Századok – 1963

Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072

A MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1079 ban pedig már 1948 végén bizonyos torzulások voltak tapasztalhatók. (Ezzel az állásponttal értett egyet — mint az első 5 éves tervvel kapcsolatos vitánál látni fogjuk — Berend T. Iván is.) Hasonlóan Vajda Imre hozzászólásához, Farkas Sándor is — aki a jelenvoltak közül leginkább méltányolta a szóbanforgó programrész értékeit — a hibák okainak részletesebb bemutatását, feltárását tekintette az egész fejezet szempontjából az egyik legfőbb feladatnak. Fontosnak vélte megvilágítani pl. azt, hogy a vitában említett bizonyos doktrinersóg oka tulajdonképpen a tudati színvonal alacsonysága, vagy — ezzel együtt — a tapasztalatlanság; úgy látták, mintha a proletárdiktatúra győzelmével nagyobb lehetőség nyílt volna az uniformizálásra stb. Az 1953 — 56 közötti időre nagyon jónak tartotta a programban használt „felemás" kifejezést; mégsem szabad ennyivel megelégedni. Olyan elemzésre van szükség, amely világosan feltárja: a hibák megszüntetésében, ill. kijavításában súlyos következetlenség, helyenként elvtelen kompromisszum mutatkozott, mely újabb súlyos hibák forrása lett. Ez játszott közre abban is, hogy valamiféle kispolgári anarchia bontakozzék ki a gazdaságpolitikában. Vajda Imre viszont nem értett egyet Farkas Sándornak a tapasztalatlanságra vonatkozó kitételével, illetőleg azt kiegészítendőnek találta. Megjegyezte, hogy a tapasztalatlanság kérdése korántsem volt olyan egyértelmű, mert hiszen ez időben a legfelsőbb gazdasági vezetésben a tapasztalatlanság párosult a tapasztaltság egy bizonyos monopóliumával — azzal, hogy a gazdasági irányítás lényegében egy-két vezető személyében összpontosult. Az 1953 — 56 közötti gazdaságpolitikát illetően úgy vélekedett, hogy a jobb- és „bal"-oldal közti harcok megakadályozták egy határozott gazdaságpolitikai irány megvalósítását. A gazdaságpolitikával kapcsolatos vitát — a programrész készítője — Berend T. Iván zárta le. Nem értett egyet azokkal, akik túlzottan negatívnak ítélték a program szemléletét. Bizonyos korrekciót természetesen maga is helyesnek látott. Úgy vélte azonban, hogy részben csak hamis látszatok kiküszöbölését kell végrehajtani, hiszen jelenleg pl. a program azon része, mely az első 5 éves tervben megtestesülő gazdaságpolitikát, annak súlyos torzulásait tárgyalja — mivel erre vonatkozóan részletes kutatást végzett, sőt terjedelmes tanulmánya áll már rendelkezésre —-, aránytalanl részletesebb, mint a gazdasági fejlődést tárgyaló, eredményeket bemutató, kutatásokkal jelenleg kellően alá nem támasztott bekezdések. Visszautasította azonban azon állításokat, mintha a program az 1948 utáni gazdasági fejlődés negatív értékelését tükrözné, s -— ahogy egyesek mondották — valamiféle „pozitív záró részlettel" próbálná csupán onyhiteni e képet. Ezzel kapcsolatban hivta fel a figyelmet a korszak programban megvalósított tárgyalásmódjára. Az 1948—62 közötti időszakot a program — ós az ennek alapján készülő tananyag — időben egységesen, de két részben tárgyalja, mutatott rá Berend T. Iván. Az első rész a gazdaságpolitikát tekinti át s a programban ez nyert viszonylag részletesebb kidolgozást. Itt a gazdaságpolitika különböző szakaszai alapján, kronologikusan igyekezett a korszak áttekintését megvalósítani. A másik rész a gazdasági-társadalmi fejlődést vizsgálja ugyancsak 1948 — 1962 között, de most már nem a gazdaságpolitika vagy a tervperiódusok alapján, hanem átfogóan a korszak ipari, agrár-, közlekedési, társadalmi fejlődését, az életszínvonal alakulását, stb. Elismerte, hogy ez a rész a programban kétségtelenül igen vázlatos, hangsúlyozta azonban, hogy a tervezett tananyagban arányaiban semmiesetre sem kisebb, sőt az előző résznél feltétlenül nagyobb terjedelmű kell, hogy legyen. Ezek előrebocsátása után válaszolt azoknak, akik túlzottan negatív szemléletet vetettek a program készítői szemére. Az 1948 utáni gazdaságpolitika — szögezte le —, bár a szocialista építést tűzte napirendre, sajnos hosszabb időn keresztül rossz gazdaságpolitika volt, amely a lehetőségek, az erőfeszítések mögött elmaradó eredményekre vezetett. E téren 1957 — 58 előtt lényegében kevés változás törtónt. Mindez persze nem homályosíthatja el, hogy leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait, s Magyarország gazdasága ennek során összehasonlíthatatlanul gyorsabban fejlődött, mint bármikor előtte. Érdekes és tanulságos vita alakult ki az első 5 éves terv felemelésének, megalapozatlanságának kérdésében. A vitát Vajda Imre hozzászólása indította el, aki tévedésnek minősítette a programnak azt a megállapítását, mely az első 5 éves terv 1948 — 1950 közötti „sorozatos" felemeléséről, a terv megalapozatlanságáról szól. Ennek során arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy 1948-ban még nem került sor a terv emelésére. Sőt ez lényegében még 1949-ben sem következettbe,hiszen az 1948-as tervtől az 1949-es csak annyiban tért el, hogy az árszínvonal közben mintegy 21%-kal emelkedett s így a tervet, akkoriban szokásos kifejezéssel élve, „átárazták" — vagyis a változott árszínvonalnak megfelelően számították át. Épp ezért helytelennek tekinti a beindítás megalapozatlanságáról beszélni az 50-es évek elején. 9 Századok 1963/5.