Századok – 1963

Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072

1074 A MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1074 Ugyancsak egyértelműen méltányolták a jelenlévők a magyarországi fejlődésnemzetközi beágyazását Nyugat-, ill. Közép- és Kelet-Európa vonatkozásában, javasolták azonban ennek további kimélyítésót is. Elhangzott ezzel kapcsolatban olyan vélemény (Sinkovics Isti'án), hogy helyes volna rámutalni az elkanyarodás előtt meglévő egyes különbségekre is. .Más észrevétel szerint szükséges volna annak erőteljesebb bemutatása-hangsúlyozására, hogy az elkanyarodás, a kései feudalizmus közép- és. kelet-európai sajátosság, az egyidejű nyugat-európaitól teljesen eltérő, ott nem létező fejlődési szakasz (Elekes Lajos). A továbbiakban a hozzászólók néhány kiegészítésre tettek javaslatot, tgy többek között hiányolták a háziipar, falusi ipar, az árforradalom hatása bemutatásának elmaradását, vagy nem eléggé következetes nyomonkövetését (Sinkovics István ). Hasonló igény során merült fel a bányászat, a céhek, várostörténet, ipari forradalom (Berei Andor), úgyszintén a kései feudalizmus kori mezővárosok problémája is (Sinkovics István). A felépítmény jellegű jelenségekkel kapcsolatban Berei Andor professzor hiányérzetének adott hangot a reformáció és ellenreformáció gazdasági hátterének megrajzolatlansága miatt, majd — más hozzászólóktól is támogatva — kétségbevonta, hogy a Habsburgországrész és az erdélyi fejedelemség államszervezete azonos elbírálás alá eshetnék, mint ahogy az a program — egy vitathatatlanul pontatlan — megfogalmazásából következni látszik.5 A reformkorszakra vonatkozóan Sinkovics István az adópolitikának, mint a Habsburg-kizsákmányolás fontos eszköze tárgyalásának szükségességére utalt, ill. többen (Andics, Berei, Sinkovics) hiányolták a reformkori közgazdasági irodalom tárgyalását. At/dics Erzsébet helytelenítette Széchenyi, ill. az újkonzervatívok szerepének program-adta értékelését.6 Túlzásnak ítélte, hogy a program Széchenyit mint a kapitalizmus magyarországi úttörőjét jellemezte. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy programban az újkonzervatívoknak tulajdonított nézetek inkább Széchenyi felfogását jellemezték, s hangsúlyozni kívánta, hogy az újkonzervatívok a feudális ellenállás és: koloniális függés képviselői voltak. Néhány hozzászólás hangzott el 1848 — 49 tárgyalását illetően is. Andics Erzsébet az agrárkérdés további részletezését tartotta szükségesnek, beleértve ebbe a parasztmozgalmakat, a földkérdés megoldására irányuló radikális elképzeléseket; Sinkovics István is arra figyelmeztetett, hogy nem elegendő csupán az agrártörvények áttekintése. Puch Zsigmond Pál válaszában számos kiegészítő javaslattal egyetértett (iparivárosi fejlődés egyes problémái, árforradalom, ipari forradalom stb.). A felépítmény fejlődésének egyes problémáira utaló hozzászólásokra válaszolva azonban kénytelen volt megjegyezni, hogy sajnos a program szabta szűk keretek miatt ezek részletezésére nem nyílhatott tér; a jegyzetek s az előadások azonban a legfőbb összefüggésekre mindenkor igyekeznek rámutatni, az alap- és felépítmény kölcsönhatását folyamatosan ábrázolni. Végezetül megállapította, hogy egyes esetekben — így 1848 kérdésében — a program műfajából következően bizonyos félreértésre került sor: a program címszavai nem tükrözhették pontosan mindazt, ami egyébként a problémához még természetszerűen hozzátartozik. A polgári forradalom tárgyalásában éppen az agrárkérdés, ennek különbözőmegoldási útjai, a jobbágyfelszabadítás végrehajtásának nemzetközi összehasonlítása foglalja el a központi helyet. A feudalizmus korához képest több probléma merült fel, átfogóbb vita bontakozott ki a tőkés periódusra vonatkozóan. A hozzászólók — számos kisebb megjegyzés mellett (melyek részletezésétől természetesen itt is el kell tekintenünk) több fontos, megszívlelendő, vagy legalább is vitára érdemes kérdést vetettek fel. Ezek közé kell sorolnunk Szuhay Miklósnak a XIX. századvégi agrárfejlődéssel kapcsolatos megjegyzéseit. Helyesen mutatott rá, hogy a programban elsikkadt a századvég agrárfejlődésének legfőbb eredménye, a mezőgazdaság viszonylag gyorsütemű fejlődése. A tervezet lényegében még mindig azon meglehetősen egyoldalú felfogás jegyeit hordozza magán, mely a XIX. század utolsó évtizedeinek agrárfejlődósét egy eltúlzott agrárválság-koncepciónak rendelte alá. Ennek következtében háttérbe szorult a magyarországi porosz utas tőkés agrárfejlődés egész történetének egyik legfontosabb, bizonyos értelemben legpozitívabb mozzanata, nevezetesen az, hogy a mezőgazdaság 5 „A rendi-feudális állaniszervezet mint a »második Leibeigenschaft« magyarországi válfajának politikai felépítménye a »királyi Magyarországon« és az erdélyi fejedelemségben." • A program szerint: „Széchenyi mint a magyar kapitalizmus úttörője — reformprogramja. Л konzervatív nagybirtok és Bécs elzárkózása Magyarország kapitalizálásának előmozdításától. Politikai-gazdaságpolitikai fordulat a 40-es évek elején — az újkonzervatív-udvari koncepció létrejötte: lassú kapitalista átalakulás a nagybirtok vezetésével, a magyarországi kereskedő tőke és az osztrák nagytőke részvételével."