Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1028 NEMES DEZSŐ mindenki, aki a szovjet szövetségese lehet, akár momentán politikai helyzetből kifolyólag, akár a szláv szolidaritásból kifolyólag. Ennek következménye, hogy Olaszország könnyen szabad kezet kaphat Jugoszláviával szemben. Magyarországot Anglia és Olaszország Romániával való barátságra szorítja, viszont nem törődik azzal, sőt elősegíti, hogy mikor bomlik fel Csehszlovákia. . . Ha Anglia Olaszország mögött áll, Franciaország nem fog megmozdulni." Kozma látja az angol uralkodó körök, mindenekelőtt a Baldwin-kormány igyekezetét arra, hogy létrehozza a szovjetellenes kapitalista egységfrontot és mielőbb kirobbantsa a szovjetellenes háborút. Látja az angol—olasz együttműködés bizbnyos erősödését és látja azt is, hogy Angliának sem Franciaországot, sem Németországot nem sikerül megnyernie céljainak. Azt reméli viszont, hogy a Baldwin-kormány a fasiszta Olaszország segítségével felbomlasztja Franciaország és európai szövetségesei között a szövetségi kapcsolatokat, sarokba szoríthat ja és meghátrálásra kényszerítheti francia partnerét. Kozma nem zavartat ja magát attól, hogy ebben az időben a tőkés Európában Franciaország a legerősebb katonai hatalom, s nélküle illuzórikus a szovjetellenes egységfront, és attól sem, hogy Németország bekapcsolása nélkül ugyancsak nem kezdhetnek európai háborút a megerősödött Szovjetunió ellen. Kozma azt is figyelmen kívül hagyja, hogy Anglia és Franciaország, bár egymással vetélkednek, kénytelenek hatékonyan együttműködni Németországgal szemben, mert csak együttes fellépéssel tudják behajtani rajta a hatalmas jóvátételi követeléseket. Csehszlovákiát Kozma könnyedén úgy könyveli el, mint amely országot Franciaország sarokba szorítása végett az angolok és az olaszok már éppen feláldozni készülnek. Az 1925-ben megkötött Locarnói-paktum — amely garantálta a francia—német és belga—német határt, de nem garantálta a lengyel—német és csehszlovák—német határt — ezt a lehetőséget valóban nyitva hagyta. Azonban ez csak egy évtizeddel később került az előtérbe az angol politikában, s a hírhedt 1938-as müncheni egyezményben Csehszlovákia feláldozása be is következett. A nyugati hatalmak ugyanis akkor már a hitlerista Németországnak engedték át a vezető szerepet a szovjetellenes háború megindításában. A magyar—olasz szerződéskötésének tárgyalásai idején viszont Csehszlovákia még egyik támasza az antant nagyhatalmaknak abban a célkitűzésükben, hogy útját állják az Anschluss-nak, vagyis Ausztria csatlakozásának Németországhoz. Ezt Kozma figyelmen kívül hagyja. Lengyelország megítélésében pedig eltekint az általa említett „szláv szolidaritás "-tói, s minden további nélkül besorozza a szovjet-ellenes háborús blokkba. Ezt könnyen meg is teheti, mert Lengyelországot és Romániát szovjetellenes szövetségi szerződés fűzi össze. Kozma Miklóst, mint általában a horthysta uralkodó köröket, csábítja a remélt hódítási lehetőség; vágyainak hatása alatt túlteszi magát azokon a tényezőkön, amelyek zavarják e reményeket. Mégis, amikor következtetést kell levonnia a magyar kormány külpolitikája számára, érzi, hogy a dolog bonyolult. „Helyzetünk — írja — mindenesetre igen érdekessé és nehézzé válnék olasz—jugoszláv háború esetén. . . Magyarország a legnehezebb és történelmére súlyosan kiható diplomáciai probléma elé kerülne. Ezt a sakkpartit, amely életre megy, csak egy ember tudja nálunk megjátszani, a miniszterelnök." A magyar külügyminisztériumra viszont panaszkodik, mert ott nem osztják nézeteit, „a külügy az egész ügyet bagatellizálja".2 4 Aligha kétséges azonban, 24 O. L. Kozma iratok. 2. csomó. Bethlen és Klebelsberg római útja. 20 — 25. 1.
