Századok – 1963

Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055

A BÉCSI UDVAR VÁROSPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY К ÉR DÉS К 1069 tanács nem olvassa fel azokat évenként nyilvánosan a polgárok előtt. „Amely publicumot és közönséges jóra célzó dolgokat illető Fölséges Parancsolatok jönnek a városnak, azokat kivánnyuk ennek utánna vélünk közöltessék" — írják. A legutolsó országgyűlés óta nem nőtt a város eontributiója, mégis a polgárok évről évre többet fizetnek. A beszedett adóhátralékokról nem vezet a tanács pontos jegyzéket, ezért szükségesnek tartják egy polgárokból álló bizottság kiküldését, mely pontosan felmérné a kintlevőségeket. A tanácsosok a szegénység nagy kárára a nádasok nagyobb részét maguknak foglalják le. Szegény emberekkel feléből levágatják, így a „szegénység ereje által ós terhével a nádhoz ingyen jutnak". A tanácsosok „a szegény portiozó községnek nagy kárával göböl ökreiket ós marháikat a legjobb városi földeken tartják", az év nagy részében saját gazdaságukkal foglalkoznak, kereskedés után járnak; tanácsosi hivatalukat nem gyakorolják. A beadvány előadja, hogy egyes senatorok azzal fenyegették meg az aláíró polgárokat, hogy még gyerekeik is meg fogják siratni, ha a panaszpontokat beadják.6

J A városi polgárok által beadott panaszok csaknem minden esetben kedvező fogadtatásra találtak a bécsi udvar részéről. A fenti esetek majdnem mindegyikében kamarai biztos vagy bizottság szállt ki a helyszínre a panaszok kivizsgálására,6

4 Igen gyakori volt, hogy a városokban megjelenő biztosokat újabb panaszokkal halmozták el. Vécsey József királyi biztosnak, aki huzamosabb ideig Debrecenben tartózkodott, a polgárok egy kötetre való panaszt adtak át. A panaszok egy része a tanács igazságtalan jogszolgáltatása, a tanácsosok túlkapásai ellen irányult, más része városi állásokra való pályázatot vagy céhfelvételi kérelmeket tartalmazott. Külön csoportot jelentenek a contributióval kapcsolatos panaszok és a polgárjogért való folyamodások. A királyi biztos a panaszokkal és kérelmekkel kapcsolatban információt kért a városi tanácstól, majd saját véleményét hozzáfűzve, legtöbbször a polgárok pártját fogta,66 A biztosok kiküldése — a városi vezető réteg hatalmának korlátozása mellett — az egységes, központosított városi igazgatás kiépítését is szolgálta. 1769-ben a horvátországi városokba kiküldött bizottság megállapította, hogy a városok igazgatása nem egységes, generalis rendezésük szükséges lenne. Ez az átfogó rendezés azonban a vizsgált időszakban nem született meg.66 A bécsi udvarnak a polgárság alsóbb rétegeit a patríciusokkal szemben támogató politikája során ügyelnie kellett arra, hogy a városi polgárok, lakosok és zsellérek mozgalmai ne fajuljanak „tumultusokká"; a biztosok kiküldését olyan esetekben, amikor komolyabb összeütközéstől lehetett tartani, kimondottan ,,a további összeütközések elkerülésével" indokolják. 1754. május 16-án ezzel az indokolással megy királyi biztos Esztergomba, a legutóbbi választáskor a tanács és a választott község között lefolyt zavargás lecsillapítására. A biztos instrukcióként kapta a zavargás okozóinak megállapítását is.6

7 Az udvart erre az óvatosabb politikára azok az események intették, melyek a horvátországi parasztfelkeléssel kapcsolatban játszódtak le. Egyes városokban — Varasdon, Kaproncán, Kőrösön, Zágrábban — a polgárok felkeltek bírójuk és tanácsuk ellen. 1755-ben ugyancsak zavargás volt Szatmárnémetiben is. A felkelés leverése után külön " Camerale Ungarn, Ease. 26. Rote Nr. 516, Subd. 3. 143/1773. júu. fol. 193—208. A beadvány 27. pontja „Az jó portiozó tőkés gazdáknak igen nagy terhükre, kárukra és jószáguknak megesőkkenésére vagyon, midőn az eő kaszáló réttyük, szántó fölgyük, házuk és más efféle öregségük, ha mingyárt 40 vaey 50 esztendőtől fogva örökös jussal bírják is, csak azon okbul, hogy levelük nincsen, afféle öregségekről, a fölpörösnek puszta beszédire, ki hasonlóképpen a pörös földrül levelet nem mutathat, megítéltetnek; Itten a jó portiozó cazda embernek jószága és eő Fölséghe portioja megkisebbedik, amaz pedig azzal sem jobb gazda nem lészen, sem pedigh eő Fölséghének több portiot nem fizet." " Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 510. Subd. 5. fol. 3. 73/1768. jan. Kőrös „civium querelas quo celerius investiget" — mondja a leirat. A polgárok részéről beérkezett panaszok kivizsgálása egyúttal jó alkalmat jelentett az 1715 : 36. törvénycikktől való eltekintésre. A törvénycikk szerint ugyanis a városokat nem kell feleslegesen kamarai bizottságokkal terhelni. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 520. Subd. 2. 124/1774. máj. fol. 20—22. Körmöcbánya. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 514. Subd. 3. 92/1771. júl. fol. 3. köv. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 528. Subd. 3. 114/1776. jún. fol. 2. Sopron. Az uralkodó széljegyzete hangsúlyozza, hogy a költségeket az elmarasztalt fél és nem a város viseli (fol. 23/v). Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 514. Subd. 1. 130/1771. aug. fol. 2. 6 köv. " Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 516. 142/1773. febr. fol. 512—578. Vécsey József királyi biztosnak átadott kérvények jegyzőkönyve. A kérvénygyűjtemény egy vaskos kötetet tesz ki, a panaszok természete szerint rendezve " Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 511. Subd. 1. fol. 9. köv. 38/1769. febr. " Civitatensia, Fase. 1. 1754. máj. 12. Civitatensia, Fase. 2. 1755. ápr. 3. 1756. jún. 10-én Szakolcára küld ki vizsgálóbiztost a Magyar Kamara, a tanács és a polgárság között támadt zavargás megszüntetésére. Civitatensia, Fasc. 4. 1756. jún. 10. Az 1774. jan. 4-i közös bizottsági ülés jegyzőkönyvéhez József korregens — aki igen gyakran nézte át a városi ügyek jegyzőkönyveit — fűzte hozzá, hogy Komáromban „az összeütközések elkerülése végett pontosan meg kell határozni, hogy a polgárság közül n'ely személyeknek van a házikasszába betekintés megengedve". Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 518. Subd. 4. 152/1774. febr. fol. 101/v. Ez alkalommal József nézte át a bizottság jegyzőkönyvét. 1774 novemberében Kőrös városba küldtek ki biztost az egyenetlenség megszüntetésére. Camerale Ungarn, Fasc 26. Rote Nr. 522. Subd. 6. 90/1774. nov. fol. 39—41.