Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OLASZ-MAGYAR SZERZŐDÉS 1027 idejön és azon óhajának ad kifejezést, hogy a Miniszterelnökkel és Külügyminiszterrel beszélni szeretne, ezek őt fogadják és vele barátságosan diskurálnak." Durini erre „büszkén belevetette, hogy ő megint kell, hogy érdeklődjék a magyar—szerb tárgyalások iránt, miután Rómában nem tesz jó benyomást, hogy ezek tartalmát és a szerbeknek tett prepozíciónkat nem ismerik. Ez elől az által iparkodtam kitérni, hogy mindig csak Markovicsról beszéltem. Durini azonban mind jobban insistált,2 2 és végül megkérdezett, hogy csak döntőbírósági szerződésről, vagy barátsági szerződésről van-e szó, mire azt mondtam, hogy ez utóbbiról nincs szó, különben is a döntőbírósági szerződés szövege tárgyalás alatt van, és ma még nem lehet tudni, milyen szövegben fogunk megállapodni. Hozzátettem, hogy ettől eltekintve még számos olyan kérdés van, melyeket a szerbekkel rendezni kell, penzió ügyek, vasúti csatlakozások, fontos gazdasági és pénzügyi kérdések, és mi, lia a szerbekkel tárgyalunk, el akarjuk érni, hogy ezek is rendeztessenek. Midőn Durini arra akart szorítani, hogy precizírozzam, hogy ezen tárgyalások hogyan alakulnak, és várható-e rövid időn belül megállapodás, azt válaszoltam, hogy nézetem szerint még sokáig fog tartani, míg ezen kérdésekben megegyezésre jutunk." Bizonyos, hogy a magyar külügyminisztérium számára Bethlen beszélgetése Markovics Lázárral, ha másra nem is, de arra jónak tűnt, hogy mérsékelje az olasz kormányt abban, hogy túlságosan messzire akarjon menni a magyar—olasz szerződés megkötésekor. Mert sem Bethlen, sem Walkó nem csak azért fogadta Markovicsot, hogy ő Gratz Gusztáv előtt „személyi súlyát érvényesítse". (Egyébként Gratznak ténylegesen kapcsolatai voltak jugoszláv üzleti körökkel, és ezért a jugoszláv—magyar közeledés mellett lépett fel.) A fenti beszélgetés kapcsán szóba került a megkötendő magyar—olasz szerződés előkészítése is. Durini ismét sürgette a magyar elgondolások írásba foglalását. Az olaszok súlyt helyeznek arra, hogy magyar tervezet szolgáljon a megkötendő egyezmény alapjául. Durini sürgetésére Khuen-Héderváry ez alkalommal kijelentette: „nézetem szerint ennek most már nincs akadálya".2 3 Március közepén, mielőtt a magyar külügyminisztérium a szerződéstervezet szövegét az olasz félnek átadta volna, gróf Klebelsberg kultuszminiszter, eleget téve az olaszok meghívásának, Olaszországba utazott. Résztvett az úton Kozma Miklós, az MTI vezérigazgatója is, aki részletes feljegyzéseket készített tapasztalatairól. Kozma a maga módján elemzi a helyzetet is, és azzal összefüggésben foglalkozik Klebelsberg olaszországi tevékenységével is. „Mindabból, amit láttam — írja —, meggyőződésem, hogy Olaszország háborúra viszi a dolgot Jugoszláviával, ha ezt izoláltan teheti. Jogcím hozzá Albánia, időpont nehezen kiszámítható, de nem távoli. Jelenleg az előkészítés folyik." E véleményét összekapcsolja Anglia szovjetellenes politikájával, ele az ehhez fűzött megállapításaiban a tényleges dolgok keverednek irreális ós primitív elképzelésekkel. Megállapítja, hogy „Anglia jelenleg politikai felvonulást csinál Oroszország ellen" és ehhez a tényleges angol törekvéshez fűzi kombinációját. Anglia „politikájának kontinentális végrehajtója — írja — Olaszország. Tehát olasz—román szerződés, mert Románia, Beszarábia miatt, Oroszországnak éles és fenyegetett ellenfele. Magyarország, mert választófal a déli és északi szlávság között. Viszont Angliának és Olaszországnak természetes ellenfele 22 nem tágított tőle, szorított. 23 O. L. Küm. res. pol. 1927 — 23 — 104.
