Századok – 1963

Történeti irodalom - Horthy Miklós titkos iratai (Ism. Ránki György) 1108

TORTENETI IRODALOM HORTHY MIKLÓS TITKOS IRATAI Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel ós jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1962. 533 1.) Történeti kiadvány értékének nem feltétlen mércéje a közönségsiker. Szinai Miklós és Szűcs László kiadványa esetében azonban a közönségsiker találkozott a tudományos értékkel, a sikert nem a tudományosság rovására, hanem annak megtartásával érték el. Horthy Miklós titkos iratait nemcsak a múlt, a történelem iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, de a tudományos kutatásnak is alapvető forrásgyűjteményévé válhat. Horthy kabinetirodájának iratanyagát a Szovjetunió Központi Levéltári Igazgatósága adta át 1959-ben a magyar hatóságoknak. A kilenc iratcsomó egy része személyes iratokat tartalmaz, így legfeljebb Horthy-életrajzhoz szolgálhat hasznos adalékokkal. A kötetben közzétett 88 irat a politikai anyag értékesebb részét foglalja össze. Sajnos, a két világháború közötti belpolitikai levéltári anyag rendkívül hiányos; a politikai élet kulisszát it kait, az uralkodó osztályok belső mozgását megvilágító anyaggal eddig csupán a Kozma-iratok révén rendelkeztünk. Horthy iratai, ha mennyiségileg talán nem olyan tekintélyesek, a korszak jónóhány döntő bel- és külpolitikai problémáját világítják meg, így joggal sorolhatók a korszak legfontosabb levéltári állagai közé. A történészt a dokumentumok tanulmányozása során mindenekelőtt az foglalkoztatja, hogy az iratok megismerése — bár néhányan ezt az anyagot korábban is áttekintettük, alapos feldolgozására azonban nem nyílott módunk — mennyiben módosítja a korszakról kialakított képet, milyen új szempontokra hívja fel a figyelmet. Az anyag értéke többek között abban áll, hogy nem csupán jónéhány részletkérdést tisztáz, de általánosabb történeti ítélet levonását is lehetővé teszi. Melyek azok a pontok, ahol — úgy véljük — a közvetlen történelmi események tisztázásához jutunk közelebb a kötet iratai alapján? Ilyennek tekinthetjük például a 4. és az 5. sz. iratot, Boroviczényi Aladár, valamint IV. Károly leveleit Horthy Miklóshoz. Mindkét irat megerősíti azt az egyébként korábban is ismert felfogást, amely szerint Horthy kezdetben teljesen a Habsburg-házzal együttműködve, annak nevében tevékenykedett, később ismerte fel az önálló hatalom lehetőségeit. 1920 májusában Károly még ezt írta Ilorthynak: „Kérem, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérésemet." (24. 1.) Egy esztendő múlva már személyesen meggyőződhetett Horthy hűségéről. Ami ugyanis a Horthy vezette dzsentri-katonatiszti klikknek — amely a nagybirtokos-nagytőkés osztály mellett önálló hatalmi igénnyel lép fel — tömegében nem sikerült, az — éppen rájuk is támaszkodva — személyikig sikerült Hortkj'nak. Valóban magához ragadta az államhatalom legfőbb tisztségét, s a nagybirtokos—nagyt őkés osztály bizalmából közel négyed századig birt okolta azt. Eseménytörténet-tisztázás szempontjából is nagy jelentőségűnek tekinthetjük az 1931 február—márciusi koronatanács jegyzőkönyvét (16. sz. dokumentum), amely a Bethlen-kormány érlelődő válságának igen sokoldalú dokumentuma. A jegyzőkönyvből kiolvasható a mélyülő Horthy —Bethlen ellentét, a Bethlen-féle kormányzati rendszer fenntartására, illetve a totális fasizmus felé való továbbfejlesztésére irányuló tendenciák küzdelme.1

Gömbös honvédelmi miniszter levele Somkuthy vezérkari főnökhöz (21. sz. irat) azt a hatást igazolja írásban, amelyet a német fasiszta eszmeáramlatok, gazdaságpolitikai elképzelések Gömbösre gyakoroltak. Egyáltalán nem új történelmünk tanulmányozói előtt, hogy a magyar uralkodó osztály politikáját és személyesen Horthyt mennyire áthatotta a szovjet-ellenesség gondolata. Mégis bizonyos fokig a meglepetés erejével hat az a mániákus szovjet-gyűlölet, amely Horthy irataiból kicsendül. Itt nem egyszer a kezdeményező szerepet is magához ragadja. 1932. októberében 23 államfőhöz intéz emlékiratot szovjetellenes kereszteshadjárat érdekében. De ugyanez a gondolat cseng ki Pilsudszkihoz intézett leveléből, amely 1934 októberében kelt, s a Szovjetunió 1 A dokumentumot azóta sokoldalúan elemezte Márkus László tanulmánya.