Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927 . ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS 1039 vezethessük, amely harmóniában áll az olasz kormány felfogásával." A megállapodásokról kijelenti, bogy nem irányulnak „egyik szomszédunk ellen sem. . ., nem offenzív jellegűek". E kijelentést egyetlen szomszéd ország kormánya sem veszi komolyan, s itthon is tudják, hogy a két kormány nem „önzetlen" politikai házasságra lépett. Bethlen természetesen nagy külpolitikai sikernek könyveli el az olasz— magyar barátsági szerződést; íme, a magyar kormány elérte, hogy „végre egy nagyhatalom kormánya" e szerződéssel „most barátikezét nyújt janekünk."33 Elvégre ez a „baráti jobb" fegyvereket kínál, amiről Bethlen természetesen hallgat, de reményeit a fegyverek felétlenül feltüzelték, ami rányomja bélyegét a szerződés előnyös voltáról vallott felfogására és nyilvános értékelésére. Január 23-án este az Egységes Párt vacsoráján Bethlen válaszolt azoknak, akik Magyarország külpolitikai orientációjának kérdését feszegették. Fölényes hangon kijelentette: „Figyelmeztetem a magyar közvéleményt, hogy mi nem orientálódunk semerrefelé. A mi politikánk nem orientálódó politika, hanem becsületes meggyőződésen alapuló politika."3 4 Tíz hét alatt ez a „becsületes meggyőződés" átalakult „orientálódó" politikává, mely nyíltan feladatának tekinti, hogy „a magyar külpolitikát olyan irányba vezethessük, amely harmóniában áll az olasz kormány felfogásával". Április 10-én Fenyő Miksa, a GYOSZ igazgatója sietve állást foglal Bethlen római útjával kapcsolatban. Lelkendezve írja már idézett cikkében, hogy „Magyarország komoly sakkfigura lett az európai sakktáblán, s Bethlen elérkezettnek látja az időt, hogy ezt a figurát nyugalmi állapotából kimozdítsa".35 A valóságban ebből a „nyugalmi állapotból" — amely nagyon is nyugtalan, de elszigetelt állapot volt — Mussolini mozdította ki ezt a „figurát", s a magyar kormánykörök csak habozva, lépésről-lépésre hátrálva, az olasz diktátortól kínált némi remény, igéret és biztatás hatása alatt mentek bele a „kimozdításba". Fenyő Miksa pedig most már nem hangoztatja a március 1-i cikkében kifejezett reményét, hogy „Magyarország Locarnó felé Belgrádon keresztül veszi útját". Apponyi Albert gróf április 17-én vezércikket írt erről a kérdésről a Pesti Naplóba. Felteszi a kérdést: „Az olasz politikának melyek azok a céljai vagy veszélyei, melyekre való tekintettel értékesnek tartja Magyarország barátságát ?" Nincs erre megnyugtató válasza, aggodalmát eloszlatni nem tudja, nyilván nem is nagyon akarja. Kijelenti azonban Bethlenről, hogy bár nem feltétlen hive, „de könnyelműséget nem tételezhetek fel róla", s ezért bizakodó a megállapodásokkal szemben.36 Három hónappal korábban még azt hangoztatta, hogy az európai „hatalmi átcsoportosulás" még kialakulatlan, és ilyen körülmények között a magyar politika „sem jutott még abba a stádiumba, hogy magát véglegesen egyik vagy másik hatalom politikájához köthesse". Most viszont tudomásul veszi az olasz politikához kötődést, bár nem rajong érte. A magyar uralkodó osztályok táborában általában elhallgattak a korábbi aggodalmak a Mussolini-kormánnyal való barátsággal kapcsolatban. Aligha kétséges, hogy ebben szerepet játszott az angol kormány szovjetellenes erőfeszí-33 Pesti Napló. 1927. ápr. 9. 31 Pesti Napló. 1927. jan, 25. 35 Pesti Napló. 1927. ápr. 10. 36 Pesti Napló. 1927. ápr. 17.
