Századok – 1963

Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072

A MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1073 A vita résztvevői a tervezetet egészében véve (műfajilag is) igen jónak, színvonalasnak ítélték. Legfőbb erényének azt tekintették — legkifejezettebben Sinkovics István, Ránki György ós Vági Ferenc adtak ennek hangot —, hogy a program felölelvén a gazdasági fejlődós minden fontos mozzanatát, világos áttekintő képet nyújt a legfőbb történeti kérdésekről. Elismeréssel adóztak annak az eredményes törekvésnek, újszerű vonásnak is — melyről az előbbiekben már szót ejtettünk —, hogy a program a magyar gazdaságtörténetet a nemzetközi fejlődésbe ágyazva tárgyalja. Ezzel kapcsolatban Ránki Györgv kiemelte pl., hogy véleménye szerint ezideig a marxista összehasonlító módszert ilyen színvonalasan egyetlen történeti program vagy tematikai vázlat sem alkalmazta. De — mint megállapították — figyelmet érdemlő a programnak az a vonása is, hogy a történeti anyag tárgyalásában egészen napjainkig eljut, szemben más programokkal, melyek legjobb esetben csak a fordulat évéig terjedő időszak felvázolására vállalkoztak. A programnak tehát — mondották — ezen felfogását is értékelni kell, ha persze mindez — amint ezt később részletezzük — számos meggondolandó kérdést is felvetett. Mások a pi'ogram általános értékelésében elsősorban a közgazdászképzés oktatásigyakorlati szempontjait emelték ki. így Vági Ferenc, az agrárgazdaságiam tanszék vezetője, annak a véleményének adott kifejezést, hogy a vita tárgyát képező program elvi, tartalmi, szakmai célkitűzései (főleg az 1945-ig terjedő rész) nagyon jól elősegítik az agrárközgazdász-képzést. Általános értékeire vonatkozóan pedig megjegyezte, hogy az általa eddig ismert egyetemi programok közül eddig ezt tartja a legjobbnak. Ugyancsak az oktatás gyakorlati szempontjait, szükségleteit érvényesítette hozzászólásában Farkas Sándor, a tudományos szocializmus tanszék vezetője is. A résztvevők, a tervezet erényeinek feltótlen elismerése mellett, láthatóan ugyancsak teljesen egyetértettek abban, hogy az az adott formájában még korántsem mondható teljesen egységesnek. A hozzászólók többsége úgy vélekedett, hogy főleg az 1945 előtti és utáni korszakok kidolgozásában tapasztalható nyilvánvaló különbség. Míg a felszabadulás előtti részeket általában jónak, tömörnek és alaposnak ítélték, az 1945 utáni periódusokrajzát helyenként esetlegesnek, aránytalannak, kísérleti jellegűnek tekintették. E nagyjából általánosnak vehető felfogástól lényegében csak a tanszék tudományos' főmunkatársa, Szuhay Miklós hozzászólása mutatott bizonyos eltérést. Egyetértett ugyan az 1945 előtti és utáni részekről elhangzottakkal, annál azonban részben tovább is ment, s úgy vélekedett, hogy már az 1848 előtti és utáni fejezetek között is figyelemre méltó eltérés mutatkozik. Főleg azt kifogásolta, hogy szemben a feudalizmus időszakára vonatkozó fejezetek tömör, programszerű kidolgozásával, a tőkés viszonyokat tárgyaló programrészek az adott esetben egyedül helyénvalónak tekinthető programmatikus megoldást magyarázó-indokló jellegű részekkel hígítják. A program általános értékelése kapcsán elhangzott vélemények bizonyos értelemben rrár önmaguk is jelzik, hogy a hozzászólások zöme az új, még inkább a legújabbkori anyagra, legfőképpen pedig a felszabadulás utáni periódus gazdaságtörténeti bemutatására esett. Ez természetesen nem volt véletlen jelenség, ellenkezőleg természetszerűen következett abból, hogy a program 1945 előtti fejezetei alapos kutatómunkára, fontos, hosszú évekre visszamenő oktatási, tapasztalati anyagra épültek, és a marxista összehasonlító módszer alkalmazásával átgondolt, tömör, valóban programszerű kifejtését adták a gazdaságtörténeti fejlődésnek, folyamatoknak. 1 Az eddig elmondottakat figyelembe véve, természetesnek kell találnunk, hogy a vita résztvevői egyöntetű elismeréssel fogadták a programnak a feudalizmus korát tárgyaló fejezeteit, A régebbi, ill. az újabb korok arányainak megítélésében bizonyos mértékig eltérő nézetek kaptak viszonthangot. így Elekes La jos professzor — aki egyúttal örömét fejezte ki a fölött, hogy a program a fő súlyt az újabb korszakokra helyezi — ezzel egyidejűleg kívánatosnak tartotta volna a XVIII. század végéig terjedő részek jelenleginél valamivel behatóbb tárgyalását is, tekintettel a „kelet-európai elkanyarodás" történeti jelentőségére. Ezzel szemben Sinkovics István professzor egyértelműen helyeselte az egyes történeti korszakok egymáshoz mórt arányait. Egyetértett ugyan azzal, hogy az 1848 előtti rósz meglehetősen rövid, mégis úgy látta, hogy a szóbanforgó fejezetek ennek ellenére minden lényeges kérdést tárgyalásra tűztek. Pach Zsigmond Pál — a szóbanforgó programrész készítője — természetesen megszívlelendőnek tartotta Elekes professzor figyelmeztetését, ha az adott keretek között nem látott is lehetőséget az 1848 előtti anyag bővebb tárgyalására.