Századok – 1963

Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072

1076 A MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1076 találkozva — fejtette ki azon meggyőződését, hogy a Tanácsköztársaságot a maga történelmi realitásában túlzástól mentesen, a fejlődésben betöltött szerepe, tényleges jelentősége alapján kell értékelni. Az ellenforradalmi rendszer programban történő felvázolásában többen (Andics Erzsébet, Vajda Imre, Berei Andor) hiányolták az átfogóbb politikai elemzést, az élesebb állásfoglalást. E kérdéssel összefüggésben Andics Erzsébet annak a véleményének is hangot adott, hogy jóval nagyobb teret kellene szánni az ellenforradalmi rendszer kölcsönpolitikájának, a pénzügyi függőség kérdéskörének, főleg általános politikai vonatkozásban. Nem szabad ui. a kölcsönpolitikát egyszerűen csak pénzügyi-gazdasági kérdésként kezelni, hanem határozottan rá kell mutatni, hogy a nyugati hatalmak éppen ezen keresztül akarták az ellenforradalmi Magyarországot saját céljaik szolgálatába állítani. Vajda Imre a kérdés lényegét illetően egyetértett Andics Erzsébettel, hangsúlyozni kívánta azonban az ellenforradalmi rendszer aktív felelősségét, nehogy a félgyarmati felfogás valaminő változata itt is hasson, s ilyen formában ez valamiféle felmentésül szolgáljon az uralkodó osztályok számára. A nyugati hatalmak függőségében tartották Magyarországot, de — ós ez legalább olyan fontos — az ellenforradalmi rendszer maga is aktív kezdeményezője s haszonélvezője volt ennek a kapcsolatnak. Berend T. Iván válaszának ide vonatkozó részében egyetértett azzal, hogyaz ellenforradalmi rendszer (de különösen a Bethlen-rezsim) politikai megítélésében a kölcsönpolitika rendkívül fontos mozzanatot képez. Egyben felhívta a figyelmet arra: a legújabb gazdaságtörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy a külföldi tőkebehozatal korántsem játszott olyan szerepet a Horthy-rendszer gazdaságában, amekkorát annak korábban tulajdonítottak. Természetesen az ellenforradalmi rendszer tárgyalásához kapcsolódva is még több más kívánság és észrevétel hangzott el. így — többek között — az agrárképzés elősegítése szempontjából Vági Ferenc részéről merült fel az az igény, hogy a program biztosítson a jelenleginél nagyobb teret a két világháború közötti földbirtokpolitikának s egyben e kérdést is a nemzetközi fejlődésbe ágyazva világítsa meg. Reméngi Lajos indokolatlannak tartotta, hogy a program ez időben rendszeresen előbb vizsgálja az ipar, és majd csak az után a mezőgazdaság kérdéseit, noha — mint a program is világosan kimondja — Magyarország ekkoriban még csupán az agrár-ipari országok közé volt sorolható stb. 2 Kétségtelen, hogy a legátfogóbb és legsokoldalúbb vitát a népi demokratikus korszakot tárgyaló programrészek váltották ki. Éhhez természetesen hozzájárult az is, hogy a tervezet e fejezeteinek kidolgozásához csak kisebb részben lehetett konkrét gazdaságtörténeti kutatási eredményekre, még kevésbé megfelelő tananyagokra és oktatási tapasztalatokra támaszkodni, szemben az 1945 előtti programrészekkel, melyek kidolgozásánál mindezek rendelkezésre álltak. E fejezetek vitájánál tehát nem fordulhatott elő az, ami — ahogy erre válaszában Berend T. Iván is rámutatott — a korábbi időszakra nézve vitathatatlanul fennállt, hogy ti. sok esetben csak az adott kritikai észrevételre okot, hogy a program nem tükrözte eléggé a már kidolgozott s oktatott tananyagokat. Többen (pl. Ságvári Ágnes. Kahulits László) mutattak rá arra, hogy míg az előző fejezetek a magyar gazdaság történeti fejlődését rendszeresen igyekeztek az egyetemes fejlősdésbe ágyazni, ez most, e fejezetekben szinte teljesen elmaradt. Joggal vetették fel tehát a nemzetközi s — ami az adott esetben még fontpsabb lett volna — a népi demokratikus országokkal való összevetés igényét. Ságvári Agnes következetlenségnek találta, hogy míg az előző fejezetekben csak kevéssé esett szó gazdaságpolitikáról, ezzel szemben a népi demokratikus korszakban igen nagy szerepet kap annak vizsgálata. Véleménye szerint tehát a gazdaságpolitika tárgyalását egyenletesebbé kellene tenni. Ságvári Agnes e felfogásával Berend T. lián szállt vitába. Leszögezte, nem lát belső ellentmondást abban, hogy a felszabadulás utáni fejezetek részletesen vizsgálták a gazdaságpolitikát, ugyanakkor a megelőzőek ennél jóval kisebb mértékben. Véleménye szerint ui. a tudatos elem, a gazdaságpolitika szerepe a szocialista fejlődés, a tervgazdálkodás időszakában hatványozottabban nagyobb, mint az előzőleg egyáltalán lehetséges volt. Ez a megfontolás érvényesül tulajdonképpen a programban is. Ugyancsak Ságvári Agnes adott hangot jogos hiányérzetének abban a vonatkozásban is, hogy — hasonlóan a nemzetközi összevetés elmaradásához — az 1945 utáni részben törést szenved a társadalmi struktúra ábrázolása. Vajda Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy a korszak gazdaságtörténeti tárgyalásánál nem elegendő csupán a kommunista párt szerepére utalni — ahogy ezt a program