Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1024 NEMES DEZSŐ mánnyal és, hogy hol folytatjuk azokat, itt vagy Belgrádban. Azt feleltem neki, hogy parallel konverzációk folynak itt is és ott is, néha ittr, néha ott teszünk egy lépést, a jugoszlávok szinte így járnak el. Kérdésére, hogy mennyire fogunk jutni ezen tárgyalásokkal a közeljövőben, azt válaszoltam, hogy nézetem szerint csak nagy vonásokban fogjuk ismerni a jugoszláv kormány álláspontját, mielőtt Bethlen gróf Rómába megy és addig a tárgyalásokat semmi esetre sem fogják befejezni." Vagyis közli, hogy a magyar kormány nem köt magyar—jugoszláv szerződést az olasz kormánnyal való megállapodás előtt, de nem közli, hogy milyen lenne a szerződés, ha megkötik. Durini ezután Bethlen római utazására tért át. Már értesült róla, hogy Khuen-Hédervárv is Bethlennel megy Rómába s közli vele, hogy örül ennek. Majd ,,azt kérdezte, hogy készítettünk-e már elő valamely szöveget a két ország közötti megállapodásra. Azt feleltem, mi foglalkozunk ezzel a kérdéssel, de nézetem szerint aligha lesz lehetséges valamely tervezetet előre csinálni, ez majd valószínűleg csak Rómában fog kialakulni a konverzációk folyamán. Ő azt mondotta, hogy nekünk mégis kellene valamilyen szöveget elkészíteni." Ezután Khuen-Héderváry bizonygatta, hogy ez „igen nehéz", mert „itt valami egészen új methódust kell majd találni", Durini viszont „ismételte, hogy mégis jó volna egy szöveget előkészíteni". Ezt Khuen-Héderváry tudomásul vette, de nem kérdezte meg, hogy vajon az olasz fél is készít-e valamilyen szöveget. Bizonyára ezt még kevésbé tartja kívánatosnak. Mindenesetre megjegyzi: „A konverzáció ilyen vezetésével azt akartam vele mindenekelőtt megértetni, hogy mi nem tartjuk lehetségesnek valami messzemenő megállapodás kötését."13 Walkó külügyminiszter február 22-én levelet intézett a Durini és Barcza, valamint Durini és Khuen-Héderváry közötti beszélgetésekről Horyhoz Rómába. E levél a következőkban foglalja össze a beszélgetések tanulságát: „Ezen konverzációkból azon benyomást nyertem, hogy olasz részről — úgy mint a mi részünkről is — nem gondolnak semminemű szoros politikai megkötöttséget jelentő szerződés létrehozására, hanem csupán egy olyan döntőbírósági és barátsági szerződés megkötésére, melyben egy melegebb hangon tartott klauzula hangoztatná a két állam közötti barátságot és sejtetni engedhetné a két kormány közötti összeműködést. Bár ezen körülmény némileg eloszlatná azon aggályunkat, hogy az olasz kormány velünk szoros politikai szerződés megkötésére törekszik, helyzetünk mégis annyiban eléggé kényes, amennyiben nem vagyok tisztában azzal, hogy Durini gróf teljesen informálva van-e kormánya szándékai felől . . . Rendkívül fontos volna tehát ránk nézve az olasz kormány szándékának mielőbbi ismerete." Walkó külügyminiszter utasítja Horvt, hogy informálódjék. Ennek kapcsán „azonban okvetlenül kerülje el azon benyomás keltését, mintha mi a tervezett szerződés megkötését akár szabotálni szándékoznánk, akár az alól kibúvókat keresnénk". Walkó tudatja Horyval, kizárólag személyes tájékoztatására, hogy „a megkötendő szerződés tárgyában itt két lehetőség gondolata merül fei: Amennyiben az olasz kormány ezzel megelégednék, úgy egy olyan döntőbírósági szerződés megkötésére gondolunk, melyet igen meleghangú, de semminemű lekötöttséget nem jelentő prrambulum14 vezetne be. Ezen szerződésbe esetleg be lehetne venni egy a kölcsönös barátságot hangoztató külön pontot is. "3 O. L. Küm. res. pol. 1927 — 23—144 (75). 14 Bevezető.
