 1929-es, Csehszlovákia elleni terv 1939-ben valósult meg. Nem bizonyított, hogy 1931-ben Franciaország meghatározott politikai feltóteleket állított volna fel a kölcsön érdekében. Teljesen felesleges. Horthy Hindénburghoz intézett 1932. évi levele után a szöveg, hiszen ezek az események semmiféle kapcsolatban sincsenek Horthy levelével. Téves a 21. sz. irat bevezető szövege, mivel a 4,1 milliárdos adósság 1931-ben, tehát a Károlyi-kormány hatalomra jutása előtt jött létre, a kormány tevékenységéhez tehát semmi köze sincsen. Súlyos tévedés a 31. sz. irat bevezetője, amely a római olasz —magyar—osztrák hármasegyezményt egy évvel későbbre datálja (1934 március helyett 1935 március). A régi dogmatikus szemlélet kísért abban a megállapításban, amely szerint Werthet azért cserélték ki Szombathelyivel, mivel ő „óvatosabban, s éppen ezért jobban szolgálta a német érdekeket". Nem kétséges, nem erről volt szó! Werth ellentétbe került a kormány vonalával, mivel a magyar uralkodó osztály érdekeit egyoldalúan anémetekérdekénekrendeltealá, azzal érvelvén, hogy így lehet a magyar érdekeket érvényesíteni. Szombathelyi viszont a magyar uralkodó osztály érdekeit tartotta szem előtt elsősorban, még akkor is, ha ő is a németekkel való együttműködés szószólója volt. Mechanikus az olyan párhuzamvonás, amelyet a 65/A. iratnál tesznek. „Horthy-csalá<4 dinasztikus törekvései 1937 és 1942 között feltűnő módon és meglepő időbeli pontossággal egybeestek a német agresszió legnagyobb sikereinek éveivel." Nem felel meg teljesen a tényeknek a klessheimi tárgyalásokra vonatkozó részeknek néhány kitétele. A magyarázó szöveg maga is óvatosan fogalmaz, csupán feltételezi, hogy Klessheimben Horthy és Hitler valamiféle konkrét megállapodást kötött volna. Valójában ma már — a német külügyminisztérium, valamint a német vezérkar iratai alapján — az tekinthető bizonyítottnak, hogy konkrét megállapodásra nem került, sor. Az azonban tény, hogy Horthy beleegyezett a német megszállásba, vállalta, hogy helyén marad, Hitler bizonytalan ígéretében bízva a megszállás esetleges megszüntetésére vonatkozóan. Végezetül még a 88. sz. iratnál kívánjuk megjegyezni: tudomásunk szerint ezt a levelet végül Miklós Béla juttatta el Hitlerhez. Nagy számban sorakoztattuk itt fel a magyarázó szövegekkel kapcsolatos észrevételeinket, mivel úgy véljük, helytelen lenne, ha nem figyelmeztetnénk a kötet szerkesz-