Századok – 1963

A történelemoktatás kérdései - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály és az 1918–19-es forradalmak 1092

KÁROLYI MIHÁLY ÉS AZ 1918—1U-ES FORRADALMAK 1097 rákényszerítsék más nemzetekre. A kormány nem szánta rá magát, hogy a hatalmat a forradalom napjaiban megalakult munkás-, paraszt- és katonatanácsok kezébe adja; ezek nem tartották volna tiszteletben a magántulajdon törvényeit, Ilymódon hivatalban maradt a régi közigazgatás, melyet a nép nem ismert el, viszont melegágya lett a Károlyi-kormány ellen hamarosan meginduló ellenforradalmi konspirációnak. Az antantnak Károlyi Mihály túl jó magyar volt, do nem elég jó gróf. Hosszan sorolhatnánk még a polgári forradalom felemás rendszerének különböző (dient mondásait. A nemzeti és osztályellentétek gyors éleződése 1918 december elejétől krónikus kormányválságra vezetett. A kormánynak két fő pillére volt: a szociáldemokrata párt, mely a forradalom napján még az egész munkásság támogatását élvezte, és a nemzeti demokrata Károlyi-párt, mely mögé néhány hétig felsorakozott, védelmet várva a fenyegető népforrádalóm ellen, a burzsoázia, a földbirtokos osztály és a parasztság is. Károlyi hamarosan magára maradt az osztálybőke hirdetésével. A munkásmozgalom balra tolódott; egyre nagyobb tért nyert az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja és az SZDP-nak Landler Jenő körül kikristályosodó, a tömegektől támogatott baloldali ellenzéke. A forradalom proletár balszárnya az államosítás megkezdését, a nagybirtokok gyors kisajátítását, a szervezkedő reakció szétverését követelte. Ezekkel a jelszavakkal rokonszenvezett a parasztság és a katonák legtöbbje is. A régi Károlyi-párt nagyobb része viszont, mely mindig rossz szemmel nézte Károlyi közeledését a munkássághoz és a radikális értelmiséghez, veszélyeztetve látta a kizsákmányolás szabadságát és összefogott a. reakcióval: három minisztere, Lovászy, Hartha és Batthyány 1918 decemberében kivált a kormányból és a Károlyi-párt ból is. (Bár nem sok híja volt, hogy magát Károlyit tessékeljék ki a róla elnevezett pártból, hiszen a párt jelentősebb vezetőinek többsége ellene foglalt állást.) Károlyi Mihály előtt, a nemzeti egység délibábjának elhalványultával, két út állt: követi a forradalom radikalizálódását, vagy az antant védelme alatt a kizsákmányolók szövetségének élére áll. Károlyi a köztársaság kikiáltása után sem érezte már magát polgári politikusnak: az egész nemzetet vélte képviselni. Politikáját és kormányát a forradalom első szakaszában Kun Béla méltán nevezte kispolgárinak, mert a kispolgárságban „mint Marx mondja, két osztály érdekei tompulnak le egyszerre. Ezek a pártok nem képviseltek speciális osztályérdekeket, hanem a magántulajdon rendjét általában", nem pedig a nagybirtokot vagy a nagytőkét. „A munkásosztály uralmát — folytatja Kun Béla — a szociáldemokrata párt kormányon léte, sőt a kormányon belüli hatalmi túlsúlya éppoly kevéssé jelentette, mint. Károlyi Mihály gróf köztársasági elnöksége a nagybirtokosokét," Károlyi nem szívesen, de egyre jobban belátta, hogy a hatalom teljességét előbbutóbb vagy a parasztsággal szövetkezett munkásság, vagy a nagybirtokkal szövetkezett nagytőke ragadja magához. Károlyi, aki. mint mondottuk, nem tekintette magát egy osztály képviselőjének, nehezen szánta el magát a választásra; mert mi sem állt tőle távolabb, mint hogy saját, osztályához, a nagybirtokosokhoz térjen vissza, ahhoz pedig, hogy eljusson a munkásosztályhoz, még nagy utat kellett megtennie. Károlyi hidegen, mérlegelte a lehetőségeket, szem előt t tarva azt is, amit, a magyar politikusok olv gyakran felejtettek el: hogv az európai feszültségek középpontjában fekvő kis .ország belpolitikáját is a külpolitika határozza meg végső soron. Újévi nyilatkozatában leplezetlenül kimondta: ha győz a világforradalom, nem ő lesz, aki útjába áll, de ha az egész világon a reakció kerekedik felül, kész levonni a konzekvenciát és lemondani a hatalomról. Lovászvval tárgyalt is ilyen értelemben; végső soron azonban neki is szerepe volt abban, hogy az 1918 decemberében kezdődött és 1919 januárjában lezárult kormányválság az SZDP miniszteri tárcáinak megduplázásával ért véget. 1919 január után jelentős változás állott be a kormány összetételében. Az SZ1 )I ' megerősödésével, a módos gazdákat képviselő Nagyatádi Szabó miniszterségével s a nagybirtok és a tőke embereinek kiválásával megerősödött a kormány kispolgári jellege. A kormány több lépéssel igyekezett közelebb hozni magához a tömegeket : a földreform megkezdésével, a nagyvagyonok részleges kisajátításának illetve megadóztatásának homályos programjával, a közigazgatás demokratizálására tett félszeg intézkedésekkel, a választások kiírásával. A kormány megindult a polgári demokratikus forradsilom valóban következetes végrehajtásának útján; ezzel azonban a népet már nem elégítette ki. csak az ellenforradalom tömörülését gyorsította тек. Károlyi Mihály elnökké választása után tevékenységét főleg az egyre súlyosabbá váló külpolitikai problémák megoldásának szentelte, ide értve a nemzetiségi kérdést is. A gyorsan változó belső helyzetben nehezen orientálódott, a kommunista párt jelentőségét, a szociáldemokrata vezetők információi alapján, lebecsülte, de nem vette komolyan az ellenforradalmi veszélyt sem. A parasztság megnyerése érdekében megkezdték a földreform végrehajtását, Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy Károlyi, az ország 10*