Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1036 NEMES DEZSŐ: AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS már az április 6-i, fent ismertetett tárgyalásán számolt. Jugoszláviát illetően itt már csak arról van szó, hogy Mussolini garantálja katonai lekötöttségét arra az esetre, ha a ,,tót felszabadítás" megkezdődik. Romániát illetően Mussolini semmit sem garantált, csak diplomáciai segítséget ígért, melynek hatékonysága — Lengyelországtól függött. Csehszlovákia katonai fölénye azonban egymaga is teljesen kilátástalanná tesz bármilyen körmönfont módon kieszelt katonai akciót Csehszlovákia ellen. Mussolininak mégis sikerült felcsigáznia Bethlen agresszív reményeit. Bethlen pedig e reményei megnövekedését az „aktív külpolitika" nagy sikereként igyekezett elfogadtatni az ország közvéleményével. A megkötött szerződés bevezetője, Khuen-Héderváryék tervezetének megfelelően azt hangsúlyozza, hogy a szerződő feleket az a vágy vezérli, hogy „a béke és a rend fenntartására irányuló törekvéseiket egyesítsék". E törekvések egyesítése Bethlen számára a rivanstörekvések „első etapp"jának gyorsabb előkészítését, Mussolini és kormánya számára pedig Jugoszlávia bekerítését jelentette. A nyilvános és a titkos szerződés szövege Bethlen és Mussolini tárgyalásai alatt véglegesítették a szerződést, amelyet ,,barátsági, békéltető eljárási és választett bírósági szerződés"-nek neveznek. Ennek fentebb már említett, rövid bevezető része és öt pontja van. Az 1. pont kimondja, hogy a két állam között „állandó béke és örökös barátság" lesz. A 2. pont szerint a szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy a közöttük felmerülő vitás kérdéseket, ha diplomáciai úton nem tudják kellő időben rendezni, „békéltető eljárás és a felmerült esethez képest választott bírósági eljárás alá bocsájtják", amennyiben a közöttük levő más egyezmények nem írnak elő külön eljárást. A 3. pont szerint a választott bírósági eljárást abban az esetben kérheti bármelyik fél, ha „jogi természetű vitáról van szó", s békéltetés nem történt. A 4. pont megállapít ja, hogy a „békéltető és választott bírósági eljárás módozatait" a szerződéshez csatolt erről szóló külön jegyzőkönyv szabályozza. Végül az 5. pont arról intézkedik, hogy a szerződés jóváhagyásáról szóló iratokat Rómában fogják kicserélni „a lehető legrövidebb időn belül", s a szerződés „a megerősítő okiratok kicserélésétől számítandó tíz év tartamára köttetett"; ha lejárat előtt „legalább egy évvel fel nem mondják, újabb tíz évi időtartamra hatályban marad és így tovább".29 Vagyis, az „örök barátságot" tíz-tíz évenként lehet meghosszabítani. A szerződés szövege tehát a nyilvánosság számára csupán egy barátsági nyilatkozat és döntőbírósági egyezmény, amely nem tartalmaz semminemű messzemenő politikai vagy katonai kötelezettséget azon kívül, hogy az „örök barátság", ha csak tíz-tíz évre is, feltételezi, hogy a két szerződő fél nem vesz részt semmilyen, a másik szerződő fél ellen bárki részéről indított háborúban. A nyilvánosság előtt ismeretlen maradt azonban a titkos egyezmény, amelyben az olasz és a magyar kormány kötelezettséget vállal szcrcsalb politikai együttműködésre. A titkos egyezmény magyar tervezete a következő: „Az Olasz Királyság és a Magyar Királyság mt gállapítja, hogy politikai érdekeik számos pontban azonosak, és mivel azt óhajtják, hogy a két nemzetet örvendetes módon összefűző őszinte barátság, amelyet egy barátsági, békél-89 Az 1927 évi Országos Törvénytár. 731 — 733. oldal. Az 1927. évi XXVIII. törvénycikk.
