Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927 . ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS 1037 tető és választott bírósági szerződés megkötésével most helyeztek szilárd alapra, még jobban megerősítesse'k, kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy az őket érdeklő kérdések megoldásában kölcsönösen politikai és diplomáciai támogatást fognak nyújtani egymásnak. • Ezért a két kormány kijelenti, hogy tanácskozni akar egymással mindazon kérdésekben amelyek alkalmasak arra, hogy bárminő módon befolyásolják a közöttük létrejött szívélyes viszonyt".3 0 E tervezet első bekezdését az olasz fél változatlanul elfogadta, míg a második bekezdésen némi módosítást igényelt. ,,Április 4-én — írja Khuen-Héderváry egy rövid, titkos jelzésű feljegyzésében — Hory követ társaságában felkerestem Grandi külügyi államtitkárt, aki Guariglia követ jelenlétében fogadott. A titkos levélváltásnak általunk proponált szövegét elfogadták, de azt a módosítást ajánlották, hogy »kijelentik, hogy tanácskozni akarnak egymással« helyett »kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy kikérik egymás véleményét« írassék, amihez hozzájárultam."3 1 Az olaszok tehát határozottabb tanácskozási kötelezettséget kívántak a kölcsönösen érdeklő kérdésekben, s kívánságukat a magyar fél teljesítette. A magyar külügyminisztériumból február 22-én Horynak küldött, fentebb már idézett levelében Walkó közli, hogy titkos egyezményt csak akkor kötnek, „ha az elkerülhetetlenné válna és a deklaráció szövegezését igyekezni fogunk enyhe és elmosódott formában megszerkeszteni". Megállapítható, hogy a titkos megállapodással szembeni ellenállás erőtlen volt, sőt teljesen megszűnt. Khuen-Héderváry a politikai együttműködésre vonatkozó rész „enyhe és elmosódott" fogalmazása helyett, nyilván nem csak saját jószántából, e lfogadta az olaszok által igényelt határozottabb fogalmazást. Mussoliniék elérték, amit a szerződés megkötésével az adott helyzetben el akartak érni: szorosabb politikai szövetséget Magyarországgal, hatékony befolyást a magyarkormány külpolitikájára. Ennek bizonyos kihatása volt a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok alakulására is. Külpolitikailag az olaszoknak, várakozásaik ellenére, nem sok előnyük származik ebből a szerződésből; a magyar kormány készséges, de kevés hasznot hozó partner. Bethlen „készséges" olasz barátságának a titka egyébként abban rejlik, hogy egyetlen nyugati nagyhatalom sem tartja érdemesnek „elhódítani" Magyarországot az olaszoktól. Aligha kétséges, hogy a Bethlen-kormány ugyanis még készségesebben hagyta volna magát „elhóelítani" akár a franciák által is, ha azok támogatták volna a kisantanttal szembeni törekvéseit. A dolog azonban éppen fordítva áll, s így Mussolini konkurrens nélkül választhatta szövetségesül a magyar kormányt. Azolasz—magyar szerződés játszott bizonyos szerepet abban a diplomáciai offenzívában, amit az olasz kormány Jugoszlávia ellen folytat, viszont nehezítette Mussolini kapcsolatait Csehszlovákiával és Romániával, erősítette a kisantantban az olasz politikával szembeni fenntartásokat, e politikával való szembenállást. Ennek csak egyik megnyilvánulása az Avarescu-kormánv fentebb már említett bukása Romániában. A magyar kormánynak ez a szerződés segített kitörni a külpolitikai elszigeteltségtől, de nem hozott komoly külpolitikai előnyt; sokkal inkább nehézségeket támasztott, ami a kisantant államokkal való viszony feszültebbé 30 O. L. Küm. res. pol. 1927—23—144 (75). Franciából fordítva. O. L. Küm. res. pol. 1927—23—171. A szövegben levő kót idézet francia nyelvű.
