Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
1068 KÁLI,AV ISTVÁN ciusok, a városokba beköltözött, fentebb említett nemesek, vagyonos polgárok, távolsági kereskedők, nagyobb szőlő- vagy földtulajdonnal rendelkező polgárok lehettek. Hozzájuk kell sorolnunk azokat a városi tisztviselőket is, akik nemzedékeken keresztül a városi szakigazgatás egy-egy posztját kezükben tartva, vagyont szereznek (városi jegyző, fiscalis, orvos). Szinte vég nélkül lehetne sorolni azokat a családokat, melyek egy-egy város vezetését generációkon keresztül kezükben tartották. Székesfehérvárott a Hiemerek, Kolosváryak, Obiakerek; Korherek. Bártfán a Bereczkyek, Wagnerek, Horváthok. Bakabánya 1767 és 1771-ben beküldött jelentései szerint a belső tanácsnakmind a nyolc tagja patrícius. Breznóbányán 1767 és 1775-ben a tíztagú tanácsnak több mint a fele birtokos polgár. Pozsega városban 1771-ben a belső tanács 10 tagja közül öt a városi szakigazgatás megvagyonosodott vezetője.5 7 Ezek a patríciusok — eltekintve a szakigazgatás vezetőitől — nagyrészt képzetlen, az igazgatásban járatlan személyek voltak. Legfőbb törekvésük egyéni vagy családi érdekek érvényrejuttatása volt. Igen érdekeltek voltak a korrupt, szakszerűtlen városi igazgatás fenntartásában; ezért elsőszámú akadályai voltak a bécsi udvar reformtörekvéseinek. A város vezetésében játszott szerepük csökkentése a központosító várospolitika egyik fő törekvése volt. A városon belüli osztályharc fő frontja ezek ellen a patríciusok ellen irányult. Megjelenési formája — és itt lehetetlen nem az egykorú parasztlevelekre gondolnunk, melyek az uralkodóba vetett bizalomban fogantak — a városi polgárok alsóbb rétegei, a vezetésből kizárt kézművesek, kisebb kereskedők és a helyenként hozzájuk csatlakozó városi zsellérek panasziratai, melyek magánszemélyektől vagy a polgároknak a városi igazgatásba bizonyos — igen korlátozott — beleszólást biztosító szervétől, a választott községtől származtak. Tárgyalt korszakunk el van árasztva ilyen jellegű panasziratokkal, melyek a városokban uralkodó közállapotoknak napjainkig fennmaradt tükörképét adják. 1754. május 21-én kelt a székesfehérvári választott község levele, mely követeli, hogy ismertessék meg velük a városi kiváltságlevél pontjait. 1752-ben a város polgársága névtelen beadvánnyal fordult a Magyar Kamarához. Előadják, hogy a tanács tagjai, a senatorok közül, alig 3 — 4 van, aki írni-olvasni tudna, ezért írásbeli munkát (bíráskodás, összeírás) nem tudnak végezni. A tanács nem tartja be az árlimitátiót; a számadásokban mutatkozó hátralékot nem fizettetik meg a senatorokkal^ az árvák pénzét hűtlenül kezelik. Ezt a beadványt egyidejűleg a Helytartótanácshoz is beadták.5 8 1753-ban a szatmárnémeti polgárok panaszára udvari leirat rendeli el az összes felső parancsok, központi kormányszervektől érkező rendeletek nyilvános ismertetését. 1755. augusztus 4-én leirat rendeli el a kaproncai városi tanács által bebörtönzött 9 polgár szabadonbocsátásit.59 1756-ban a szakolcai választott község amiatt tett panaszt, hogy a tanács a vagyonosabb polgárokat bíráskodási ügyekben előnyben részesíti. 1758-ban az ó-zólyomi bíró utasítást kapott, hogy minden polgárt egyformán hallgasson meg.6 0 A polgárság bizalma igen súlyosan esett latba városi állások betöltésénél. 1758-ban a beérkezett panaszok alapján vizsgálat folyt Zolnay József szentgyörgyi városi jegyző ellen. A vizsgálat során semmiféle hiányosság nem merült fel ellene; állásába azonban mégsem helyezték vissza, mivel ,,a polgárok bizalma megingott benne".6 1 1773-ban Pozsega város külső tanácsa és választott községe adott be panaszt a belső tanács ellen. A polgárság választott szervéi előadják, hogy a város kereskedelmi útvonalakon kívül fekszik; értékesítési problémák miatt a polgárok iparból, kereskedelemből nem tudnak megélni, a szőlőművelés egyetlen megélhetési forrásuk. A tanács azonban semmit sem tesz a szőlőművelés előmozdítására; közfogyasztásra nem vásárol bort; a polgárok borának kimérését megakadályozza. A panaszirat előadja, hogy a városi követeléseket a tanácsosok rokonaitól, barátaitól nem hajtják be, tőlük kamatot nem szednek. A tanácsosok a saját contributiójukat önkényesen csökkentették, a különbözetet á szegény polgárokkal fizettetik meg.6 2 Az összesek közül a legjellemzőbb Szeged város polgárainak beadványa, amely ,,az Fölséges Asszonyunk parancsolattyára" hivatkozva sorolja fel sérelmeiket : kérik, hogy „ezen dolog Fölséges Asszonyunknak representáltassék". A szegedi polgárok többek között előadják, hogy a városi kiváltságokat nem ismerik, mivel a •* Bakabánya: Civitatensia, Fasc. 6. 1757. jan. 7. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 517. Subd. 3. 138/1774-jan. fol. 461. Breznóbánya: Camerale Ungarn. Fase. 26. Rote Nr. 517. Subd. 3. 138/1774. jan. fol. 745/v. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 527. Subd. 4. 108/1775. jan. fol. 88. Pozsega: Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 522. Subd. 4. 152/1774. szept. fol. 561. 68 Városi levéltár, Székesfehérvár, Acta politica et juridica, Fase. 1776. Nr. 114. 1745. máj. 21. Uo. Fase. 1752. Nr. 44. 1752. márc. 17. TanácsUlési jegyzőkönyv 1752—70. 11—12. 1. 1752. márc. 22. " Civitatensia, Fase. 1 .1763. aug. 30. Civitatensia, Fasc. 2. 1755. aug. 4. Civitatensia, Fasc. 4. 1756. júl. 22. Civitatensia, Fasc. 8. 1758. nov. 13. melléklete. 81 Civitatensia, Fasc. 9. máj. 1759. máj. 31. " Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 516. Subd. 3. 82/1773. márc. fol. 65. köv.
