Századok – 1963

A történelemoktatás kérdései - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály és az 1918–19-es forradalmak 1092

KÁROLY'I MIHÁLY ÉS AZ 1918—19-ES FORRADALMAK llül ból helyeselnünk kell ezt a megoldást. Károlyi nehezen szokta volna meg a párt fegyelmet, és valószínűleg csökkent volna hatása bizonyos haladó, do a kommunistáktól elzárkózó körökben. Az együttműködés kötetlen formája csak annyiban volt hátrányos, hogy nem minden pártmunkás fogta fel Károlyi segítségének jelentőségót, s ezért kapcsolata a párttal nem volt mindig elég szilárd. 1925-ben, ismét találkozva a párt vezetőivel, írásos megállapodást is kötött velük az együttműködésről. Ebben az okmányban minden tekintetben kötelezőnek ismeri el magára, bizonyos taktikai szabadságtól eltekintve, a párt politikáját. Csak egy lényeges feltételt támaszt: hogy a párt gyökeresen szakít 1919 hibás agrárprogramjával s a forradalmi földosztás jelszavát teszi magáévá. (A KMP, Lenin útmutatása nyomán, már 192U-ban korrigálta parasztpolitikáját; Károlyi ragaszkodása a földosztáshoz nyilván csak megerősítette ezt a helyes döntést.) Károlyi tevékenysége másfél évtizeden keresztül elválaszthatatlan a KMP küzdelmétől. írt, agitált, tárgyalt, rósztvett szinte minden olyan szolidaritás-akcióban, mely a bebörtönzött kommunisták megmentéséért folyt. Napi politikai gondjai közt azt sem mulasztotta el, hogy leszámoljon saját polgári domokratikus múltjával. Az októberi Népköztársaság — írja áz SzDP vezetőségéhez intézett nyílt levelében, 1921-ben — azért nem volt életképes, mert nem volt igazi Népköztársaság. A nép ezért joggal fordult el tőlem — szögezi le —, mint ahogy az SzDP-től is el fog fordulni, ha továbbra sem vonja le a forradalom és ellenforradalom tanulságait. 1931-ben, a KMP kérésére ós segítségével, kinyomatta ós hazaküldte „Tiétek a föld !" című „üzenetét" a magyar földművesszegénysógnek. A kiáltványt, melynek terjesztéséért nem egy kommunista munkás és paraszt vállalta az üldöztetést, október, az októberi földreform bírálatával kezdi, „...megalkuváson alapult az egész helyzet. Minden, amit ez a kormány csinált, amolyan 50%-os egyezkedés volt a régi és az új rend között." Elítéli azokat, akik a visszatérést hirdetik 1918 októberéhez. „A választójog és a többi szabadságjog addig csak szóbeszéd, amíg a nagybirtokost, a nagytőkést, az uzsorást, a püspököket, szóval a munka kizsákmányolod ki nem tettük a hatalomból. Nekem más demokrácia kell: az igazi ! Az, ami ott kezdődik, hogy a földmíves a földet, a munkás a gyárat, a bányász a bányát és a vasutas a vasutakat a közösség javára kezébe veszi." Elveti a Tanácsköztársaság agrárpolitikáját is, de egyben leszögezi: a Horthy-rendszer ellen „a harcot, miután a Magyarországi Szociáldemokrata Párt teljesen föladta a forradalom ügyét, a városi proletárság ólén a Kommunisták .Magyarországi Pártja viszi. . . Ebben a harcban a dolgozók csak láncaikat veszíthetik. A magyarországi dolgozóknak igazán nincs már más veszíteni valójuk. Ebben a harcban és a harc minden frontján — engem mindig a dolgozók oldalán fogtok találni !" Mindig a dolgozók oldalán. . . Sok harcban vett részt Károlyi Mihály emigrációja éveiben. Először Masaryk Csehszlovákiájában, ahol csak addig volt szívesen látott vendég, amíg nem exponálta magát a szocialista forradalom ügye mellett. Rövid olaszországi, majd ausztriai tartózkodás után a dalmát tengerparton talált menedéket, de a politikai elszigeteltség túl nagy ár volt a nyugalomért. 1923-tól Nyugat-Európában élt — Angliában, majd Franciaországban. Sokat utazott, 1931-ben a Szovjetunióban is járt, feleségével együtt. Itthon vagyonát, hazaárulás címén, koholt vádak alapján, elkobozták. Gyakran valóságos nyomorban ólt családjával, olykor jobb körülmények között — a fényűzéshez szokott Károlyi olyan bohém könnyedséggel viselte magánéletének bajait, amilyen gondosan őrködött közéleti tevékenysége makulátlan tisztaságán. A harmincas évek derekán alábbhagyott a hatvanon túl járó Károlyi politikai aktivitása. Megfáradt, elgondolásait egyre nehezebben tudta a gyorsan változó világra alkalmazni. A népfrontpolitika, a Szovjetunió gazdasági sikerei örömmel töltötték el, a személyi kultusz és következményei elburjánzását a kommunista mozgalomban hiába próbálta megmagyarázni magának — moralizáló világnézetével nehezen tudta az igaz és a hamis arányát méregetni. A kommunista pártok hibái s egyes kommunista vezetők indokolatlan gyanakvása személye iránt elkedvetlenítették, a szociáldemokratizmus és a trockizmus érveit és állhatatlanságát viszont megvetette, noha a dolgozók egységének híveként mindig igyekezett ápolni az együttműködést a magyar szociáldemokrata emig ráció balszárnyával (Világosság-csoport) — amennyire az elvi nézeteltérések engedték. Így kételyei elől óvatos passzivitásban keresett menedéket — emlékirataiban büszkén állapítja meg, hogy bármilyen kérdések gyötörték, a Szovjetunió ellen soha egy sort le nem írt. A második világháború még egyszer a harc első sorába állította. A régi ellenség, a fasizmus ellen folyt a küzdelem életre-halálra, Károlyi számára egy percig sem volt kétséges, hogy mit kell tennie. Angliában szervezte az antifasiszta magyar emigrációt,