Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAG YAH SZERZŐDÉS 1025 Amennyiben ez az olasz kormányt nem elégítené ki, úgy javasolhatnánk a fentiekben vázolt döntőbírósági szerződés mellett még egy titkos jegyzék -váltásban teendő deklarációt is, mely természetesen nem tartalmazhatna sem szövetségi, sem garancia, sem semlegességi vagy non agressziós1 5 kötelezettségeket, hanem a két kormány barátságának hangoztatása mellett csak azon elveket tartalmazná, hogy a két kormány az őket közösen érintő kérdésekben eszmecserét fog folytatni. Ismétlem, hogy ezen utóbbi megoldásba (titkos deklaráció) is csak akkor mennénk bele, ha az elkerülhetetlenné válna és a deklaráció szövegezését igyekezni fogunk enyhe és elmosódott formában megszerkeszteni." Ugyancsak kizárólag személyes tájékoztatásra mellékel a Horynak küldött levélhez két szövegtervezetet: az egyik a kötendő szerződés esetleges bevezető része, a másik az esetleges titkos deklaráció lenne. Ehhez a következő megjegyzést teszi: „Ezen tervezetek egyelőre csupán gondolataink kifejezője és semmiképpen nem véglegesek."1 6 A bevezetőnek szánt szöveg a következő: „Miután megállapították a külpolitikájukat irányító általános elvek egyezését, amely logikusan következik a két nemzet számos közös érdekéből, s attól az őszinte óhajtól indíttatva, hogy államaik között baráti viszonyt teremtsenek, és a béke és a rend fenntartására irányuló erőfeszítéseiket egyesítve a két nép jövő fejlődésének újabb biztosítékát nyújtsák, az Olasz Királyság és a Magyar Királyság megállapodott abban, hogy evégből a jelen barátsági és döntőbírósági szerződést kötik egymással."17 (Megjegyzendő, hogy a tőkés diplomácia nyelvezete szerint ha Jugoszlávia megtámadására, Ausztria elleni fellépésre, vagy Horthyéknak — bárkikkel együtt történő — „szlovákiai akciójára" kerülne sor, — ez mind a béke és a rend fenntartásának érdekében történne.) A titkos megállapodás tervezete azt állapítja meg, hogy a szerződő felek tanácskozni kívánnak egymással az őket érintő kérdésekben. Február 26-án Grandi hosszú beszélgetést folytat Hory val a magyar— jugoszláv viszonyról. Tudja, hogy a fiumei kikötő használata ügyében kell valami megegyezés a magyar és a jugoszláv kormány között a tranzit biztosítása céljából; de gondot okoz az olasz kormánynak, vajon végleg elejtették-e Budapesten a jugoszláv—magyar politikai közeledést. Markovics Lázár, ismert jugoszláv politikus ugyanis ezidőben Budapesten járt, Bethlen is és Walkó is fogadta, nyilatkozatokat is tett a jugoszláv—magyar közeledésről. Mindez érthető nyugtalanságot keltett az olasz kormánynál, mely Magyarországgal kapcsolatos terveinek kudarcától tartott. A beszélgetésről Hory előbb távirati jelentést küldött; ebben azt írja, hogy Grandi tájékoztatást kért a magyar—jugoszláv tárgyalásokról, ami iránt „Mussolini személyesen igen érdeklődik. Azt feleltem, hogy magyar—szerb tárgyalás Chamberlainnel való consultálás után, akkor indult meg, amikor Grandi Genfben úgy nyilatkozott miniszterem előtt, hogy Olaszország ezt jószemmel kíséri". Grandi viszont kijelentette, hogy a helyzet azóta változott, és ma már az „olasz közvélemény másképp fogná fel a magyar—szerb barátságot". Február 28-án kelt részletesebb jelentésében Hory e kérdésben adott 15 meg nem támadási. 16 O. L. Küm. res. pol.'l927 —23—166. " Uo.
