Századok – 1963

Történeti irodalom - Horthy Miklós titkos iratai (Ism. Ránki György) 1108

TÖRTÉNETI IRODALOM •>1131 rovására óhajt ja írni a kapitalista vi lag nehézségeit Hitlerhez intézett későbbi leveleiben is (31. és 34. sz. irat). S lia Horthy már korábban is minden alkalommal arra, akarta Hitlert rávenni, hogy katonai erejét a Szovjetunió ellen fordítsa, úgy a legjobb időben érkezett 1941 tavaszán írt levele, amelyben ismét aláhúzza: „meggyőződésein szerint nem jöhet boldogság, béke és nyugalom, amíg a Szovjet hatalom ós ez az óriási Oroszország fennáll. . . Németország néhány hét alatt elintézhetné az emberiség e legfontosabb munkáját, melyért л történelem még évszázadok múltán is áldaná" (298. I.). Horthy 193(3 augusztusi levelét külön is szeretnénk kiemelni, mint fontos bizonyítékát a magyar és német külpolitikai együttműködés korai szakaszának, s cáfolatát annak a Nyugaton terjesztett nézetnek, amely szerint Magyarországot csak a németek hatalmi túlsúlya késztette a nácik oldalára. Payr Hugó 1938. október 31-i beadványa llorthyhoz a szélsőjobboldali mozgalmakról (41. sz. irat), valamint Bethlen István gróf és több „keresztény nemzeti alapon álló jobboldali ellenzéki" politikus memoranduma az Imrédy-kormány politikájáról (44. sz. irat) rendkívül jelentős forrásai az 1938 őszi bonyolult belpolitikai viszonyok vizsgálatának. Különösen a Bethlen-féle javaslatot tartjuk igen értékesnek, mert jórészt világossá teszi az Imrédyvel szemben álló erők elképzeléseit, az uralkodó osztályon belüli ellentéteket, a kormány bukásának valófii hátterét. Eckhardt Tibornak a földreformmal kapcsolatos beadványa a Kisgazdapárt politikai arculatának megrajzolásához nyújt majd értékes adalékokat. Kiderül, hogy a Kisgazdapárt nem csupán egy radikális földreformig nem tudott eljutni, de a reform kérdését is teljesen a nagytőke és a nagybirtok ellentétének rendelte alá, bizonyos fokig a korabeli antiszemita szólamok keretében kívánta megoldani. Teleki levelei az alkotmányjogi kérdéseket illetően a magyar ellenforradalom ideológiai arculatához, a fasiszta államberendezkedés sajátosságainak kérdéséhez nyújtanak értékes adalékokat. A konzervatív irányzat egyesítése a modern fasiszta kísérletekkel, hivatásrendiség, alsóház ós felsőház fenntartása, a nemzetiségek teljes kizárása (mivel a nemzetiségek „nem zárt keretek") mutatja azt a meglehetősen ellentmondásos ideológiát, amelyet 1940 körül az önállóságra törekvő uralkodó körök a nemet fasizmus ideológiájával szembeszegezni kívántak. Teleki másik levele, amelyet a vezérkarral s annak szerepével kapcsolatban írt (49. sz. irat), olyan alapvető dokumentuma, olyan fontos kulcskérdése a korabeli magyar politikának, hogy ezzel a későbbiekben külön foglalkozunk. A szovjetellenes háború időszakából származó iratok közül mindenekelőtt a földreform-ellenes érveket tartalmazó feljegyzést szeretnénk kiemelni (G9. sz. irat). (A kötet szerkesztői meggyőzően valószínűsítik, hogy az irat gróf Károlyi Gyulától származhatott.) Jóllehet a feljegyzés egyik pontja utal egy háború utáni földreform lehetőségére, a termelési szempontok hangoztatásában, a közellátás, a háborús érdekek kiemelésében a régi földreform-ellenes érvek felmelegítését láthatjuk, világosan utalva arra, hogy az uralkodó körök még ekkor sem tudták felismerni a földreform társadalmi szükségességét. Rendkívül jellemző Bethlen 1944 június végén kelt emlékirata, amelyben a Sztójaykormány leváltását követeli (80. sz. irat). Az irat szövege móginkább megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy az uralkodó osztály nyugatbarát csoportja és annak olyan kimagasló politikai képviselői, mint például Bethlen István, képtelenek voltak a helyzet reális mérlegelésére. Mit várhatunk Horthytói, csodálkozhatunk-e Ilorthyn, ha Bethlen 1944 nyarán — jóllehet a németbarát Sztójay-kormány leváltását, valamint a magyar szuverenitás helyreállítását, a fasiszta garázdálkodás beszüntetését követeli — a[Szovjetunióval kötendő fegyverszünet kérdését fel sem veti, a harc folytatását követeli, sőt, odáig megy, hogy a németeknél a szuverenitás visszanyerése érdekében a harcoló magyar csapatokra kíván hivatkozni. Felsorolásunk távolról sem tartalmazza mindazokat az új adatokat, amelyek a kiadványbsm közzétett iratok révén váltak ismeretessé. A továbbiakban néhány olyan, a kötetből kiderülő szempontra szeretném felhívni a figyelmet, melyek a Horthy-korszak ábrázolásában mindeddig nem érvényesültek súlyuknak megfelelően. Mindenekelőtt a hadsereg kérdéséről kell beszélnünk. 1 losszú évekig ez a probléma szinte egyáltalán nem kapott helyet a marxista irodalomban; jórészt megelégedtünk a rendszer társadalmi képletének, illetve e képlet lényegének a bemutatásával, az uralkodó osztályok fogalmát a nagybirtok-nagytőkére korlátoztuk. Nemes Oezső könyve (Az ellenforradalom története Magyarországon) már szakított e felfogással, s legalábbis a korszak kezdetén már rámutatott a hadsereg szerepére. A fehérterror éveiben a katonai diktatúra felvetése nagy jelentőségű előrelépés volt a korszak uralkodó struktúrájának ábrázolásában. A hadsereg önálló szerepének további kutatása azonban nem I örtént meg, pedig hogy ez a kérdés mennyire a rendszer lényegéhez visz közel, mennyire nem mellékes ága a kuta-