Századok – 1963
Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072
1078 A MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1078 A hozzászólások számos helyes észrevétel mellett kétségtelenül több túlzást is tartalmaztak — pl. azt, mintha a program 1948 —5G között egyszerűen szubjektív koncepciónak tüntetné fel a gazdaságpolitikát; mintha a gazdaságtörténetet ebben a szakaszban kizárólag gazdasági elgondolások történetekónt fogná fel. Helyesen emelte ki viszont ezt követően Berei Andor azt — a hozzászólások többségének legfőbb mondanivalóját képező — gondolatot, hogy a jelzett időszakban bekövetkezett súlyos hibák ós ingadozások ellenére a szocializmus építése ebben az időszakban sem szakadt meg, sőt minden hiba, kedvezőtlen hatás ellenére éppen az volt a korszak legnagyobb eredménye. Káhulits László a bel- ós külpolitikai torzulások gazdaságpolitikára gyakorolt hatásának a programban adott megfogalmazását helytelenítette. Véleménye szerint „az irreális sietség szemléletének eluralkodása"-megfogalmazás — amelyet erre vonatkozóan a program maga is alkalmaz — egyáltalán nem jó. A lényeg: a szocializmus fejlődés-törvényeinek megsértése. Hibája a fejezetnek az is — mutatott rá —, hogy nem differenciál a hibák és az objektív lehetőségek között. Figyelembe kellene ui. venni azt is, hogy sokszor nem egyszerűen csak gazdaságpolitikai hibákról van szó, hanem — és nem , egyszer — objektív viszonyokból származó nehézségekről, befolyásoló tényezőkről. Az iparosítás során elkövetett hibákkal kapcsolatban ugyancsak pontatlannak tartotta a program adta megfogalmazást.9 Igaz pl., hogy a beruházások alacsony hatékonysága ebben az időben a gazdaságpolitika hibáiból, bizonyos doktrinerségből is következett, de ezzel egyidejűleg abból is, hogy akkoriban valójában még csak az iparosítás kezdetén voltunk. (Ez utóbbi természetesen nem maradhatott hatás nélkül az építkezések beruházásokban elfoglalt súlyának alakulásában sem.) Ami az akkoriban létrehozott „nagylétesítményeket" illeti: sajátos módon azok ma nem egyszer éppen kicsinek bizonyulnak. Tu I aj don képpé n nem is az ún. nagylétesítményekkel volt elsősorban baj, hanem azzal, hogy elhanyagolták a meglevő ipar továbbfejlesztését. Nem is a túlzott ütem volt az iparfejlesztés fő problémája, hanem annak hibás iránya, irreális volta. Ugyancsak Kahulits László vetette fel, hogy véleménye szerint az 1953 — 66 közötti korszak sem olyan egységes, mint ahogy az a program alapján tűnik.1 0 Hangoztatta, hogy erre az időszakra sem csak a kapkodás, a következetlen gazdaságirányítás volt 1 jellemző, ellenkezőleg, 1955 végén, 1956 elején a fejlődés már lényegében helyes irányzatot mutatott. Végül maga is osztotta Berei Andor azon nézetét, hogy helytelen az egész korszakra nézve a „gazdaság stagnálásá"-ról beszélni. Mások nem értettek egyet azokkal a hozzászólásokkal, melyek a program szemére vetették, hogy a népi demokrácia fejlődésének egyes szakaszairól „túlságosan sötét" képet fest. Ezen álláspontnak a legkifejezettebben Vági Ferenc adott hangot. Fenntartás nélkül egyetértett ugyan azokkal, akik azt hangsúlyozták, hogy a jelzett periódus a hibák ellenére is a szocializmus építésének időszaka volt, vitathatatlannak tekintette azonban azt is, hogy ezek az évek mégis csak „fekete lapjai" voltak a szocializmus magyarországi építésének. A történelmi valóság az — mondotta —, hogy ebben az időszakban, sajnos, a hibák domináltak. Be kell mutatni tehát a hibákat, de be kell mutatni természetesen az eredményeket is. -Láthatóan hasonló álláspontra helyezkedett Vajda Imre, aki hozzászólását többektől eltérően nem annyira a program hibáinak, hanem — legalább is hozzászólása egy részét — az 1950-es évek eleje gazdaságpolitikája egyes kérdései megvilágításának szentelte. Egyetértett azzal, hogy a gazdaságpolitika ez időben eltorzult, a hibák kezdetének azonban 1951-et, az első 5 éves terv felemelését tekintette, vagyis a torzulás kezdeteinek időpontját láthatóan későbbre tette, mint az a legújabb kutatásokból következik. Hiányolta, hogy a program nem vizsgálta meg elég mélyen a torzulások okait, s ezt annál is sajnálatosabbnak tartotta, mivel ez a hibák feltárásának elengedhetetlen feltótele. Véleménye szerint a gazdaságpolitika torzulásait elsősorban három tényező befolyásolta, éspedig: a) az egyre eluralkodó autarchiás szemlélet; Ъ) a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek elhanyagolása; s végül — ami ugyanide vezetett — c) bizalmatlanság más népi demokratikus országok iránt. Utóbbival kapcsolatban személyes emlékekre is utalt, pl. a lengyel—magyar szénegyüttműködés elejtett lehetőségére vonatkozóan. Azzal a nézettel, mely szerint a fejlődésbeli torzulások 1951-től, a terv felemelésétől kezdve jelentkeztek, Ságvári Agnes száüt vitába. Helyesen utalt arra, hogy nem a terv felemelése volt a kezdet, ellenkezőleg a politikában már 1947 végén, a gazdaságpolitiká• „Az iparosítás túlzott üteme és a beruházások rendkívül alacsony hatékonysága. Nagylétesítmények, az építkezések túlsúlya a beruházásokban — a felújítások elhanyagolása, technikai elavulás." stb. 10 „A gazdasági hibák feltárása 1953 júniusában. Felemás kísérletek azok kijavítására — »baloldali« és jobboldali hibák. Kapkodás és következelen gazdaságirányítás 1953—1956 között. A gazdaság stagnálása."
