Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
A BÉCSI UDVAR VÁROSPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 1065 ellenállása miatt nem talált meghallgatásra. Ilyen volt 1773-ban Arad kamarai város, Nagyvárad káptalani város, Óbuda mezőváros esete.4 4 1779 júliusában volt napirenden Eszék mezőváros privilegizált várossá emelés iránti kérése. A várossal 1754-ben kötött szerződés alapján a város a korábbi 3380 Ft helyett 6300 Ft adót fizetett. A kamarai jelentés szerint ez a szerződés igen kedvező, ennél előnyösebb már nem lehet. Mindenekelőtt azt kell megfontolni — mondja a kamarai jelentés —, tudna-e a város többet fizetni, ha a regálékat neki adnák át.4 5 A szabad királyi városok számának növelésével követett célokat a legjellemzőbben Szentmária — a későbbi Szabadka — példája mutatja. A város az 1743-ban és 1749-ben a kamarával kötött szerződés alapján évi 7000 Ft-ért bizonyos kiváltságokat kapott: földesúri ügyekben a Kamarának volt alárendelve, a pereket a Kamarához lehetett fellebbezni, a katonai vagy kamarai igazgatás részéről senki sem gyakorolhatott jurisdictiot a város területén. A város malmokat tarthatott, megkapta örök jogon a regálékat.4 6 Ez a szerződés volt az első lépés a felszabadulás felé vezető úton. A város 1765-ben teljes felszabadítását kérte; ezt a kérést a Magyar Kamara véleményezése alapján elutasították. 12 évvel később a város újabb kérésére uralkodói leirat rendelte el a kérdés közös bizottsági ülésen való megvitatását. Az ülés jegyzőkönyvéhez mellékelték a város által beadott kórelmet. A város az 1765. évi elutasító döntésre válaszolva előadja, hogy a városi adósságok nem akadályozzák meg a bíráskodásra, igazgatásra szükséges összegek előteremtését. A város évente 10 000 Ft bevétellel rendelkezik, amit csak kevés város mondhat el magáról. Ez a bevétel csak növekedni fog, ha a város szabad királyi város lesz, mert a polgároktól különböző taxákat (mérték-, pénz-, visitatiotaxát) szedhet. A város évente a Kamara kasszájába megváltásként 12 000 F-ot tudna fizetni. Az összes telkekre, rétekre, földekre, melyek a földesúri adótól megszabadulnának, egy bizonyos összeget lehetne kivetni. A városi szeszfőzde- és borbevételeket is a megváltás céljára tudnák fordítani. A város kérvényében ígéretet tesz katonai előfogatok további állítására. Előadja, hogy a megyében ugyan két szabad királyi város (Zombor, Üjvidék) is van, ez azonban más megyékben is előfordul (Pozsony, Sopron m.), Bács megye mezőgazdasági lakosságban gazdag, kézművesekben szegény — érvel a város —, ezért szükséges az iparosok számára letelepedési lehetőséget, szabad királyi várost teremteni. A város, mely 2300 házból, 30 000 lakosból áll, a többi szabad királyi várostól messze fekszik, így azoknak nem lenne kárára. Mint érdem kerülnek említésre a török háborúkban szenvedett károk, valamint a bajor háborúban kiállított 4 század katonaság. A várost — kiváltságai ellenére — még most is „rustica communitas"-nak nevezik; a megye gyakran fenyegetőzik börtönnel és botbüntetésekkel; ezért tekintélyes, jogismerő emberek nem vállalnak hivatalt a városban. A szabad királyi várossá emelés előnyeikónt 14 Arad kamarai város 1773-ban kérte szabad királyi városi rangra emelését. A Magyar Kamara 1774 elején kedvezőtlen jelentést adott: nem ajánlotta a város felszabadítását. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a város felszabadítása által a Kamara közvetlen bevételektől esett volna el. Egy 1777. aug. 14-én kelt leirat a visszautasítás okát abban jelöli meg. hogy nem tudtak a környező Zimánd puszta birtokosával megegyezni. Szükséges lett volna ugyanis a város egy részének Zimánd puszta területére való áttelepítése. Camerale LT ngarn. Fasc. 26. Rote Nr. 516. Subd. 3. 59/1773. dec. fol. 297. köv. Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 518. Subd. 2. 89/1774. febr. fol. 8—11, Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 531. Subd. 1. 67/1777. aug. fol. 306—322. Zimánd. „wohin nemlich der Caineral Arad übersetzet worden sollte". 1774-ben az uralkodó személyesen foglalkozott Nagyvárad káptalani város kérésével. A város felszabadítását a Magyar Udvari Kancellária negatív állásfoglalása akadálvozta meg. Camerale Ungarn. Fasc. 26. Rote Nr. 522. Subd. 2. 93/1774. júl. fol. 10—12. — Mária Terézia júl. 1-én Ilandbillctt-et írt az ügyben. 1774 1777 között foglalkoztak a központi kormányszervek Óbuda mezőváros kérésével. A város nem kapta meg a kért privilégiumot, mert a Magyar Kamara tájékoztatása szerint jelenlegi formájában nagyobb kincstári bevételt biztosít, mintha szabad királyi város lenne. A felszabadítás ugyanis nagyobb terheket (városi igazgatás, rendészet, bíráskodás, követek küldése) jelentene a város számára. Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 252. Subd. 1. 59/1774. aug. fol. 8—12. A szabad királyi várossá emelés iránti kérések sorát egy 1780. máj. 11-i uralkodói leirat zárja le. mely Temesvár vátos kérésével foglalkozik. Camerale Ungarn, Fasc, 26. Rote Nr. 538. Subd. J. 28/1780. máj. fol. 269—277. ,ä Hoffinanz Ungarn. Rote Nr. 847. 1754. III. 11. 823. 1750. IV. 11. fol. 322. Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 536. Subd. 1. 153/1779. júl. fol. 42.42/v. Па a város megkapná a regálékat, az alábbi pontokat köteles betartani: 1. A polgárok közé! csak katolikust vehetnek fel. 2. Szerdán—szombaton hetipiacot kell tartani a belvárosban. 3. Nemesi telkek után taxákat kell szedni, egyházi telkeknek szabadságot kell adni. 4. Idegen kereskedők működését meg kell a városban szüntetni. 5. Az Alsóváros kapja meg az országban szokásos vám- és kompkiváltságot. 6. Alsóváros évente kétszer vásárt tarthat, hetenként 1 piacot. 7. A város a Dráván kikötő hajók után kikötőpénzt szedhet. 8. Utakról a városnak kell gondoskodnia (karbantartás). A leirat felveti a kérdést, nem lehetne-e a bevételeket növelni, ha a regálékat árverés útján bérbeadnák. *e Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 873. 1757. NI. 21. fol. 604—620. A szerződés itt a város panaszával kapcsolatban kerül említésre. A város a kamarai administratio ellen tett panaszt, a szerződés megsértése miatt (a várost ugyanis fuvarra kényszerítették). A szerződés 5. pontja iparosok, kereskedők, szatócsok városba való betelepítését szorgalmazza. 11. pont: ..Manufacturis opificum sedulo Invigilare." 13. pont: nemesek, akiknek polgári házuk, telkük van. a közterheket különbség nélkül kötelesek viselni. Ez a beszállásolásra is vonatkozik. 14. pont: sem katonai, sem kamarai tisztviselő nem gyakorolhat jurisdictiot a városban. Tanács által hozott ítéletek végrehajtását nem lehet megakadályozni. 8*
