Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAG YAH SZBKZÖDÉS 1049 akarják csökkenteni a dolgozók rokonszenvét azok iránt, akik népük felszabadulásáért küzdve szembenéznek az ellenforradalom legkegyetlenebb terrorjával. A Népszava eközben azt is igyekszik elhitetni, hogy a magyar burzsoázia tulajdonképpen nem is híve a kapitalista rendszert védelmező intézményes terrornak, csak a kormány félrevezeti őt, meg a külföldi közvéleményt, amikor e terror szükségességét magyarázza. A „külföldi közvélemény"-t illetően a valóságban a demokratikus közvéleményt nem sikerül Bethlenéknek félrevezetni, — a reakciós köröket pedig nem kell Bethlenéknek meggyőzniök. Március 2-án a Népszava ismét vezércikkben gyalázza a kommunista mozgalmat, a rendőrség által lefogott és megkínzott forradalmi harcosokat. Ez a cikk a jobboldali szociáldemokrata vezetők tipikusan szélhámos módszerével igyekszik leküzdeni a KMP iránti rokonszenvet a szervezett munkások között. Az ellenforradalmi terror és uszítás fő tüze a kommunisták ellen irányul. A Népszava cikke pedig az illegális kommunista mozgalmat — a rendőrség által szervezett akciónak nyilvánítja, azért, hogy aki a rendőri terrortól nem ijed meg, kerülje a kommunistákat a provokátorok miatt. A kormánylapok kommunistaellenes kirohanására válaszolva a Népszava ezt írja: ,,A szerzők tapsolnak a szereplőknek, a Moszkvából küldött főszereplőnek, a melléje sodródott partnereknek és azoknak a szerencsétlen statisztáknak, akiknek »beszervezéséről« már maguk a szerzők, illetve azok végrehajtó közegei, az impresszáriók gondoskodtak. A szerzőknek és a főszereplőket . . . szállító Moszkvának valóban nagy örömük telhet egymásban." A kommunisták gyalázása során a következő megállapításig jut el: „Egymás haszonélvezői, édes testvérek ők, a vérre szomjas, börtöntöltelékekre leső ellenforradalmárok és a bolsevizmus fantasztái."4 6 A lefogott és véresre vert kommunisták és az ő horthysta kínzóik — „egymás haszonélvezői" ! Gőgös Ignác, Löwi Sándor és az ő gyilkosaik — „édes testvérek" ! Nem lehet ezt ma sem felháborodás nélkül olvasni, de különösen nehéz volt akkor, amikor elvtársaink a fasiszta börtönökben raboskodtak, s a harcot, a forradalom ügyéért, ilyen felháborító gyalázkodásokkal is szembenézve, kellett folytatni. A Népszava a fent idézett módon bizonyította az egész burzsoázia és a kormány előtt, hogy a szociáldemokrata párt a kommunistáknak nemcsak hogy nem barátja, hanem kíméletlen ellensége, csak azért nem tud hatékonyabban harcolni a bolsevista befolyás ellen, mert tevékenységét a kormány korlátozza. A Népszava közli a szociáldemokrata parlamenti frakció és a pártvezetőség együttes ülésének az állásfoglalását is, mely a következőképpen hangzik: „A szociáldemokrata párt tudja, hogy a szabadságjogok hiánya, a kormányzat reakciós szelleme, a munkásmozgalommal szemben való elfogultsága megnehezíti számára a bolsevista agitáció elleni küzdelmet, mert a nyomorúság, munkanélküliség, elnyomatás és üldözések nyomán nagyra nőtt a tömegekben az elkeseredés, amelyet a bolsevista agitáció a maga számára értékesít. A szociáldemokrata párt ennek ellenére a súlyos akadályokkal is megküzdve, szembe fog szállni azzal a rendszerrel, amely egyszer már katasztrófát zúdított a magyar munkásosztályra és újabb agitációjával és szervezkedő kísérleteivel nem érhet el mást, mint a munkásmozgalom gyöngítését."4 7 Peyer és társai az egész szociáldemokrata párt nevében nyilatkoznak és nyilvánítják ismét a magyar munkásság „katasztrófájának" az 1919-esTanács-14 Népszava. 1927. márc. 3. " Uo. 7*
