Századok – 1963

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017

AZ 1927 . ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS 1035 mozdulat kíséretében, hogy ezért ne aggódjanak", mert ő majd olyan lépéseket fog tenni, hogy Jugoszlávia „egy tapodtat sem fog mozdulni". Bethlen rögtön azt is megkérdezi Mussolinitól, hogy „mit gondol, milyen magatartást tanúsítana Anglia abban az esetben, ha mi Olaszország támogatásával határainknak ilyen irányban való megváltoztatásához hozzálátnánk". A válasz hosszadalmas, melynek „lényege az volt, hogy Olaszország Angliával az összes koloniális kérdésekben párhuzamosan halad megegyezés alapján. Kifejtette azután Anglia nagy nehézségeit Kínában, Indiában, a szovjetekkel, továbbá szociális és gazdasági bajait, amelyek következménye, hogy Anglia mindig a béke mellett van és amellett, hogy senki se mozduljon. De természetes, liogy olyan akciót és olyan fait accomplit, mely nem ellenkezik különben érdekeivel, mindig elfogad és tudomásul vesz. Ebben az esetben is tehát eleinte haragudni fog, hogy rossz fiúk vagyunk, de végeredményben a történteket helyeselni fogja és hozzá fog járulni."28 Ami Anglia és Olaszország „párhuzamos haladását" illeti a gyarmati kérdésben, ez azt jelenti, hogy Olaszország óvakodik a brit gyarmati érdekek keresztezésétől, mert tart Anglia erejétől, annak dacára, hogy utóbbi valóban küszködik azokkal a nagy nehézségekkel, amelyekre Mussolini utal, s amelyek persze általánosan ismertek. Mussolininak abban kétségtelenül igaza van, hogy az angol vezető körök ellenzik a közép-európai status quo felborítását. Ennek okai távolról sem csak Kínában vagy Indiában rejlenek, hanem abban, hogy az angolok Közép-Európában a német reparációs követeléseket akarják behajtani, és ugyanakkor a szovjetellenes kapitalista egységfront megszervezésén mesterkednek. Anglia tehát óvakodik mindentől, ami akár az egyiket, akár a másikat zavarhatja. Anglia sem Kínában, sem Indiában nem a béke apostolának szerepét tölti be, Európában sem a béke szolgálatában próbálkozik az antiszovjet kapitalista blokk összekovácsolásával, hanem háborús célból. Mussolini álláspontja, hogy ti. Anglia tudomásul fogja venni a magyar uralkodó körök akcióját Szlovákia megkaparintására — alapjában véve biztatás erre az akcióra. Az olasz diktátor nyilván jól tudta, hogyan növelheti Bethlenék agressziós étvágyát anélkül, hogy ez az olaszoknak pénzbe kerülne. Mussolini e biztatásától ugyan nem vált reálisabbá Szlovákia meghódításának terve, de lényeges szerepet játszott abban, hogy a magyar külpolitikát szorosabban hozzákötötték az olasz külpolitika szekeréhez. Bethlen és Mussolini tanácskozása és a titkos fegyverszállításra vonatkozó megállapodás tanúsít ja, hogy a magyar—olasz barátsági szerződést a katonai együttműködés előkészítése jegyében kötötték meg. Az olasz kormány nem igényelt a magyar kormánytól katonai kötelezettséget; ennek teljesítésére az különben sem lett volna képes. De a katonai célra egyelőre használhatatlan régi osztrák-magyar fegyverek, amelyeket az olasz kormány a magyar kormánynak díjmentesen felajánlott, diplomáciai fegyverként nagyon hatásosnak bizonyultak; szétlőtték velük a tervezett magyar—jugoszláv döntőbírósági egyezményt is. A Bethlen-kormány tehát a magyar—olasz szerződést arra iparkodott felhasználni, hogy Csehszlovákia ellen a háborút politikailag és katonailag előkészítse, mégpedig úgy, hogy feladta a kisantant előzetes fellazítására és felbomlasztására irányuló korábbi terveit. Fel is kellett adnia; ezzel Bethlen nyilván 28

O. L. Küm. res. pol. 1927 — 23—166. Kézzel írt fogalmazvány, amelyet a Külügyminisztérium tisztviselője, Bessenyey készített. Valószínű, hogy Bethlen diktálta.