Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1038 NEMES DEZSŐ: AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS válásában mutatkozott meg. Ez a feszültebb viszony az olasz kormány számára könnyebben volt elviselhető, számára ez másodlagos kérdés. È feszültség következményei inkább Magyarországra nehezedtek, amit semmiképpen sem enyhített az, hogy Jugoszlávia helyzete is nehezebbé vált. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az olasz—magyar szerződés kérdésében Khuen-Hédervárv gróf határozottabb ellenkezést tanúsít, mint Bethlen, aki nagyobb készséget mutat ennek a szövetségnek létrehozására. A ravasz Bethlen kevésbé tud ellenállni Mussolini kalandor csábításának. Figyelemreméltó, hogy a magyar külügyminisztérium vezetésében Khuen-Héderváry grófnak nagyobb tényleges szerepe van, mint Walkónak, a külügyminiszternek. Walkót bizonyos mértékben Khuen-Héderváry irányít ja. Khuen -Héderváry megkísérli elfogadtatni elgondolásait Bethlennel is, aki őt viszi magával a római tanácskozásra, mert nyilván többre becsüli, mint Walkót, de Bethlen a döntést már maga hozza meg. S ebben eltért, meszszebb ment a Khuen-Héderváry által javasoltaktól. Kozma Miklós, aki Bethlen római tartózkodása alatt is még ott van, naplójegyzeteiben megemlíti az ellentétet Bethlen és Khuen-Héderváry között. „Már az utazás derekán észrevettem — írja —, hogy a viszony közte és Khuen Sándor között nem az a bizalmas és feltétlenül őszinte, mint azelőtt volt. Okát ennek abban látom, hogy Sándor, — bár politikailag szárazon és logikusan előkészítette és segítette a szerződés megkötését — általában olaszellenes érzésű. . .Bethlen Istvánnak, különösen külpolitikai koncepciók terén, nem csak hogy fantáziája, de legalább theoriában határozottan kalandos vállalkozási kedve is van. Khuen Sándor maga a száraz logika, fantázianélküliség, és nagyon hamar kész van ilyen esetekben ítéletével, amely legtöbbször úgy hangzik, hogy szamárság, ostobaság, butaság. Ha Bethlennek ezt nem is mondja meg, viszont magatartása éppen eléggé elárulja, ha magában ilyesmit gondol." Kozmában persze szintén több a „fantázia" és örvendezik a megkötött olasz—magyar szerződésnek. Közben dicséri Bethlen „rugalmasságát", aki „sohasem fog csak egy vonalon politikát csinálni", és fenntartja annak a lehetőségét, hogy „a szép olasz út eredményei mellett, ha kell, ugyanilyen és éppoly messzemenő baráti szerződést akár Belgráddal is köthessünk".32 Nos, ha Khuen Sándor az ilyen fantáziadús elmélkedésekre azt mondta volna, hogy „szamárság, ostobaság, butaság" — ebben nyilván az ő „száraz logikájának" lett volna igaza. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy Khuen-Héderváry gróf, bármennyire is „olaszellenes" és ellenszenvvel viseltetik Mussolinival szemben, továbbra is a külügyminiszter helyettese m?rad, aki hatékonyan részt vesz az „olasz barátságra" épített külpolitika irányításában, aki, ha kényszeredetten is, de követi Bethlen külpolitikai vonalát. Az olasz—magyar szerződés fogadtatása Bethlen István Rómából hazatérve, az április 9-i lapokban nyilatkozik az olasz útról. Elmondja, hogy megtárgyalta Mussolinival a magyar és az olasz kormányt közösen érdeklő kérdéseket. „Hiszen ez természetes előfeltétele annak — mondja —, hogy mindezekben a kérdésekben a magyar külpolitika olyan orientációval bírjon és a magyar külpolitikát olyan irányba 32 О. T., Kozma iratok. 2 csomó. Bethlen és Klebelsberg római útja. 49 — 53. oldal.
