Századok – 1963

Történeti irodalom - Horthy Miklós titkos iratai (Ism. Ránki György) 1108

1110 TÖRTÉNETI IRODALOM tásoknak, arra a titkos iratokban közzétett dokumentumok nyújtanak most egyértelmű feleletet. Teleki miniszterelnök 1940 szeptemberében a következőket írja :,,Magyarországon jelenleg két kormányzati apparátus és két kormányzat van: az egyik a törvényes, a másik á közigazgatás majdnem minden ágára kiterjedő katonai kormányzat, amelynek működését a törvényes kormányzat áttekinteni és ellenőrizni nem tudja" (238. 1.). Teleki beállítása ugyan több szempontból vitatható, mindenekelőtt azért, mivel nem mutat rá a két kormányzati apparátus összekapcsolódására, összefüggésére, és csak mint szembenálló feleket kívánja őket bemutatni. Ténymegállapításában azonban, nem kétséges, igen sok az igazság. Magyarország történetét a 30-as évek második felében és a második világháború időszakában nem lehet megírni a tisztikar, a vezérkar szerepének bemutatása nélkül. A folyamatot tényszerűen ismerteti Teleki beadványa. Már Gömbös megkezdte a katonaságnak az államapparátusba való beépítését. A folyamatot a háború kirobbantása meggyorsította. Az 1939. II. tc. — az ún. Honvédelmi Törvény — rendkívül széles területre terjesztette ki a hadvezetés felügyeleti, ellenőrzési jogát. Ettől kezdve a katonaság a gazdasági élettől a kulturális és nevelési problémákig minden területen éreztetni kívánta befolyását;. A Honvédelmi Törvény végrehajtási utasításának első tervezete szerint — min^Teleki megállapítja — „az azt készítő magasrangú vezérkari tisztek a leventeköteles if jakon keresztül nem csupán az iskolából kikerült ifjúság, hanem a középiskolai és egyetemi ifjúság nevelését is irányítani kívánták. A leventeoktatókat sok tekintetben az iskolai hatóság — igazgató és tanárok — felett álló felsőbb ellenőrző és irányító szervvé óhajtották tenni." A katonai parancsnokok — már Magyarország hadbalépése előtt az ország üzemeinek több mint, egyharmadát hadiüzemmé nyilvánították — egészen új rétegét képezték a magyarországi burzsoáziának. Általában kisképességű, műveletlen, gazdasági problémákhoz nem értő aktív vagy nyugdíjas katonatisztek korlátlan hatalommal rendelkeztek. Ezt a hatalmat részben az üzemi munkásság korlátlan elnyomására használták fel. s ez az egész tőkés osztálynak kedvezett. Részben azonban saját meggazdagodásukat szorgalmazták, ha kell, a régi — főként zsidó — tőkések rovására. A tisztikar egy része fontos alkatelemét képezte tehát a kialakuló új tőkés rétegnek. Természetesen mehetünk feljebb is, a vezérkarhoz. Lehet-e megdöbbentőbb iratot olvasni, mint a közismert németbarát Bárdossy beadványát a vezérkar ellen? A beadványból kiderül, hogy a vezérkar nincs megelégedve a magyar-német együttműködéssel, s nem csupán a kormányt bombázza a Szovjetúnió elleni háborúban való fokozott részvételre vonatkozó felszólításokkal, de a kormány háta mögött a németekkel tárgyal, önálló megállapodásokat hoz létre, csapatokat ajánl fel. A vezérkar, a katonai csoportok kettős irányban hatottak a magyar politikai életben: egyfelől külpolitikailag a legteljesebb német orientáció, a német fasizmus fenntartás nélküli kiszolgálása jellemezte politikai elképzeléseiket; ebbe az irányba vitték a kormányt, a rendszert; másfelől mint a katonai omnipotencia feltétlen hívei, az ország militarizálását, a katonai diktatúra megerősítését sürgették és — ami az adott helyzetben evvel egybeesett — a totális fasizmusra való áttérés lelkes hívei voltak. Ez a kérdés azonban — úgy véljük — a jövőben nemcsak tárgyszerűségében, de elvi összefüggéseiben is behatóbb vizsgálatot érdemel. Ügy véljük, a fasizmus történetének kikutatása, a fasizmus jelenségeinek elemzése fel kell hogy vesse a jelenkori militarizmus (jelenkoron az 1917 utáni időt értve) s a fasizmus összefüggését és kölcsönhatását. Ismeretes a német és olasz militarizmus kapcsolata, de bizonyos szembenállása is a német és olasz fasiszta párttal. Ennek ellenére aligha vitatható, hogy a militarizmus szinte valamennyi országban a fasiszta tendenciák hordozója, sőt számos országban szinte legtipikusabb hordozója. Ami pedig a két világháború közötti időszak Magyarországát illeti, úgy gondoljuk, a magyarországi fasizmus elemzése során, a sajátosságok felsorakoztatásában éppen a militarizmus kérdéseinek nem szentelünk kellő figyelmet. A vezérkar és a tisztikar a militarizmuson keresztül jut el akár a klasszikus fasiszta eszmékig is, s válik a totális fasizmus legerőteljesebb magyarországi hordozójává. Ez részben a Horthy-fasizmus adott kormányzati rendszerén belül történik, részben azonban a tisztikar és a vezérkar lesz a nyilas párt támogatója is. Ha valakinek lett volna kételye efelől, úgy Horthy titkos iratai egyértelműen bizonyítják: a magyar bel- és külpolitikát a hadsereg szerepének bemutatása nélkül, a magyar fasizmust elemezni a militarizmus és fasizmus összefüggése nélkül, téves következtetésekre, egyoldalú, bizonyos fokig felületes ítéletekre vezet. A problémához még egy fontos adalékot szeretnénk kiemelni a kötet gazdag anyagából. Az 1921. III. t.c.-t amely a kommunista párt törvényen kívül helyezését, s általá-