Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A szovjet történettudomány napjainkban 1083

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY' NAPJAINK BAN 1087 Megkezdődött a „Szovjetunió Kommunista Pártjának története" és a több kötetes „Szovjetunió története" e. művek kiadásának az előkészítése. Az előbbi mű megírásának munkája az SZKP Központi Bizottsága Marxizmus—leninizmus Intézetében összpontosul, természetesen más intézmények, felsőoktatási intézetek kiváló szakemberei is résztvesznek benne. Az említett művek megírásában egyébként 19 akadémikus és levelező tag, 46 doktor és professzor, 150 kandidátus és tudományos főmunkatárs vesz részt. Az egyetemes történet területén a 10 kötetes „Világtörténet"-en kívül a kollektívkutatások eredményeképpen olyan nagy jelentőségű művek jelentek meg, mint a „Párizsi Kommün", а „XVII. századi angol forradalom", és az ,,1848-as óv forradalmai". Összefoglaló művek jelentek meg Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Egyesült Államok, Mexikó és Argentina történetéről. Évenként számos olyan munka jelenik meg továbbá, amely az új- és legújabb, a közép- és ókor történetének központi kérdéseivel foglalkozik. Az utóbbi években fokozódott Délkelet-Ázsia és Afrika országai történetének tanulmányozása is. Végül előkészületek folynak a 12 kötetes „Szovjet Történelmi Enciklopédia" kiadása érdekében is. Az első kötet már meg is jelent. A „Szovjet Történelmi Enciklopédiá"-ban megtalálható lesz a hazai és a világtörténelem eseményeinek, fényeinek a marxista—leninista elmélet és metodológia alapján való megvilágítása a legrégibb időktől kezdve'egészen napjainkig. Az enciklopédia, a felsőfokú tanintézetek, a technikumok ós középiskolák tanárai, tudományos kutatók, az archeológia és etnográfia szakemberei, más társadalmi tudományok művelői, egyetemi hallgatók, aspiránsok ós egyúttal az olvasók legszélesebb köre számára készül. A szovjet történettudomány fejlődésében meglevő pozitív vonások egyre szélesebb körben fejlesztik ki a szovjet történészek együttműködését más tudományok művelőivel és teszik lehetővé komplex kutatási módszerek alkalmazását, amelyek egyébként már eddig is szép eredményeket hoztak. így igen jó együttműködés alakult ki a szovjet történészek és filozófusok között a szocialista társadalom történetének feldolgozásában, a történészek és a közgazdászok között az oroszországi imperializmus problémáinak kutatásában, a történészek és az irodalomtörténészek között a feudalizmus társadalompolitikai eszméinek tanulmányozásában stb. A XX. ós XXII. pártkongresszus határozatai és azok végrehajtása különösen a Szovjetunió története szovjet korszakának tanulmányozását lendítette fel. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy amíg az SzKP XX. kongresszusáig a szovjet korszakkal foglalkozó történeti munkák a megjelent munkáknak csak a 20%-át tették ki, addig 1957-től kezdve a megjelent történettudományi műveknek, könyveknek több mint az 50%-a foglalkozik az 1917 utáni időszakkal. A „Szovjetunió története" c. tankönyvön kívül napvilágot látott egy ötkötetes munka „Isztorija grazsdanszkoj vojnü vSZSZSZR" (A polgárháború története a Szovjetunióban) címmel. Továbbá olyan összefoglaló jellegű munkák is megjelentek, mint a „Szovjetszkoje narodnoje hozjajsztvo v 1921 —1925 gg." (A szovjet népgazdaság az 1921 — 1925. években) és „Sztroityelsztvo fundamenta szocialiszticseszkoj ekonomiki 1926 — 1932 gg." (A szocialista gazdasági rendszer alapjainak építése az 1926 — 1932. években). A XX. kongresszus után több mint 7000 könyv, cikk, publikáció, forrásmunka jelent meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború témaköréből. Jelenleg az Októberi Forradalom tanulmányozására alakult tudományos tanács igen élénken dolgozik egy összefoglaló jellegű munka megalkotásán. Jelentős monográfiák egész sora foglalkozik a szovjet hatalom első éveinek gazdasági politikájával. Ezekben a munkákban az átmeneti időszak államkapitalizmusának kérdései és a szovjethatalom első éveiben folyó gazdaságpolitikai harc szocialista és kapitalista vonatkozású problémái közül — másokkal együtt — azok kerülnek középpontba, amelyek tanulmánvozása eddig még nem történt meg eléggé intenzív módon. (Ld. részletesebben az „Isztorija SZSZSZR, 1961/5. 20 — 21. 1.) A szovjet történészek nagy figyelmet fordítanak a Szovjetunió ipari fejlődésének kérdéseire, a szovjet parasztság és a kolhozgazdaság történetére is. Az utóbbi témáról eddig megjelent könyvek túlnyomórészt népszerű tudományos jellegűek. A szükséges tudományos szakmunkák előkészítése céljából a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történeti Szakosztályában speciális tudományos tanács alakult Druzsinyin profeszszor vezetésével. Igen komoly figyelemben részesítik a történészek a kulturális építés kérdéseit is. Csak 1960-ban 30 monográfiát és cikkgvűjteményt adtak ki, amelyek a kulturális építés kérdéseivel foglalkoznak. Közülük jelentősebbek M. Kim monográfiája „40 let szovjetszkoj kulturii" (A szovjet kultúra 40 éve), amely 1957-ben jelent meg Moszkvában, ésl. Szmirnov ..Lenin i szovjetszka ja kultúra" (Lenin és a szovjet kultúra) c. könyve (Moszkva, 1960). De, amint az 1962 decemberében a szovjet történészek össz-